Minden hétköznap más.Vannak azok a napok, amikor a haveroké a főszerep. Ilyenkor jöhetnek a kávézók, pl a California, vagy egy jó pizzázás a Pizza Hutban, vagy csak egy mozi a mammutban.
Vannak az úgynevezett 'hazakarokmennialudniegyet' féle napok, amikor senkire sem vagyunk kíváncsiak.Ez a legantiszociálisabb. Nem szívesen választom ezt.
Akkor a következő, mikor..jájj, tanulni kell, és de komolyan jó lenne vmi mást csinálni, de muszáj hazamenni, mert holnap ez és ez van.Sajna ezt nem választjuk, hanem jön, kb minden másnap, de h van egy ilyen a héten, az abszolute de biztos!
És akkor még vannak azok a napok, mikor semmi más nem lényeges, mert az a délután csak a bnőé, csak kettesben, és csakis fakt helyett.
Az utóbbi volt a mai is.
Mivel, a tegnap -sajnos- nem volt a legszerencsésebb napok egyike.
Elindultunk szépen négyesben (Zeo,Sziszi,Csuri és én) h Csurinak szalagavatós ruhát nézzünk (tudniillik ugyanis h Manó úrfi, aki történetesen a Zeó, hehe, felkérte bnőmet, h légyen kedves partnere ezen az igen rendkívüli napon)
Így fogtuk magunkat, és neki vágtunk nagy útunknak. Első megállónk,a Nagyfejűnkre tekintettel Enikőhöz vezetett (ezt nem a szalon neve, hanem az öltöztető lánykáé ;) )
Onnan elindultunk h megkeressük a szalont, ahonnan kiválasztottam a ruhámat.
Oké, lehet h nem találtunk oda elsőre, de most ez nem csak az én hibám, Sziszivel együtt kerestük (úgyh ezt ne írd a számlámra Áron!)
Nos a szalon nem csak nekem vált ínyemre, Csuri harmadjára meg is találta azt a ruhát, amit viselni szeretne Január 25-én.
Negyed hatkor vettük fel a ruhát, és pontosan 6:02-kor vettük le. Mivel ügyebár nem mindennap láthatja magát ilyen szépségben az ember, vagy inkább leányzó, úgyh kihasználtunk minden pillanatot zárásig, felpróbáltunk mindenféle kesztyűt, nyakláncot, tiarát, lépkedtünk, táncoltunk a fiúkkal, és csak néztük magunkat a tükörben. Záróra tájban visszaöltöztünk, és Zeó éppen készült h leadja a foglalót, amikor az öltöztető néni megszólalt: Ajjaj, ez a ruha úgylátszik le van foglalva..:S:S:S:S:S:S
Remek gondoltuk...Csuri szegény igen vidám állapotban volt még órákig....
(a késői ráeszmélés oka csak annyi, h ügyebár minden ruhának van egy neve, és ez a nevecske a ruha belsejében található, amit csak akkor tudhattunk meg, mikor Csuri levette magáról)

Sajnos vagy nem sajnos, így a mai napot is a ruhavadászatra kellett tölteni, amire már nuku fiúkísérettel mentünk, hogy ne kelljen hallgatnunk a sürgető szavakat.

ÉÉÉs mikorra máár úgy belejöttünk a szalonváltakozásba, egy Veronika nevezetű boltba tértünk be, ami pontosan az én Éva szalonom mellett van.
Iggen, az is egy olyan hely, amiről lehet látni: itt gyönyörű ruhák vannak. Nem is kellett sokat várni, az öltöztető lány első ruhaválasztásának meg lett a hatása bnémre.
A ruha gyönyörű, van róla képem is, de csak azért se mutatom, meg, ha vkit érdekel, nyugodtan jöjjön el a fent említett időpontban a Veres Péter Gimibe.. pénteki nap, de nem tudom hánykor lesz..

Amúgy...iigen....az én ruhám se semmi..:P