csak úgy vagy.fekszel.kívülről mintha csak kikapcsoltak volna.megnyomta volna vki a turn off gombot.de Te érzed.ott vagy..vagy nem.de álmodsz.ott van a fejedben az a rengeteg cikázó gondolat egy történetté formálva.vagy a múlt, vagy a jelen, de akár a jövő is.és aztán a való világban lesz utána a deja vu érzés.
és csak ott fekszel, egyszer így másszor úgy.
néha hangokat hallasz..nem tudod h most igaziak e, vagy csak álmodsz..aztán rájössz..ez csak Szotyi volt, a kis hörcsög..
de ott az a másik, az a bizonyos furcsa esemény..akarom! de olyan messze van..érzed, de mégis máshogy..aztán kezdenéd megérteni..mert jönnek, csak úgy özönlenek a képek a fejedben.
aztán bumm..kizökkensz..jön a fény..vagy egy hang, akár egy telefon.
és rájössz..itt vagy. a valóságban, és nem a mátrixban vagy akár a levegőben, hanem csak a lepedőmentes állatokkal teli nagy ágyikódban.
átfordulsz a másik oldalra:"mééég, csak még egy picit hadd lássam, hadd érezzem...még egy picit!"
de nem lehet..nem engednek...a hangok még hangosabbak..a fények még erősebbek..és kezdesz magadhoz térni...
az életed egyik legrosszab része... Amikor fölébredsz ............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése