vhogy megszált az Ihlet angyala, és rámtört aza kisgyerekes érzés, amikor még a picik a festett kezeik nyomaival akarják kipingálni azt a szürke szobát,én is mindenáron szép mintákat akarok látni a falamon.. az én szobám persze nem szűrke, ahnem gyönyörű sárga, de nem elég szép színes..úgyh..most vagy várok addig, míg Anyu vesz nekem ehhez illő festéket, vagy fogom a temperás készletemet és használva a fantáziámat szebbé teszem életem legszebb zugának összharmóniáját:)
amúgy meg már ideje lenne eltüntetni széttrancsírozott szúnyogok nyomát is eltűntetni..:P
Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése