Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2007. szeptember 13., csütörtök

néha..

Néha ha el kell fogadnunk dolgokat, még ha nem is úgy néz ki, mint ahogy elképzeltük.
Néha csak gondolunk egyest-mást, és abban a hitben élünk, h ezen soha sem kell változtatnunk.
Néha reménykedünk, hogy ilyen/olyan nem fog történni, minek strapáljuk az esetleges "vészkijárat" gondoltával magunkat.
Néha már csak próbáljuk a szőnyeg alá söpörni, mindazt ami az utunkba áll, még ha egy tornyot is kapunk.
Néha már úgy érezzük h mindennek vége..a toronynak tűnnie kell és minden másnak.
Néha mentegetjük a szőnyegkupacot, h az milyen jó is volt, vagy lesz, esetleg akár már most is jobb mint még akkor.
De néha már nem elég nagy az a szőnyeg. a toronynak az alja kilátszik...és mintha csak kimosták volna melegvízben a szőnyeget..az csak zsugorodik, és már nem tudja eltakargatni a "nemkívánni valót".
És akkor néha úgy határozunk, h a tornyot a kertbe tesszük..nem túl közel a szemeteshez, nehogy a kukás elvigye, de nem is túl közel a házhoz...h ne vehessük észre, csak tudjuk, h biztonságban van. És mint ahogy a kis babszem is égigérő paszullyá tudott nőni, talán így az égimeszelő is csökkenhet..kitudja, talán annyit, h majd egyszer a szőnyeg se kelljen h magasságát takargassa.
Néha úgy érezzük h jól teszünk mindent..pedig semmi és senki sem tökéletes..úgy gondoljuk h nem lesz baj odakint...
..pedig jöhet zuhé, vihar vagy akár egy tolvaj, és a toronynak, amit egykor még olyan magasan is szerettünk, semmivé válik...és akkor rájövünk h nem így kéne lennie.
De lehet az is, h közben a lakó elköltözik..és a kertben felejti az egykori szőnyeg alatti dombot...és majd egyszer rájön h a pincében is lett volna hely...ami kicsit közelebb van a ház szívéhez..lehet hidegebb, sötétebb de ott lett volna..
És náha csak kinézünk az ablakon, és látjuk a hóember mellett azt a csúcsosodó dolgot, ami még csak a répaorrig sem ér föl..pedig pindurira sikerült a Hóóriás...és akkor visszahozzuk azt, ami egykor a ház része volt..felmelegítjük és életre keltjük..s akkor már a jeges pillanatokat az örömteli gondolatok váltják föl, azokat amik egyszer, régen még üresen és egyedül teltek...de akkor már nem az lesz a fontos,
hanem hogy Újra Ott,Együtt,Örökre...

Nincsenek megjegyzések: