Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2007. október 29., hétfő

és Szotyikám sem akar magának pasihörcsögöt! :P:P

Érdekel a véleményem???

Pasi szöveg:

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek

Te vagy a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája

Ki az? Ó betűvel kezdodik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.

Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy pillanat nélküled maga az örökkévalóság.

Az én válaszom:

Ha könyncsepp lennék, akkor csak a szomorúsággal vagy a fájdalommal jelennék meg, és sós ízemet még Te sem bírnád

Ha mazsolának képzelsz, akkor azzal csak azt kívánod, h még jobban utáljam magamat,mert ki nem álhatom annak förtelmes ízét , ráadásul szinte csak én sütnék Neked kuglófot, amibe meg nem raknék mazsolát!!

Ha az Ó-s ember lennél, akkor valami nagy hiba van közöttünk, mert csak úgy döbbentél rá, hogy szeretsz, mikor már elveszítettél...

Ha meg egy pillanatot sem bírsz ki nélkülem, akkor a kapcsolatunknak befellegzet, mert magánéletre szükségem van, és biztos, hogy egy pillanatnál többet is akarok nélküled lenni, amibe viszont ezek szerint belehalsz.... Boccsss....!!

Kis genyó baci..

basszus. ez nem fair. nagyon nem
végre szünet.lehetne bulizni.lehetne nem itthon lenni.lehetne minden olyat csinálni, amit amúgy hétköznap nem.
és én mégis mit csinálok?
..Itthon vagyok..
mert persze, ez a 'kedves' időjárás is csak épp most tudott megjelenni, és vhogy megbetegíteni, mert áá, nem neki sietnie kellett, és nem bírt volna várni csak még egy hetet..
és azt sem értem, h miért pont ezzel áldott meg??
mert oké, legyek inkább lázas, fekszem két napot, teázom, alszom, és kész meg is gyógyultam..
de ez...!!!!
ááááá....
az ember azt hinné, h a gyerekkorában lévő piócás dolgait kinövi, h az élet ad annyi sót, h azok leszálljanak róla..
de nem, ennek még mindig rajtam kellett maradnia...
és még mindig ugyanolyan erősségben..
a fene egye meg azt a bacit, amelyik kitalálta a fránya köhögést...
mért nem lehetett volna vmi egyszerűbbet??
és mért pont én??
mivel érdemeltem ki e remek áldást, h hetekig köhögök, és az első héten meg még a tüdőmet is kiköhögöm??
mért nem lehet olyan mint az a másik kedves dolog, amivel szintén megáldottak minket nőket, amivel a pasikat sose fogja kínozni a jó ég.. miért nem lehet ez is az elején szörnyű, majd a továbbiakban teljesen elviselhető??

mert végülis ki akar aludni? okkés, vállalom, és nem érdekel, h már negyedik napja nem alszom, most is hajnali 6kor tudtam elaludni (bár 8kor lettem már ébresztve) és nem megyek sehova, itthon vagyok, teát iszom hordószámra, mézfogyasztásom ellen már a méhek régóta lázadoznának, használom azt az érdekes formájú bioptrom lámpát is, aminek csipogása az őrületbe kerget, és csak iszom a Theiss-et annak igen unicumos beütésével, mintha csak alkoholista lennék, még suliból se hiányoztam, pedig ennek köszönhetően írtam egy remek német tz-t is....
áá, nem értem..egyszerűen nem...mert vannak olyanok, akik szintén megélik eme szórakoztató érzést, és viselik emelt fővel, vagy csak rájátszva a következményeit, de nekem már nem megy...egy mondatot sem bírok kinyögni,anélkül h ne fulladnék meg..

most már csak azt kívánom, h elmehessek a Halloweeni buliba....azt nem szívesen hagynám ki..

2007. október 26., péntek

az őrület határán..

Csak kellene egy ház. Ahova akárki eljuthat, akármikor és akárhonnan. Olyan iwiw féleség....Kivéve azt, h ez a ház nem cyber lenne , hanem igazi és valóságos,benne velünk, hús vér emberekkel.
Meg lenne szabva egy időkorlát (mert valljuk be, az időt sehonnan sem sikerült még kiszorítani), h meddig tartozkodhatnánk ott...
ÁÁ, nem, nem is, ez hülyeség... végülis én vagyok az egyik azok közül, akik pampognak annak kibírhatatlanságáról..
Oké, akkor kezdjük előröl. Nos..legyen egy olyan szerződés (kicsit hasonlít Faust és Mefisztóéra), melyben, hogy ha elértük a kívánt boldogsági szintet, visszakerülnénk az életünkbe..
hm... ez most meg így egy paradoxon lett..
szóóval..akkor ez mégsem valóságos, csak annyira, h mi mi vagyunk teljes életnagyságban és minden ami körülöttünk van... csak a hely van - hmm...- mondjuk egy párhuzamos idősíkon.
Nha, szupi, eddig egyezik.

Nos, mire lehetne használni ezt a fantázia-lakot?
  1. Billentyűk nyomogatása helyett a szánkat használhatjuk a kommunikáció csatornájaként
  2. Lenne idő, és alkalom h mindenkivel megbeszélhessünk mindet, és hogy egy kicsit együtt legyünk
  3. nem kéne pénzt költeni arra, h ilyen időben vmi meleg helyen együtt lehessünk
  4. mivel bizti lenne több szobája is, egyszerre lehetne eszmecserét folytatni, enni, edzeni és a legfontosabb: táncolni!
  5. az összes nemkívánt személytől mentes lenne
  6. és nem utolsósorba hátrahagynánk betegségünket, és végre lenne egy órácska, amikor nem köhögöm ki még a tüdőmet is, és kapnék egy szusszanásnyi időt..
  7. jha, és persze a kövi tz vagy feladat végrehajtásának a fontossága sem búgna a már amúgy is zsúfolt agyunkban

Komolyan, ez a hülye gép tesz mindannyiunkat antiszociálissá...

2007. október 23., kedd

sütöttem, főztem, rendet csináltam, elmosogattam, elpakoltam, szemetestürítettem, kaját rendeltem, jó illatot csináltam, ettem finomat, ittam zöldteát, moizban voltam, hülyéskedtem, eznét hallgattam, hajnali negyed 5ig msneztem, táncoltam, hozzábújtam macimhoz és szeretgettem, írtam, filmeztem, jól éreztem magamat Farkassal, mosolyogtam Sziszivel és csak röhögtem Áronnak..

anyuék meg ma jönnke haza háromnapos kiruccanásukból..

jókislány voltam? :o)

2007. október 21., vasárnap

When you...

olvasáshoz zene:
(másik ablakba nyisd)


Érezted. Ha csak egyszer is, de ott volt az az érzés, ami sosem enged, és sosem hagy felejteni.
Elengednéd, örökre. Bezárnád a szívedet. Próbálnál élni, magányosan, csak a környezetet, a világot kémlelve. Írni és írni…ez az, aminek az életedet szeretnéd szentelni.
Meg akarsz szabadulni mindentől, mert az csak a keserűséget hozza magával.
Nem kell több, már nem – mondogatod.
Majd egyszer csak elkezded élvezni az életet, észrevenni annak másik oldalát is. Kezded úgy érezni, mintha ez jó lenne. Legalábbis próbálod elhitetni magaddal.
De…
de valahogyan más minden.
Egyedül vagy.
Nem csaphatod be önmagadat…
s mikor csak te vagy, rájössz.
Nem változhatsz.
Ember vagy.
Érzésekkel.
Gyűlölettel és szeretettel,
és nem zárható ki semelyik sem!
S majd meghallasz egy dallamot, mely ringat és röptet, akárcsak egy hosszú kötélre erősített hinta, mely a legidősebb fa kiálló ágára van felerősítve. És csak szállsz, repülsz a levegő és a dallam szárnyán csukott szemmel, már nem is hallgatod, hanem érzed a zenét, amely először elbűvöl, majd elvarázsol.
Elkezdesz mosolyogni.
Eleinte csak fél mosollyal.
Előre és hátra – közben így ringatózol a magasban.
Még egy dallam, még egy szó,
mely mint egy kulcs, kinyitja szívedet.
És akkor érzed újra a levegőt, hallod újra a nyuszik apró lábainak szapora lépteit, látod, hogy a belső szemhéjad világosodik.
Onnantól kezdve mosolyogsz,
egyre jobban.
S majd észreveszed:
sugárzol!
Egy rég elvesztett érzés, ami a felszínre tör, oly sebesen és oly hírtelen, mintha csak egy törtető patak bukkanna elő egy sötét barlangból, vagy mintha csak a kis szerencsét és védelmet hozó hóvirág bújna ki a fehér és hideg hótakaró alól.
S mind csak egyet suttognak:
Élet!
Mely nem létezik szeretet nélkül.

Akkor kinyitod a szemedet, és tudod hogy nem állhatsz a változás útjába. Nem akadályozhatod meg azt, ami a megtörténésre törekszik:
nem törölheted el a szerelmet!

és örökre emlékezni fogsz : 'when you tought me how to dance! "

2007. október 18., csütörtök

Minden hétköznap más.Vannak azok a napok, amikor a haveroké a főszerep. Ilyenkor jöhetnek a kávézók, pl a California, vagy egy jó pizzázás a Pizza Hutban, vagy csak egy mozi a mammutban.
Vannak az úgynevezett 'hazakarokmennialudniegyet' féle napok, amikor senkire sem vagyunk kíváncsiak.Ez a legantiszociálisabb. Nem szívesen választom ezt.
Akkor a következő, mikor..jájj, tanulni kell, és de komolyan jó lenne vmi mást csinálni, de muszáj hazamenni, mert holnap ez és ez van.Sajna ezt nem választjuk, hanem jön, kb minden másnap, de h van egy ilyen a héten, az abszolute de biztos!
És akkor még vannak azok a napok, mikor semmi más nem lényeges, mert az a délután csak a bnőé, csak kettesben, és csakis fakt helyett.
Az utóbbi volt a mai is.
Mivel, a tegnap -sajnos- nem volt a legszerencsésebb napok egyike.
Elindultunk szépen négyesben (Zeo,Sziszi,Csuri és én) h Csurinak szalagavatós ruhát nézzünk (tudniillik ugyanis h Manó úrfi, aki történetesen a Zeó, hehe, felkérte bnőmet, h légyen kedves partnere ezen az igen rendkívüli napon)
Így fogtuk magunkat, és neki vágtunk nagy útunknak. Első megállónk,a Nagyfejűnkre tekintettel Enikőhöz vezetett (ezt nem a szalon neve, hanem az öltöztető lánykáé ;) )
Onnan elindultunk h megkeressük a szalont, ahonnan kiválasztottam a ruhámat.
Oké, lehet h nem találtunk oda elsőre, de most ez nem csak az én hibám, Sziszivel együtt kerestük (úgyh ezt ne írd a számlámra Áron!)
Nos a szalon nem csak nekem vált ínyemre, Csuri harmadjára meg is találta azt a ruhát, amit viselni szeretne Január 25-én.
Negyed hatkor vettük fel a ruhát, és pontosan 6:02-kor vettük le. Mivel ügyebár nem mindennap láthatja magát ilyen szépségben az ember, vagy inkább leányzó, úgyh kihasználtunk minden pillanatot zárásig, felpróbáltunk mindenféle kesztyűt, nyakláncot, tiarát, lépkedtünk, táncoltunk a fiúkkal, és csak néztük magunkat a tükörben. Záróra tájban visszaöltöztünk, és Zeó éppen készült h leadja a foglalót, amikor az öltöztető néni megszólalt: Ajjaj, ez a ruha úgylátszik le van foglalva..:S:S:S:S:S:S
Remek gondoltuk...Csuri szegény igen vidám állapotban volt még órákig....
(a késői ráeszmélés oka csak annyi, h ügyebár minden ruhának van egy neve, és ez a nevecske a ruha belsejében található, amit csak akkor tudhattunk meg, mikor Csuri levette magáról)

Sajnos vagy nem sajnos, így a mai napot is a ruhavadászatra kellett tölteni, amire már nuku fiúkísérettel mentünk, hogy ne kelljen hallgatnunk a sürgető szavakat.

ÉÉÉs mikorra máár úgy belejöttünk a szalonváltakozásba, egy Veronika nevezetű boltba tértünk be, ami pontosan az én Éva szalonom mellett van.
Iggen, az is egy olyan hely, amiről lehet látni: itt gyönyörű ruhák vannak. Nem is kellett sokat várni, az öltöztető lány első ruhaválasztásának meg lett a hatása bnémre.
A ruha gyönyörű, van róla képem is, de csak azért se mutatom, meg, ha vkit érdekel, nyugodtan jöjjön el a fent említett időpontban a Veres Péter Gimibe.. pénteki nap, de nem tudom hánykor lesz..

Amúgy...iigen....az én ruhám se semmi..:P

2007. október 16., kedd

10 mp, mintha csak a mesében..

Már a neve is sejtető. A csomagolása pedig mesébe illő.
Megfogod. Először csak nézegeted, méregeted. A mintái mintha egy történetet ábrázolnának..és egy apró gondolat merül fel benned: elvarázsolt!! :o)
majd miután a kíváncsi vizsgálgatás miatt fellépő csokoládé olvadás megkezdődik a kiszemelt darab egyik oldalán, úgy döntesz nincs mese :P kipróbálod
beleharapsz....és... eltűnsz!
eltűnsz erről a földről, ebből a világból, repülsz repülsz felfelé! És csak élvezed!
Annyira édes, mégis lány, ropogos mégis puha, csokis, mégis mézes...és elfogy... megetted.
10 mpercig tartó élvezkedés.

és akkor mééég, még akarom! mást már soha, csak ezt kívánom!

kell nekem...KELL még egy Mese keksz.. :(

2007. október 11., csütörtök

Bip-Bip-Bip <--- nha kérem ez jelenti azt, h vésztartalékon vagyok. Mind testileg, mind lelkileg. A reggeli felkelésből lehet tudni, hogy milyen napunk lesz. Ott dől el minden. Innen is jött, h 'mi az, bal lábbal keltél föl?' Természetesen hatnak ránk a nap folyamán bekövetkezett események is, de az, hogy hogyan értelmezzük őket, az a reggeltől függ. Persze vannak optimisták és pesszimisták, akik eleve jól vagy rosszul állnak az élet dolgaihoz. Én magamat az első csoportba sorolom, de h vérbeli optimista nem leszek sohase, az hétszentség! Hogy miért is nem?
  1. mint mondottam a reggel befolyásol kb mindent. DE ki az, aki vidám mosollyal tudja nyitni a napját egy telefonébresztés után?? Ki az, akit nem idegesít az a pittyegés, vagy pl nálam a Tarzan kiáltozás ami felébreszti édes álmából???
  2. nha és utána van ügyebár úgy egy-két mp (nálam legalábbis) amikor foggalma sincs senkinek h most mi van. Mi a fenéért hall hangot, minek kell felébredni, mert, amúgy most vagy nyáriszünet, vagy hétvége van. Ha vki lefilmezné az arcomat, hogy hogyan változik reggel az ágyban, világosan -nagyító nélkül- meg tudná mondani, h mikor döbbenek rá h föl kell kellni. Merthát először ügye halljuk az ébresztőt..majd lassú reflexszel kikapcsojuk telefonunkat....Próbáljuk felidézni, h milyen nap is van. Majd lassacskán derengeni kezd, hogy ma ezt, meg ezt, meg ezt..és úristen ezt is kell csinálni. És ügye ezután jön az, hogy visszadobjuk magunkat az ágyra :" Neeeeem megyek ma sehová se!!"
Az én esetemben a mai nap kezdete 'kedv-skálán' a legalacsonyabb. Mert az még nem elég, hogy nem aludtam ki magamat (habár még első órám se volt) és az sem, hogy ma, vagyis csütörtökön a 8. óra után még DÖK gyűlés van az Árpádban, hanem még ezekhez hozzátársult egy igen elviselhetetlen fejfájás is...... és akkor még próbáljam összeszedni magamat, h éneken!! vmi okosat produkáljak....amire naná, hogy nem azt tanultam amit kéne (de azért megoldottam... :P)

Nagy nehezen összekaptam magamat, lebattyogtam a lépcsőn, és indulnék anya autója felé, h beszálljak a meleg anyósülésre, mikor apa közli, hogy 'hová a menet, gyalog megyünk, nem emlékszel?'
Nha remek, gondoltam. Amúgy nem azért, mert úristen a szüleim, és de ciki velük utazni, mert ilyenről szó sincsen! Csak hát, mint mondottam nemigen voltam lelkileg a testemben, ráadásul az erőmet is vhol a plüsseim között hagytam, és hát....hát igen. Imádom a családomat, főleg ha együtt vagyunk. Ez az esemény túlnyomó részt a hétvégi családi ebédkor valósulhat meg (bár ez is csak mostanában, hogy már nem alszom ügye Daninál). És hát tudniilik ha a családom együtt van, akkor a szomorúságnak kedvtelenségnek vagy a némaságnak nyoma sem akad. Pontosabban akkor nem is lehet enni....a röhögőgörcstől. ..és ez az amit imádok....
Csak nem reggel, ilyen kedvel, és nem a héven. Amúgy poénnak vettem volna még azt is h "kislányom ne dölj az ajtónak, és kapaszkodj!" meg a szőke nős vicceket is nevettetősnek véltem volna, ha nem úgy vagyok, ahogy vagyok.

Tényleg remek napom volt, első utam a büféhez vezetett kávészerzési akcióm miatt, amit sikeresen el is végeztem, azonban a kávé vhogy ma elbukott a lelkem-agyam-testem felpofonozásában.
Aztán vmikor, jó sokára fél négy felé járt már az idő, amikor tudatosult bennem, hogy:
1: csak két szendvicset ettem még
2: még neeem megyek haza.
És még fél 4kor is úgy jöttünk el faktról, hogy el kellett kéreckednünk...(hát igen, 8.órában az ember már kínjában nevet, és kezd filozofálni, és így nemigen lehet haladni az anyaggal...mint ahogy már vmelyik nap le is írtam)

Szóval, fél 4 volt, késésben voltunk, és nem az hogy ilyenkor jobban figyelném az utat, hogy mikor jön a Nagyszombat utca, hogy leszálljunk,, áá nem, hanem szépen elbambulok, meg félfüllel hallgatom Csuri angoltanulási terveit, szemeim majdnem jelzik a turn off állapotot, mikor kiérünka Komjiádihoz, és tudatosul bennem, h a fenébe, túlmentünk....

Innen már nem igazán óhajtom részletezni, mert nekem is leszakad az ujjam, ráadásul tanulnom kell még rengeteget, és ha az, aki talán olvassa írásomat (amit igen kétlek..nha azért 3om emberke néha napján..esetleg..) szóval szerintem a szemük is összeakadt már az újra és újra a sor elejéhez ugrástól.

De akkor mostmár jöjjön a lényeg, amiről igazán akartam írni:

Az ember átlagosan kétszer utazik BKV járművön. Az én esetemben HÉVen.
Reggel, mikor munkába, iskolába megy, és késő délután mikor hazaindul.
Nos, hogy ha vki a sociális életét nem tölti ki, és annyit csinál, hogy jön és megy, az emberekről átlagosan és összefoglalva a következőt gondolhatja: Leragad a szeme, vagy csak bambul, iszik, eszik miközben vagy olvas, vagy zenét hallgat. De a lényeg, hogy lerí róla, hogy már megviselte őt az életben történt megpróbáltatások sora. és ez igaz mind a kicsikre, mind a nagyokra. Az idősekről nem is beszélve.
Éppen ezért kell a komunikációt, és a kapcsolat építést a nap középső részére betervezni. Mert akkor még vmi miatt mindenki pörög...már amennyire...Nha jó, a legtöbben csak úgy tesznek.

Szóval a lényeg: Hülye az, aki a kötelezettsége után, mint a nyúl ugrik haza, és beleveti magát vagy saját teendőibe, vagy a háló rejtelmeibe, vagy csak a betűk sokaságába!

ÉLNI KELL!!

(persze ha csak előtte volt időnk aludni...:P)

2007. október 10., szerda

ittam kakaót, és megint rosszul vagyok.
Ez a büntetésem, mert elfelejtettem, h a csokit már nem szeretem??

de szánalmasan hangzik....:S
Az ember, eredendően a legkülönlegesebb érzelmekkel rendelkező lény. Minden megtalálható benne, de tényleg minden. Ugyanis ezek az érzelmek pillanatok alatt képesek a változásra.
Arra a kérdésre, hogy 'hogy vagy?', egész oldalakkal lehetne válaszolni.
Olyan világban élünk, ahol a dolgok hatnak egymásra: Mi is hatunk a környezetre, és az is hat miránk.. (kb mint az endoterm és exoterm reakció)
Olyan apróságok tudnak változást okozni, amit más talán meg sem ért.

Reggel volt, táncoltunk.
Most már a szép fehér cipőmben kellett lépkednem. Gyakorolni kell a magassarkúban való keringőzést.
Majd jött az első óra..., ami szintén a miénk lett volna.
De jött egy apró változás: az oszttálytánc.
....és majd jött a kispados feeling....
Nem voltam egyedül, mellettem még három másik "ejtett". De az Ő arcukon higgadt fáradság ült.
Azonban nekem NEM!!
....ott táncoltak, előttem, a Chicagora..ÉRTITEK??? A CHICAGOORA!!...ááá...és csak tááncoltak, táncoltak, a zene meg csak pörgött és gyorsult!!!!!!!!!,......
és én meg csak ültem a padon, vérem már a zene hangjára forrt...és nem tehettem semmit.
csak néztem őket...egyiket a másik után.....próbálkoztak...(ÉN MEG TUDOM CSINÁLNI...így magamban...csak senki se hallotta)
Hát igen, van ilyen.
És mért nem mentem el táncolni? Iskolába? Ki tudja. Talán, azt már hamarabb el kellett volna kezdeni. Talán még most is el lehetne. Csak most nincs rá időm. Vagy talán csak nem akarom h legyen.

A küzdő érzést rögtön felváltotta az izgulás......tz..ráadásul töriből.....
majd a megkönnyebbülés...igen, az angol tőkés gazdaság, pont amit akartam.
majd a végén elégedettség.

De nem hiányzott sem az idővel való versenyfutás, sem szimplán az unalom, az élet megkérdőjelezése, csalódottság vagy boldog hormonok termelése...
..DE utána már megint csak a gondolkodás.
Most komolyan, EZ melyik érzéshez tartozik? mert egy állapot az biztos...csak merengünk..jól tesszük, helyes e ez így?....már megszoktam..minden nap az életem része....
Akkor vmit rosszul csinálok?

vmit biztos. Mert ki nem?

És most jött rám az az érzés, hogy olvasni akarok....és fogok is... (bár senkit se érdekel)

2007. október 8., hétfő

Buborék, másképp...

csak ki kéne törni.akár egy órára.persze jobb, ha lehet több is. olyan vagyok, mint szegény oroszlán a cirkuszban.ketrecébe bezárva, előadáskor porondra előhívva. aztán mikor költöznek, mehet furgonnal.
de hol van itt a szabadság?
persze lehet h van egy kis tér.a karánban a lovaknak is akad.
de hol van itt a vágtára a lehetőség?
Hiszen be vagyunk zárva!
a feladataink, kötelezettségeink bilincsbe vertek. egy egy tiltott séta, vagy kitörés, és máris megvannak a következmények...utána meg csak a szidás marad.
irigylem a paplanosokat, akik a hegyek között a meleg levegőn vitorláznak. órákig eltarthat a madár-érzésük. és csak szállnak, szállnak, mindent hátra hagyva:
gondot, bajt,feladatot,határidőt,szomorúságot és legfőképpen a gondolatokat. csak maguk vannak az örömükkel: a kiváltság örömével.
a régi lakás konyha ablakából csak néztem őket, vágyakozva.
nekik mért adathatott meg?
Mi AZ ami miatt erre idejük van?
...Hiszen az idő ellenünk dolgozik.....
és ha mégiscsak meg akarjuk kerülni az időt, szintén jönnek a következmények.

természetesen több féle ösvény választható. az ember maga dönti el, hogy melyiken kezdi.
Az út közben az átsiklás lehetséges, ami lehet nagyon könnyű, mintha csak csúszda lenne a két ösvény között, de lehet nehéz is, mintha csak egy hegyet kellene megmászni.
Ha viszont eldöntöttük testileg lelkileg melyik is a mi utunk, nincs visszalépés, nincs meghátrálás semmi és senki elől.
alá kell vetnünk magunkat.
teljesíteni KELL amit az élet ezen az ösvényen kirótt miránk.

a gondolat, h egy szép nyárias délelőttön, vagy akár suli után biciklin kiszellőztethessem az elmémet, már csak buborékban jelenhet meg a fejem fölött, amit vki nagyon gyorsan ki is pukkaszt...

..és van amikor már nem is a feladatokból van elegem, hanem a rengeteg pukkasztás hangjából..

2007. október 6., szombat

írni akartam ma is, de megnéztem a szerelmes hangjegyeket (nem önszántamból!!) és túlontúl is csöpögős hangulatba kerültem. úgyh ezt most hagyom későbbre...

2007. október 4., csütörtök

sullleeej (brrr)

csöngés..csöngés..csöngés...majd becsöngés. és akkor, úristenmilyenórámvan és mégatermetsemtudomholvan, és most mi lesz....
figyelés, meg elbambulás..és akkor..öghm, igen, tessék?
jha meg AZ remek bioszdoga, ahol még az időjárás is föl lett tüntetve a nevünk mellé...
aztán csak ingázás ide oda, főleg büfé és a termek között...aztán már mikor majdnem azt olvastuk a fejünk fölött h zzzZZ, Seri benyög egy igen félreérthető mondatot, és mivel Ő a tanár favourite-je engedett volt az igen egyértelmű nevetés..: Szép volt Seri!!:D
majd jön az óra, ahol nézet-, vagy nevezzük szemléletváltás miatt jó hátra lettünk ültetve, merthát ügye kéremszépen, másokat is hagyni kell érvényesülni..:D
Majd egy föcióra amit követett egy ugyanolyan fakultáció, ahol az elménk már annyira full tele volt, h több infót még azok a kínai fehérkesztyűsök sem tudtak volna belénk nyomni, ami kiváltotta a nevetést, ami következtében ügyebár nem lehet órát tartani..de hát most ez van... 8 órát ki bír ki csütörtökön? mikor előttünk van h másnap megyünk erre meg arra?:D
mostanra meg már annyira nem vagyok képben, mi hol merre és h ráadásul mit kéne tanulni, h kínomban megfogtam egy csokiszeletet és bemajszoltam, habár nem szeretem, és habár megbántam h megedtem, mert nem szeretem...

és táncolni akarok...vagyis szeretnék...de nagyon..nagyon..nagyon..:(

és motorozni akarok..persze azt is csak szeretnék, csak úgy szépen....
és akkor persze nagyon jól jönne egy saját motor...húúú, de jó lenne!!....de nincs...:(:(

2007. október 2., kedd

:o(

Van amikor sokkal jobban esik egy szóbeli bizonyíték (mint egy tárgyi), hogy igenis szeretnek, hogy igenis fontosak vagyunk a másiknak, és igenis van két nap az évben amikor egyszer minimum csak ránk gondolnak. Csak két szó..két aprócska, de mégis olyan boldogságot szabadít föl, ami lendületet és kitartást ad a következő nagy eseményig, ami félév múlva lesz.
Az a két szó, ami után nagy mosoly következik, vagy egy puszi, vagy egy nagy ölelés.
Ez a nap igen érzékeny.Az érzelmi skálánk az egekig szökhet, de a mélyben is kiköthet. Nem kellemes..biztos mindenki átélte már. Vannak olyanok, persze, akik véletlenül a napi feladatokra koncentrálva nem veszik észre a nap fontosságát...és persze elnézzük, mert mindenkivel előfordult.
De vannak a közelünkben olyanok, akik fontosabbak számunkra, és attól kezdve hogy reggel felkelünk, csak azt várjuk, hogy Ők boldogságot csábítsanak az arcunkra....és van hogy csak várunk...várunk..és várunk... Először még reménytelien..fiatal még az idő!..aztán telnek az órák...éés csak magunkba zuhanunk..Biztos van vmi oka!
A nap elteltével minden jókedvtől mentesen már nem segíthet senki. Talán egy vásárlás Csurival.


Utána meg csak bambulok ki a Hév ablakából:
...milyen szép a parlament...
és h lehet h az összes pasi ennyire bunkó?!

2007. október 1., hétfő

Candid hatása alatt...éjfélkor..

de mostamár kérdezem magamtól helyesen teszem e h a szabadidőmet a barátaimra töltöm mintha csak kipihenném a tanulás fáradalmait

megéri e inkább sociálódni, és kiépíteni a széles ismerettségi kört, ahelyett h megőrizném üdeségemet és minden nap újult erővel kezdeném az aznapomat, amit a sors kirendelt énreám

kérdem én Te Tőled, helyesen vélem hogy az élet nem holmi alvásra pazarolható, hanem igenis annak a hiányában kell életünk ösvényét végigjárni

Uram isten, azt hiszem Voltaire egy kissé megmérgezte elmémet

egy újjabb hétfő..remek..

Elég szépen le lettem szólva jó néhány igen kedves barátomnak köszönhetőenhogy miért nem írtam már a blogomba huzamosabb ideje. Ennek oka csak annyi, hogy a hétvégén túlságosan el voltam foglalva a bulizásokkal, meg aztán föcitanulással és nemigen maradt időm az egyéb elfoglaltságokra, többek között az alvásra.

A mai reggel..hm, hát igen, megint nyitódhatott a tripla tesiórával, ahol csodák csodájára nemcsakhogy lefutottam (nha jó, a végét már nem) a köröket, de legelsőként szaporázhattam lépteimet, ami óriási teljesítmény számomra, mivel tudniillik, már nem sportolok.sajnos, vagynem sajnos, nincs rá időm.kosár ügye már finitó, hipphopp egy 3/4 évig, majd mint már említettem egyszer az úszás lett volna, csak mégsem. Sziszi nagon vicces dolgot talált ki a minap, halál komolyan el tudja képzelni rólam, h együtt járnék Vele jitsura (az olyan kemény küzdősport fajta)
Nha erre jót nevettem.
Amúgy a sulej normális volt, írtam egy 6os föci tz-t (remélem) aminek hatására vettem már megint egy karkötő-cukorkát.

Hú, és még múlthét pénteken megvettem a parfümömet: Diesel:Fuel for life annyira finom illata van, h mindenki mosolyra derül tőle:)

Hétvége is remek vol, mint mondottam buli itt, buli ott, mármint az itt az oszttali volt Desperadosban (fantastish:D) majd az ott szombaton a várban Ágostonékkal, mint ma kiderült, h Ő is ott volt..de láttam Zeot, meg egy Kingát és Végre Farkast is, de persze Sziszi sem hiányzott.

Mivel ma igen szerencsés és okos voltam, egy kérdőív kitöltésével ingyen kajálhattam a Mckék házában, így mostanra már csak a lilakáposzta az, amit megkívánt szám, és most emellett irogatok, Mikát hallgatva (bár ez véletlen, előbb Luis Amstrong ment VH1-on) miközben arra gondolok, h igen, akkor még azt is tanulnom kéne, meg azt is, ráadásul Candidot is el kellene olvasnom, bár ezt is csak elektronikusan, mert persze h nincsen meg....

Szóval, hallva anyával való telefonbeszélgetésből, h robog haza vizsgáról, hitt lehessen Húgicám mellett, aki igen komoly beteg mostan, és hát nem lenne kedvező ha itten látna a gép előtt, mert most jókislánnyá kell válnom, pénteken el kívánkozok itthonról menni, és hát szombat éjszaka is állt az ajtóban lábat-ütögetve várva, mivel igen elkéstem, bár az is a várbusz hibája, szóval a lényeg, h most nem nagy a kommunikáció készsége irányomba nézve..