Bip-Bip-Bip <--- nha kérem ez jelenti azt, h vésztartalékon vagyok. Mind testileg, mind lelkileg. A reggeli felkelésből lehet tudni, hogy milyen napunk lesz. Ott dől el minden. Innen is jött, h 'mi az, bal lábbal keltél föl?' Természetesen hatnak ránk a nap folyamán bekövetkezett események is, de az, hogy hogyan értelmezzük őket, az a reggeltől függ. Persze vannak optimisták és pesszimisták, akik eleve jól vagy rosszul állnak az élet dolgaihoz. Én magamat az első csoportba sorolom, de h vérbeli optimista nem leszek sohase, az hétszentség! Hogy miért is nem?

1. mint mondottam a reggel befolyásol kb mindent. DE ki az, aki vidám mosollyal tudja nyitni a napját egy telefonébresztés után?? Ki az, akit nem idegesít az a pittyegés, vagy pl nálam a Tarzan kiáltozás ami felébreszti édes álmából???
2. nha és utána van ügyebár úgy egy-két mp (nálam legalábbis) amikor foggalma sincs senkinek h most mi van. Mi a fenéért hall hangot, minek kell felébredni, mert, amúgy most vagy nyáriszünet, vagy hétvége van. Ha vki lefilmezné az arcomat, hogy hogyan változik reggel az ágyban, világosan -nagyító nélkül- meg tudná mondani, h mikor döbbenek rá h föl kell kellni. Merthát először ügye halljuk az ébresztőt..majd lassú reflexszel kikapcsojuk telefonunkat....Próbáljuk felidézni, h milyen nap is van. Majd lassacskán derengeni kezd, hogy ma ezt, meg ezt, meg ezt..és úristen ezt is kell csinálni. És ügye ezután jön az, hogy visszadobjuk magunkat az ágyra :" Neeeeem megyek ma sehová se!!"

Az én esetemben a mai nap kezdete 'kedv-skálán' a legalacsonyabb. Mert az még nem elég, hogy nem aludtam ki magamat (habár még első órám se volt) és az sem, hogy ma, vagyis csütörtökön a 8. óra után még DÖK gyűlés van az Árpádban, hanem még ezekhez hozzátársult egy igen elviselhetetlen fejfájás is...... és akkor még próbáljam összeszedni magamat, h éneken!! vmi okosat produkáljak....amire naná, hogy nem azt tanultam amit kéne (de azért megoldottam... :P)

Nagy nehezen összekaptam magamat, lebattyogtam a lépcsőn, és indulnék anya autója felé, h beszálljak a meleg anyósülésre, mikor apa közli, hogy 'hová a menet, gyalog megyünk, nem emlékszel?'
Nha remek, gondoltam. Amúgy nem azért, mert úristen a szüleim, és de ciki velük utazni, mert ilyenről szó sincsen! Csak hát, mint mondottam nemigen voltam lelkileg a testemben, ráadásul az erőmet is vhol a plüsseim között hagytam, és hát....hát igen. Imádom a családomat, főleg ha együtt vagyunk. Ez az esemény túlnyomó részt a hétvégi családi ebédkor valósulhat meg (bár ez is csak mostanában, hogy már nem alszom ügye Daninál). És hát tudniilik ha a családom együtt van, akkor a szomorúságnak kedvtelenségnek vagy a némaságnak nyoma sem akad. Pontosabban akkor nem is lehet enni....a röhögőgörcstől. ..és ez az amit imádok....
Csak nem reggel, ilyen kedvel, és nem a héven. Amúgy poénnak vettem volna még azt is h "kislányom ne dölj az ajtónak, és kapaszkodj!" meg a szőke nős vicceket is nevettetősnek véltem volna, ha nem úgy vagyok, ahogy vagyok.

Tényleg remek napom volt, első utam a büféhez vezetett kávészerzési akcióm miatt, amit sikeresen el is végeztem, azonban a kávé vhogy ma elbukott a lelkem-agyam-testem felpofonozásában.
Aztán vmikor, jó sokára fél négy felé járt már az idő, amikor tudatosult bennem, hogy:
1: csak két szendvicset ettem még
2: még neeem megyek haza.
És még fél 4kor is úgy jöttünk el faktról, hogy el kellett kéreckednünk...(hát igen, 8.órában az ember már kínjában nevet, és kezd filozofálni, és így nemigen lehet haladni az anyaggal...mint ahogy már vmelyik nap le is írtam)

Szóval, fél 4 volt, késésben voltunk, és nem az hogy ilyenkor jobban figyelném az utat, hogy mikor jön a Nagyszombat utca, hogy leszálljunk,, áá nem, hanem szépen elbambulok, meg félfüllel hallgatom Csuri angoltanulási terveit, szemeim majdnem jelzik a turn off állapotot, mikor kiérünka Komjiádihoz, és tudatosul bennem, h a fenébe, túlmentünk....

Innen már nem igazán óhajtom részletezni, mert nekem is leszakad az ujjam, ráadásul tanulnom kell még rengeteget, és ha az, aki talán olvassa írásomat (amit igen kétlek..nha azért 3om emberke néha napján..esetleg..) szóval szerintem a szemük is összeakadt már az újra és újra a sor elejéhez ugrástól.

De akkor mostmár jöjjön a lényeg, amiről igazán akartam írni:

Az ember átlagosan kétszer utazik BKV járművön. Az én esetemben HÉVen.
Reggel, mikor munkába, iskolába megy, és késő délután mikor hazaindul.
Nos, hogy ha vki a sociális életét nem tölti ki, és annyit csinál, hogy jön és megy, az emberekről átlagosan és összefoglalva a következőt gondolhatja: Leragad a szeme, vagy csak bambul, iszik, eszik miközben vagy olvas, vagy zenét hallgat. De a lényeg, hogy lerí róla, hogy már megviselte őt az életben történt megpróbáltatások sora. és ez igaz mind a kicsikre, mind a nagyokra. Az idősekről nem is beszélve.
Éppen ezért kell a komunikációt, és a kapcsolat építést a nap középső részére betervezni. Mert akkor még vmi miatt mindenki pörög...már amennyire...Nha jó, a legtöbben csak úgy tesznek.

Szóval a lényeg: Hülye az, aki a kötelezettsége után, mint a nyúl ugrik haza, és beleveti magát vagy saját teendőibe, vagy a háló rejtelmeibe, vagy csak a betűk sokaságába!

ÉLNI KELL!!

(persze ha csak előtte volt időnk aludni...:P)