csak ki kéne törni.akár egy órára.persze jobb, ha lehet több is. olyan vagyok, mint szegény oroszlán a cirkuszban.ketrecébe bezárva, előadáskor porondra előhívva. aztán mikor költöznek, mehet furgonnal.
de hol van itt a szabadság?
persze lehet h van egy kis tér.a karánban a lovaknak is akad.
de hol van itt a vágtára a lehetőség?
Hiszen be vagyunk zárva!
a feladataink, kötelezettségeink bilincsbe vertek. egy egy tiltott séta, vagy kitörés, és máris megvannak a következmények...utána meg csak a szidás marad.
irigylem a paplanosokat, akik a hegyek között a meleg levegőn vitorláznak. órákig eltarthat a madár-érzésük. és csak szállnak, szállnak, mindent hátra hagyva:
gondot, bajt,feladatot,határidőt,szomorúságot és legfőképpen a gondolatokat. csak maguk vannak az örömükkel: a kiváltság örömével.
a régi lakás konyha ablakából csak néztem őket, vágyakozva.
nekik mért adathatott meg?
Mi AZ ami miatt erre idejük van?
...Hiszen az idő ellenünk dolgozik.....
és ha mégiscsak meg akarjuk kerülni az időt, szintén jönnek a következmények.
természetesen több féle ösvény választható. az ember maga dönti el, hogy melyiken kezdi.
Az út közben az átsiklás lehetséges, ami lehet nagyon könnyű, mintha csak csúszda lenne a két ösvény között, de lehet nehéz is, mintha csak egy hegyet kellene megmászni.
Ha viszont eldöntöttük testileg lelkileg melyik is a mi utunk, nincs visszalépés, nincs meghátrálás semmi és senki elől.
alá kell vetnünk magunkat.
teljesíteni KELL amit az élet ezen az ösvényen kirótt miránk.
a gondolat, h egy szép nyárias délelőttön, vagy akár suli után biciklin kiszellőztethessem az elmémet, már csak buborékban jelenhet meg a fejem fölött, amit vki nagyon gyorsan ki is pukkaszt...
..és van amikor már nem is a feladatokból van elegem, hanem a rengeteg pukkasztás hangjából..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése