Most vasárnap volt harmadjára, h a húgomat is elvittem bulizni..persze csak a ZP-be.Mondjuk most muszáj volt elvinnem: szülők balcsin, otthon meg nem lehet egyedül, még hajnalaig gépezne a gyerek.
Az időjárárs, mint ahogy most szerencsésen megjósolták,nem volt száraz és kellemes. A vihar, mivel tudta h másnap itt a tűzíjáték, szívélyesen leadta a vizitkártyáját, és a milliónyi cseppjével üldözte el a nagyban táncolókat.
Mivel mi nem tartozunk az édességek csoportjába,a felhők háborúja közben ugráltunk magasabbra és magasabbra az Its raining man ütemére.
A zuhé elején megijedtem, azt hittem, h a húgom a cseppek láttán haza akar menni..de csak ránéztem, és tudtam: az én testvérem, tudja mi a jó! :D
Az eső megmutatta h kik azok akik élvezni tudják a pillanatot: a kis tánctéren összesereglettünk..mind Kerekesek.így nagy volt a buli:)
A hazafelé út már nem volt ilyen kellemes..a szoknya és a topp a bőr mintájára simultak hozzám, amit kellemesebbé tett az éjszakai hűvös idő és a szél, amit a buszon ülő mogorva fárfi okozott az ablak kinyitásával..persze teljesen tisztában volt azzal, h jópáran körülötte vizes hajjal vacokunk. Nem volt neki elég az a frissítő hűtés, amit a ruháinkból csöpögő víz okozott neki..mert Ő persze ült.
A lépcsőházba érve hárman egymásra néztünk, -Dani, Húgi és én-..mivel vészeset volt, ezért egyetértettünk abban, h a szomszédok már régesrég alszanak, így nem fogja őket zavarni, ha fehérneműben tesszük meg a négy emeletes lépcsőzést (mert akkorra már olyan régen volt rajtunk a simulós hideg ruha, h félő volt, h tüdőbajt kapunk..és hát minden mp számít!!!:))
Végül minden szuperül sikerült..a pocsolyából nem kerültek ránk a vírusos lények, este ehettünk még a hűtőből, mert anyuékat nem zavarta, mivel200 km-re voltak a hidegszekrénytől, és a legjobb:végre nem felejtettem el nyitva hagyni egyik ablakot sem,az ajtóra fölagatott óriási betűkkel felírt figyelmeztetés hatására..:D:D
Az eső megmutatta h kik azok akik élvezni tudják a pillanatot: a kis tánctéren összesereglettünk..mind Kerekesek.így nagy volt a buli:)
A hazafelé út már nem volt ilyen kellemes..a szoknya és a topp a bőr mintájára simultak hozzám, amit kellemesebbé tett az éjszakai hűvös idő és a szél, amit a buszon ülő mogorva fárfi okozott az ablak kinyitásával..persze teljesen tisztában volt azzal, h jópáran körülötte vizes hajjal vacokunk. Nem volt neki elég az a frissítő hűtés, amit a ruháinkból csöpögő víz okozott neki..mert Ő persze ült.
A lépcsőházba érve hárman egymásra néztünk, -Dani, Húgi és én-..mivel vészeset volt, ezért egyetértettünk abban, h a szomszédok már régesrég alszanak, így nem fogja őket zavarni, ha fehérneműben tesszük meg a négy emeletes lépcsőzést (mert akkorra már olyan régen volt rajtunk a simulós hideg ruha, h félő volt, h tüdőbajt kapunk..és hát minden mp számít!!!:))
Végül minden szuperül sikerült..a pocsolyából nem kerültek ránk a vírusos lények, este ehettünk még a hűtőből, mert anyuékat nem zavarta, mivel200 km-re voltak a hidegszekrénytől, és a legjobb:végre nem felejtettem el nyitva hagyni egyik ablakot sem,az ajtóra fölagatott óriási betűkkel felírt figyelmeztetés hatására..:D:D
1 megjegyzés:
Én is simulnék a bőröd mintájára Rád!:-)))))Csóki, aranyos írás volt:-)
Megjegyzés küldése