egyszer csak bumm...ránktőr,és onnantól nincs szabadulás.bilincsben tart, és nem ereszt.az elötte lévőt elűzi.teljesen.még csak egy átsuhanó gondolatot sem enged belőle.a markában tart és nem lehet tudni, h mikor ad könyörületet. h mikor hagyja a szádad görbülni.persze fölfelé.
és már csak a reménytelenséget érzed.éshogy igazságtalan minden és mindenki. menekülni akarsz, de egyre jobban belédmar.egyedül maradsz h ne zavarjon más, de így a gondolatoknak hagysz helyet.és akkor úgy gondolod h véget kell vetni ennek..de nem megy.vhogy ez sem lehetséges
de be vagy zárva..mindenhogy.vagy megbocsájtasz, vagy elfelejtesz, vagy megszokod...így szokott menni..nálam nincs más alternatíva...ez van
Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése