Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2007. október 10., szerda

Az ember, eredendően a legkülönlegesebb érzelmekkel rendelkező lény. Minden megtalálható benne, de tényleg minden. Ugyanis ezek az érzelmek pillanatok alatt képesek a változásra.
Arra a kérdésre, hogy 'hogy vagy?', egész oldalakkal lehetne válaszolni.
Olyan világban élünk, ahol a dolgok hatnak egymásra: Mi is hatunk a környezetre, és az is hat miránk.. (kb mint az endoterm és exoterm reakció)
Olyan apróságok tudnak változást okozni, amit más talán meg sem ért.

Reggel volt, táncoltunk.
Most már a szép fehér cipőmben kellett lépkednem. Gyakorolni kell a magassarkúban való keringőzést.
Majd jött az első óra..., ami szintén a miénk lett volna.
De jött egy apró változás: az oszttálytánc.
....és majd jött a kispados feeling....
Nem voltam egyedül, mellettem még három másik "ejtett". De az Ő arcukon higgadt fáradság ült.
Azonban nekem NEM!!
....ott táncoltak, előttem, a Chicagora..ÉRTITEK??? A CHICAGOORA!!...ááá...és csak tááncoltak, táncoltak, a zene meg csak pörgött és gyorsult!!!!!!!!!,......
és én meg csak ültem a padon, vérem már a zene hangjára forrt...és nem tehettem semmit.
csak néztem őket...egyiket a másik után.....próbálkoztak...(ÉN MEG TUDOM CSINÁLNI...így magamban...csak senki se hallotta)
Hát igen, van ilyen.
És mért nem mentem el táncolni? Iskolába? Ki tudja. Talán, azt már hamarabb el kellett volna kezdeni. Talán még most is el lehetne. Csak most nincs rá időm. Vagy talán csak nem akarom h legyen.

A küzdő érzést rögtön felváltotta az izgulás......tz..ráadásul töriből.....
majd a megkönnyebbülés...igen, az angol tőkés gazdaság, pont amit akartam.
majd a végén elégedettség.

De nem hiányzott sem az idővel való versenyfutás, sem szimplán az unalom, az élet megkérdőjelezése, csalódottság vagy boldog hormonok termelése...
..DE utána már megint csak a gondolkodás.
Most komolyan, EZ melyik érzéshez tartozik? mert egy állapot az biztos...csak merengünk..jól tesszük, helyes e ez így?....már megszoktam..minden nap az életem része....
Akkor vmit rosszul csinálok?

vmit biztos. Mert ki nem?

És most jött rám az az érzés, hogy olvasni akarok....és fogok is... (bár senkit se érdekel)

Nincsenek megjegyzések: