Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2007. november 29., csütörtök

jha, meg rájöttem h amikor nagyon arra koncentrálok, h tanulnom kell, és milliónyi feladatom van, nemigazán megy az elengedés, a képzeletemnek meg a szárnyalás. úgyh az írásaim sem igen jók..
de majd javulnak..ígérem.
csak hulla vagyok. öt óra alvás után...sok sok számonkérést hátrahagyva, és még magam előtt látva. szóval most minden csupa csupa stressz...és idegesítő..
de ez van.
naggyon érdekes dolog ez a has.
meg az agyunknak az a része, amelyik a táplálék beszerzésért felelős.
Mert befogadják az ételt.amit nagyon helyesen is tesznek.

hiszen, az ennivaló rengeteg dologra jó.
az első, természetesen a FŐ pont..bááár, kinek mi:) de most vegyük akkor az általánost. azért eszünk eredetileg, h legyen üzemanyagunk, h ne robbanjon le a motor.
ilyenkor a legjobb bekebelezni azt a sok étket. mert nem csak hogy megtöltjük a bedőnket, hanem sok sok finomságot eltűntethetünk a szánkban. Pl. egy jóó sajtos, cipóban kiszolgált francia hagyma leves, utána meg egy igazi kacsa fogás...hmmm...isteni. főleg lilakáposztával. mondjuk ilyenkor igen vigyázni kell arra, h ne jussunk el abba az állapotba..h..öhm..egyszerűen csak DURR. személy szerint, én mindig próbálok figyelni, h ezt a fázist elkerüljem, mert tudom jól, h nem kellemes utána a lét, még egy jó darabig.
AZonban vannak olyan ételek, amikről tudjuk, h elfogyasztásukkal biztosan a kipukkadáshoz jutunk, azonban a kihagyásuk szóba sem jöhet. Ilyen a francia hagymaleves, szintén cipóban, majd főfogásként jércemell sajtmártásban krumplipürével, Nha kérem szépem, ez a világ egyik legfinomabb étele...vagyis, biztosan van egzotikusabb is, de hogy a Fogadó a hat testvérhez-ben mennyeien készítik el, az holt biztos. és ezt Csuri is tudja igazolni. Teljes egyetértésben van velem.
(mondjuk, igaz h az ebéd után olyankor minimum a házig vissza kellett sétálni, ami oké, csak két 2km ,de legalább segített vmennyire, h a sok sok sajt kicsit lemenjen. amúgy ez az étterem Dömin van..persze, hol máshol.)

Akkor a második, amikor azért eszünk, mert épp nincs jobb dolgunk. Általános tény, h ha az ember unatkozik, akkor csak tömi a pofikáját. Velem is volt ilyen..
és ha ez van, akkor emg örüljünk, ha épp nem 11kor jön ránk ez az érzelmi állapot, aminek következtében a konyhába veszük utunkat...mert, ügye teli hassal nem édes az álom.

A negyedik, amikor vmilyen érzelmi problémákkal küszködünk. A legszokványosabb, mikor a szerelmi csalódások, problémák okozta fájdalmak miatt ülünk a tv előtt, és csak habzsoljuk a csokoládét.
Én sose voltam ilyen.
Talán egyszer, mikor már annyira vágytam egy kis boldogságra. de a csoki akkor se segített, mert ügye nemigazán szeretem. (bár épp most tüntettem el egy ferrero rocher-t :P)

és akkor van az a fajta evési kényszer (jó, oké, van még ezernyi, de azért most mégsem egy ismeretterjesztő cikket írok az étkezési szokásokról

szóval, az utolsó, az, amikor csak eszünk, mert finom, és a finomség ízlelése közben rengeteg dolog az eszunkbe jut. Vagy új dolgok, vagy emlkékképek.
Ilyen például a Mama fősztje. így általánosítva.
Nálunk is van ilyen. Még pedig ez a Keresztmamám marhahúslevese. Amikor náluk vagyunk mindig ezt esszük. Az íze meghalad minden képzeletet. Már a kinézete sem a szokványos húsleveseké, de azlrt annyira nagy különbség nincsen.....addig, amig meg nem kóstolod. ahogy a szédba veszed a kanalat, először megérzed az ízeket,Óvatosan és lassan megrágod a zöldségekeket, vagy csak a puha húst, miközben csak behunyott szemmel figyelsz az ízlelő bimbóidra. Mikor lenyeled, melegítő hatását végig érzed a testedben. Nem csoda. Hiszen éjszakán át forrt a lassú tűzön.
Ez a leves az, amit sose fogunk megunni, és mikor csak meghalljuk elfogyaztásának a közeledtét, minden egyes tagja a családunknak izgalomba jön.

szóval különös dolog ez az étkezés. annyi fajtája van, és annyi közlési formája. kifejezhet szeretetet, törődést, odafigyelést, ápolást, vagy hivatalosabb dolgokat is.

mindenesetre én szeretek enni. mindenhogyan..

2007. november 28., szerda

csak annyit tudok mondani, h idegesítő h az élet egyszer hol vidám, hol pedig unfair. már épp h kezdenék örülni a világ dolgainak, mikor, buuuummmmmm, berobban vmi váratlan, vmi amire nem számítok, és akkor csak ehetem a kalapomat, h a fenébe, miért van ez.
meg aztán csak jönnek a hülye front miatti fejfájás okozta emlékképek, arról, h milyen lehetne HA, vagy milyen volt régen.... és mikor már alávetettem magamat a szentimentalista gondolkodásmódnak, akkor meg gyorsan észbe kell kapnom,és vmibe belekapaszkodnom, h ne az ablakból kiugrás legyen a vége.
mindenesetre nehéz vállalkozás embernek lenni. következő életemben biztos, h csillag leszek..

2007. november 27., kedd

Múlik az idő.
A suliban, lyukasórában a pénctárcámat nézegetik. Igen rejtélyes, ha egy nőéről van szó.
Papírok tömkelege kerül a titkok homályából a napvilágra. Van ott minden..: a mekihez elengedhetetlen Smart kártya, még régi hiphop-os bérlet,különböző névjegykártyák, egy papír a vérnyomásom szakasos figyeléséről, ami a stresszes időszakomból való, sok sok színes kajajegy, nha meg a péénz.
Majd előkerül a tb kártya, ami igen rövid figyelmet szerez magának. A középpontba a diákom kerül. Először csak a mostani. MAjd mikor a 'kedves kíváncsi' kiveszi a tokjából, észrevesz egy másik képet is. A régi igazolványomét. Azon még csak 3.os voltam.
És úristen. milyen régen volt már.
Ilyen nagyok lennénk?
Mögöttünk hirtelen zsibongás töri meg a csendet. Feri bának, és az éppeni osztályának nem maradt hely a tornateremben, így az aulába kényszerültek költözni. Gyerekestül, zsámolyostul, ugró kötelestül.
Emlékszem, nekünk is kellett "száműzetésben" tornáznunk. még anno. sosem szerettem, mert a NAGYOK mindig néztek.
Most viszont mi ültünk a büfénél, mi ettük a finom kókuszgolyót (én legalábbis) és csak mosolygva (egyesek igen érzéketlenül, hangosan nevetve) néztük a kisebbeket.

A másik emlékem a NAGYOKról, mikor állunk az angol terem előtt, várjuk h kicsöntgessenek, és a bent ülő 10esek átadják a helyeiket. Mikort megszólal az a bizonyos szünetet jelző hang, az ajtó kitárul, és a csupa magas és szinte már felnőtt ember kilép rajta.

Vagyis ha ők akkor 10esek voltak, mi meg már a 11.et járjuk....akkor mi milyenek vagyunk??
Erre az én szemszögemből nagyon nehéz válaszolni.
Mert, oké, látom, h egyre több kicsi van az iskolában, a fölöttünk lévők meg csak fogyatkoznak.
A tanárok egyre jobban kedvelnek, és a suliban is ismernek. bár ez betudható a kissé buzgó szervezkedésemnek is.
Oké, látom a képeken a változást, de ha belépek az osztálytermembe, mintha mi sem változott volna. Ugyanazok az emberek, vagy inkább gyerekek vagyunk.
Érdekes dolog ez.
Vajon a kisebbek hogyan néznek ránk?
Vajon a DÖKben a felsősök milyen vezetőt látnak bennem? mármint..korilag, érettségileg egyaránt.
Bár érzem h a sulit szinte már teljesen kinőttük.
Várom is az egyetemet, meg nem is.
Most már ez az épület teljesen otthonossá vált, a tanárok közvetlensége irányunkba nagyon sokat számít.

bár..azért még nézhetnek igen kisgyerekeknek is minket...ha pl a szekrényünk előtt, öltözés közben Dodóékkal a modelleket parodizáljuk ki...(öhm, enyhe csípő dobállással, és mosoly összeszorító arccal:D:D)

2007. november 26., hétfő

Behunyom a szemem.
Fekszem.
Súlytalan vagyok.
Az ágy puhasága és a párna kényelmes hatása lassan eltűnik. Keményet érzek. Fát, és szögeket. A levegőben már nem érezhető a bútorok illata.Hűvösebb van, de pólóban vagyok, és nem fázom.
Hallani lehet egy nagyon enyhe zúgást...és csak közeledik..egyre hangosabb. Kezd idegesítővé válni. Amint elég közel kerül hozzám, hirtelen kinyitom a szememet, és elhesegetem a szúnyogot.
Már nem a szobámban vagyok. Már nem a fal hullámosságát, és a festés egyeletlenségét látom háton fekve.Fölöttem csillagok milliónyi. Innen nagyon jól lehet látni, a város csillogása nem zavarja az égbolt fényét.
És hopp...egy fénycsóva szeli át az eget. Hullócsillag. Gyorsan kívánni kell....de mit is? mikor történi ez? talán kérjem, h még sokáig ne ébredjek fel?
Hiszen csak álmodhatok
Augusztus van.
Anyu,Húgi és Csuri fejet érintve fekszenek mögöttem.
Hm....az a dömsödi illat. Nem szennyezi az ember és az autója.
shhhhhh...süvít a nádas. Jé, épp egy kacsa család úszik el a stég mellett. Az anya elől biztonság érzettel úszik, mögötte három kisebbik. A kicsinyei nem ilyen bátrak..egymás mögött sok sok hullámot kihagyva szlalomoznak, mintha csak arra várnának mikor csap le rájuk egy félelmetes idegen, hogy akkor gyorsan elbújhassanak a legközelebbi nádascsomóban. A leghátsó hirtelen vesz egy éles balkanyart. Egy különös hang, majd egy csobbanás zavarta meg az igen hosszú ideig mondható nyugalmas előrehaladtát.
Egy öreghalász volt a tettes. Pontosabban a horgászbotja.
Ilyenkor a legjobb a horgászás.
Apu is a mi stégünkön van éppen. Ő onnan figyeli az augusztusi hullócsillag záport.
Mi négyen kijöttünk a Tanya stégjére.Mindenki használhatja. Mivel itt nem akadályozzák fák a végtelenségbe bámuló tekintetünket, könnyen belátjuk a fekete kupolát.
zzzzzzz...á, a kis piszok. Özönlenek a szúnyogok. Sose ússzuk meg. Egyik évben se.
A szúnyogcsípések okozta viszketést most meg sem érzem.
Minden egyes porcikámat átadom a végtelenségnek.
Hirtelen mintha csak repülnék. A csillagok egyre közelebb kerülnek hozzám, a bolygók kezdenek kirajzolódni.
A fehér óriás meg csak nő, nő a szemem előtt. Már nem is lehet ránézni. Vakító a fénye az álmos szemnek. Pedig sokáig aludhattam a reggel...ha visszagondolok a nyaralásra.
Délelőtt sose voltunk függőleges állapotunkban...még akkor.
De a rengeteg fürdés elfárasztja az embert. Főleg ha még az ugrálásra is elment az energia.
De nem lehetek emiatt erőtlen...hiszen itt fekszem az ágyamban.
Az illatok, a hangok egyre messzebbnek tűnnek, ahogy kezdek ébredni.
Már érzem a pamutot a testemen, a puha tapintást a kezemmel.
Első gondolatom h mindjárt reggel. Gyorsan..kelni! Készülődni kell, hogy időben elinduljak!
De amikor kinyitom a szememet sötétebb van. S még csak nem is vagyok pizsiben.
Az ágytakaró alattam gyűrődten, rajtam félig lecsúszva a tankönyvem.
oh...elaludtam.
ránézek az órára. Fél 8. fenébe...még nem vagyok kész, és már ennyi az idő? Hiszen még csak most kezdtem el az irodalmat, a földrajz még sehol.
Hallom h a teafőző az utolsó forró cseppjeit préseli már ki magából, pont bele a finom Zöld Tea filteres kannába.
Azt hiszem gyorsan innom kell belőle..hogy ne aludjak el.

Mikor fölülök, észreveszem h vmi rámvilágít.
A Hold az.
Fénye még itt is látszik, habár halványabb és kisebbnek tűnik.
Csillag sehol.
Persze, miért is vártam.
A természetet már nem lehet mindenhonnan élvezni. Ahoz külön hely kell, ahhoz meg pénz.
Ma már csak így megy ez.

2007. november 25., vasárnap

és még mindig itt ülök a gép előtt, hülyülök nagyban Áronnal webkamon..mondjuk az most igen előnyös pizsiben, fejhallgatóval a fejemen, de nem baj...hallgatok egy számot már fél 6 óta..csak is azt persze, az se baj:D
nha meg Áron itt vizipipázik előttem, DIREKT fujja a kamera elé azt az epres füstöt...ááhh...kell nekem ilyenekkel barátkozni..nem tisztelik az embert..ááá, dehogy...az érzéseit..h most nem lehet vizipipáznom...:(:(:(
a zene meg csak megy-megy a fejembe a fülömön keresztül, és próbálom kitalálni a nagy műsort a szalagavatóra..és már jóó sok mindne megvan, csak a koreográfia nem, d eminden más már szépen lezajlott..meg az is, h úgyse ilyen lesz..de sebaj...
áá..és akkor most jött rám az, h DANCE!!! de naggyon

ááá...ilyet ír nekem ez a lópofa h "höripofi nekem ne makogj mer megcsaplak azt elszálsz mint a békegalamb"
tudtam én h Áronka is igen kedves...úúúúgy szeretlek:D:D

mostmeg csak vörösödik...
hm..iggen érdekes dolog ez az internet...milliónyi lehetőséget tár elénk.....Főleg ha egy nem komplett a beszélő társunk..:D:D

2007. november 24., szombat

igen, löksi vagyok, immáron mondhatom úgy is, h lett egy újjabb becenevem..persze azért a káposztácska sem veszett el. és azt hiszem ez a Húgomra is mondható..végülis, Hadusovzkyk, mi mások lennének?

Betegségem ideje alatt, anyu fölébresztett, majd betelepedett az ágyamba, persze csak oda a lábamhoz, h azért mégse szegje meg a 'hivatalos' határt, ami ilyenkor fönáll...egy 20 cm-es karantén ilyenkor jár..
Hát anyám után jött Húgom is, már szépen elvoltunk hárman, még jó, h lassan háromnegyed éve kaptam egy szééép NAGY ágyikót, ahol kényelmesen elfértünk, és még a karanténzóna is megvolt:D
szóval, csak úgy odatelepedtek, és elkezdtek röhögni..nem, először beszélni, majd azon röhögni..utána vhogy a sulira terelődött a szó, és akkor onnan meg arra, h a Húgi 8. után 0.ba vagy a sima 9.be menjen e! hm..nagy dilemma...
bár, igazság szerint nem kellett volna annak lennie, Húgi, eléggé eldöntötte már, h ő biza a simát választja, nem kell neki cicoma, vagy extrém, meg minek kéne neki PLUSSZ egy évet ottan maradnia, és tömnie az agyát.
Azonban anyu máshogy képzelte el Barbi jövőét, és először még egy igen határozott NEMmel válaszolt..
erre, Húgom, mint vmi kisbaba, akitől elvetétték a cumisüvegét, amiben a fincsi KAKAO van (mivel nem szeretem a tejet, és minek példdálozzak olyannal, ami nekem nem nyami :)) szóval..mintha csak a Távkapcsban szerepeltem volna, egy gombnyomásra Húgom 12 évet fiatalodott, és egy kis 2 éves hangjával, arcmimikájával és mozgásával hirtelen rákezdett h Ééééééénnn neeeeEEEEeeeEeEeEeEm MEGYEK! 0.baaaAAAAAAAA, 9. BéééééÉÉÉÉÉÉÉÉÉééééééé...aztán volt h néha átváltott hangilag, nyelvileg, és "Cetül" (Némo;)) kezdte el mondani
h 9.ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉéééééééééé <--- erre persze Anyu is nagyban el kezdett..öhm, énekelve beszélni, h 9.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-ÁÁ-Á-Á-ÁÁÁÁÁ-Á-Á-Á-ÁÁÁ-ÁÁÁÁÁ Én meg csak néztem nagy szemekkel..aztán meg mikor elkezdtem fuldokolva köhögni, persze semelyiküket sem érdekelte, hangcsatáztak továbbra is...:D Eléggé poénos volt, tényleg a 14 éves elmúlt Húgom ilyen viselkedéssl..mondtma neki, most fölveszem, és suliban kivetitőn lejátszom :D:D:D nagyot néznének:D Bár igaz, h itthon azért mindenki löksi..húh, azok a családi ebédek:D:D:D:D Mi vagy nevetünk, vagy veszekszünk..komolyan, mint egy görög család...még jó, h lengyel őseink vannak ;) nha szóval, onnan kezdtem, h Húgom is löksi, most pl megyek be a fürdőbe, h zuhizzak, mivel Anya már nagggyon tapsikált nékem, nem is inkább integetett az előbb, mert fülhallgató van a fejemen, és nem hallottam, h menjek már aludni, mert h Ő fáradt:D szóval, megyek be, és látom, h Barbikám törcsiben épp fogat mos: 'mi van, Te is csak most zuhanyzol?:D" erre Ő " 'ha ijen, te mejek 'issza éjs 'issza kaphhsolom a khépet :D"- fogkefével a szájában mozgatja a száját, miközben megpróbál szavakat formálni...hát, nem igazán sikerült..de azért a lényeget megértettem és mondtam én is:D:D:D hehe huh, a másik meg...reggel Anya bejön, ébreszt, h menjünk shoppingolni kari meg a Húgi névnapja miatt, erre a még pizsiben lévő magas Anyu befekszik mellém, betakarja magát, és akkor mondja, h nha, aludjunk:D mondom, oké..aztán Apám bejön, h mi van itt hékás, és mi ez, Anyu fölébreszt mindenkit, és most meg Ő alszik?:D Azt Apám is befekszik..hát, igen, mire való az a jó nagy ágyacska:D majd a Húgi is társul, de Ő a gép közelében a széken marad, h aztán titokban, föl is mehessen a netre :D múveltük löksiségünket úgy fél órán át :D:D hehe, dilis család :D

2007. november 22., csütörtök

AZ előszél...

VÉÉÉÉÉgre...ááááááhhhh
Végre kijutottam, végre valahára visszajuthattam a barátaimhoz és a suliba...
Végre valahára kezdhettem vmit a napommal!
Habár...érdekes volt a visszatérésem.

Reggel, mikor fölkeltem (a szokásosnál 10 perccel hamarabb) végre újra bemehettem úgy a fürdőszobába, h 'nha akkor kezdjünk most vmit magammal', és újra állhattam a szekrényem előtt, gondolva, h 'mit vegyek föl?'

A kocsiban az út igen idegfeszítő volt. Lehet h kb 10 perccel hamarabb indultunk el, és nagy dugóba se keveredtünk, nekem mégis görcsben volt végig a gyomrom, h nehogy elkéssek, és h lehessen elég időm reggel mindenkit végig köszönni.
A hasam mellett a szívem is zakatolt, mivel a közel egy hónap 'szabadság' után érdekes újra iskolába menni, és újra találkozni mindenkivel.
Tényleg...1 hónap...mert ha belevesszük a betegségem előtti őszi szünetet, ami során szintén otthon voltam...
Igen..érdekes volt..
Mikor mentem hazafelé, fáztam. Eljött a tél. A szobai fogságom alatt nemigen volt alkalmam tapasztalni a kinti időjárást, és az évszakváltozást. Csak néhány kép mutatott jelet, amiken Szisziék Bécsben voltak: A táj fehérbe búrkolózott, a csapat 'túrista' pedig nagykabátban rótta Bécs utcáit.
Különös volt...
Így rohan az idő?
Héven ülve jöttem rá, h novemberben még nem is voltam suliban.
Mikor mutatnom kellett a bérletemet a közkedvelt BKV ellenőröknek, ránéztem a bérlet lejárati időpontjára : December 20. ..... de hiszen négy nap utána és már karácsony!!!!!!!!!!!!!!!!!!!....
Nha akkor volt az, h előkaptam a telefonomat, és megnéztem a naptárat...: Komolyan pont két hét, és itt a mikulás?!?!?!

Aztán..meg jöhet az a fránya karácsony......jájjj...:S:S:S
Most őszintén: KI SZERETI AZT A NAGY HŰHÓT?!?! Azt a nagy sürgés forgást, h úristen, még nem vettem a nagyimnak, meg a keresztanyámnak semmit se, meg a húginak is kell MÉG vmi, mert annyival nem elégszik meg...
és akkor csak lehet számolni és izgulni, h vajon az a 20 ezer, amit eddig gyűjtöttem (ha épp nem bulizni mentem) az elég lesz?? ennyiből túl lehet élni a karácsonyt??

Tavaly egy fityingem sem volt...de tényleg. Idén lett bevezetve ez a zsebpénzes dolog...Idén ősztől.

Az előtt..hát, mindig volt vhogy pénzem...nem nagy összegre kell gondolni, de 200-500 között mindig volt...öhm, ugyanis azok a visszajárók voltak, ha épp nekem kellett boltba mennem.
Viszont, mindig kaptam pénzt, ha kértem..sőt, volt h tukmálták is 'Nembaj kislányom, rakd el, ha bármi baj lenne, haza tudsz jönni taxival!' Ezt ügyebár a hajnalig tartó buliba való indulás előtt mondta anyum.... 90%ban visszautasítottam a nagylelkű anyagi támogatást. Többen mondták h nem vagyok komplett, de legalább, így nem költöttem fölösleges dolgokra. És ha tényleg kellett,akkor nehézség nélkül, előbb vagy utóbb megkaptam, és nem hallottam vissza, h de a múltkor is adtunk már..
Szóval, tavaly nuku pénz miatt elhatároztam h éééén biza sütni fogok!!!! Mindenkinek!
Mivel anyu fölajánlotta, h állja azt az összeget, amit a boltban költök az alapanyagokra, így gondoltam, dejó, milyen könnyen megúszom a karácsonyt...
vagyis..öhm..
csak azt hittem h könnyű sütni...
-Eljött a tavalyi szeptember: apu először megemlítette, h azért előtte meg kéne tanulnom sütni, meg hát próbasütéseket is kéne csinálni, h ne először csináljam majd kari előtt azt a fajta finomságot, amit ajándéknak szánok.
-Aztán..eljött az október: változás? apu többször mondta h ideje lenni hozzáfognom
-Majd jött a november: és én még mindig nem csináltam semmit se.
Miután anyu is rákezdett, h de kisálnyom mégiscsak el kellen már kezdenem,AKKOR elhatároztam, egye fene, megpróbálom.
Muffinnal kezdtem. És nem sikerült rosszul...öhm, asszem...bár ha jobban belegondolok, az első két adag tuti katasztrófa volt. De hamar belejöttem. Aztán már majdnem mindennap muffint ettünk..
De rájöttem, h ez nem éppen karácsonyi ajándéknak való édesség. Olyat mindig esznek az emberek.
Vmi más kell...vmi új..vmi hangulatos.
És akkor rájöttem: ez az! KUGLÓF! 'és milyen szerencse, h még sütőformám is van!:D'
Hát...nagy lelkesen nekivágtam:) jó pár órát eltöltöttem a konyhában, mire berakhattam a sütőbe, és akkor vártam..és...öhm..akkor volt az, h mi ez a szag..olyan furcsa..öhm..nem ilyen a fincs süti illatt....Hát igen..szépen odaégett, vagy h is mondjam.
Remek...
Akkkor jött a második próbálkozás. Ez a kísérletem, habár nem sült oda, de vmi volt..vmi...mert: 'nem így kéne kinéznie' gondoltam... A széle megsült, de a közepe..besüllyedt és nyers volt..több mint egy óra "melegben alvás" után.
Erre én: 'Mi a francnak találták ki a kuglófot, ha nem is sül meg rendesen? És még a formát is nehéz elmosni'......
Hát..a kuglófról lemondtam...'hm...akkor kell vmi más..mondjuk torta!'
Öhm, a citrom tortámról csak elég annyit mondani, h mikor anya megkóstolta..hááát, nem éppen az 'ez finom' grimaszt öltötte föl.
Úgyh... feladtam.
De csak egy időre..mármint....addig, amíg anyum nem közölte velem, ' h persze, h nem sikerült a kuglófod, drágám, mert az pudding forma! a kuglófos lyukas középen!'
hát....öhm..okéééé...én, a sok eszemmel..
És, szerencsére, aputól másnap kaptam is egy IGAZi rendes, hivatalosan is elnevezett kuglóf sütőformát.
Nha akkor, most már tényleg itt az ideje megtanulni vmit produkálni, merth az első 5 próbálkozásom igencsak kudarcba fulladt..
Ééééés..:
Innentől már ment, mint a karikacsapás.
Végeredmény: Karácsonyra 11 órányi sütés után (amit, hozzá teszem 39 fokos lázzal készítettem el!) 10 db gyönyörű ajándék pihent frissen, illatosan, és bendőbe vágyósan. : 4 db kuglóf, 4 db tepsis mézes naaagy süti, és 2 db gyümölcskenyér.
Mondanom sem kell, h milyen jó érzés volt, amikor 25.én reggel fölhívtak a rokonok, h az süteményeimet reggelizték és: isteni!! Igen...nekem ez volt az ajándék...ez a kedves mondat mindenkitől.
Bár..igaz, anyu tett egy kicsi megjegyzést arról, h ezt pénzügyileg tényleg igen jól megoldottam, hiszen a hozzávalók kb 9 ezerből jöttek ki.. hát, öhm, most erre mit mondjak? :o)

Szóval.... megint itt lesz a karácsony pár héten belül. Hogy mit fogok ajándékozni? hát ez egyszerű :o) És már elősütést sem kell csinálnom.
Mostmár csak annyi a feladatom, hogy megvárjam, míg a mikulás dec.6-án meghozza nekem (remélem) a Sütemények enciklopédiáját, amiben pontosan 1001 db recept van, majd bemegyek a konyáhba, és a a legjobbat hozom ki magamból :)

majd meg csak sütni, sütni, sütni, megállás nélkül :o)

2007. november 17., szombat

betegség miatt itthon fekszem, egyedül a sötétben,és sajnos ez rátapadt az írói tehetségemre is..
mivel nem történi semmi, így nem tudok mondani semmit se...
DE ha mindenigaz, csütörtökön már visszamehetek az ÉLETBE :)

2007. november 15., csütörtök

2007. november 8., csütörtök

mostantól van még egy kedvenc nyalánkságom is:

PEZ

(mivel elvonja a hisztis petrának a figyelmét a bajáról. és az se hátráltató ok, h kinézete pici, és aranyos..)

Napraforgók között a titokzatos Sylviával


Tudom, nem írtam egy ideje, de betegszabadságot vettem ki, ami még most is tart, és egyébként kiterjed az írásra is.

De van úgy, hogy az emberrel történik vmi,amit muszáj leírnia.

Igazából ehhez az eseményhez nem kellett sokat totyognom (sajnos,igen úgy járok most,mint egy kisbaba, lépésről lépésre megfontoltan és lassan,h ne csábítson el a padló a láz és a szédülés közreműködésével.)

Minap arra bátorodtam, hogy hosszabb és erőteljesebb munkát végezzek. Megmostam a hajamat, igaz, csak apró mozdulatokkal, kb egy óra alatt, és a kád elött térdelve, de óhajom teljesült: hajam újra egészségesnek mondható.

Azonban a másik feladatom a lényeges, ami miatt rászántam magamat, h köhögőrohamok között és égő testtel megpróbáljak normális, érthető és nem bonyolultan fogalmazó mondatokat írni.
Elbattyogtam a nappaliba,és be raktam egy filmet
hm...
nem
ez már nem csak egy film
hanem Ő is társult az A -hoz.

Habár már láttam a Napsütötte Toszkánát,és akkor is elnyerte tetszésemet, de csak most tudott mélyebb érzelmeket megindítani bennem,hiszen életem hasonló a főszereplőjével.

Ma délig csak egy alkotásról mondhattam, h igen, ez a kedvencem, azonban, mint minden, ez is változik.

Kicsi gyerekkoromban láttam először a Titkok kertjét, és azóta is megvan még a régi, elhasznált kazetta,hiszen vagy milliószor megnéztem.

Azt hiszem mindkettő azért van ilyen hatással rám, mert saját magamat vélem felfedezni a két film főszereplőjében.

A Titkok kertjében a Mary kisasszony a visszahúzódó,szótlan és búskomor bácsikájához költözik. Egy nagyon nagy házba. Az óriási ház kihalt, a bácsi sosincs otthon, menekül, mert elvesztette feleségét,és otthonában minden fal,minden bútor ráemlékezteti. A csöndet csak az időnkénti szapora lépések kopogása töri meg, ami a szolgáéktól származik. Sürögnek forognak a gazda fia körül, aki a sok fal és a sötétség miatt évekre lebetegedett,és megbénült deréktól lefelé.
Mary azonban megtöri a csendet,és színet,életet visz, mind egy kertbe, amit a birtokon talált,és mind a házba. Megtanítja bácsikáját nevetni, és a kis Colinst járni.

A Napsütötte Toszkána azonban teljesen más.
Egy írónőről szól, aki Toszkánába költözik mert, férje megcsalta. Vesz magának egy gyönyörű nagyobbacska villát,de még ő maga sem tudja, hogy mire kell neki az a három másik üres szoba.
Az ország, a táj, a nyelv lehet h változó, de a férfiak nem......
Egy igen romantikus, tipikus olasz fiatalemberhez fűzik mély érzelmei. Már első alkalommal, mikor egymásba botlanak gyengéden éreznek egymás iránt, és még aznap mezítláb a meleg homokban, a tengerparton sétálnak, majd csak csókolóznak, látják a naplementét, és az éjszaka előbukkanó csillagokat.
Hogy mi lesz a kapcsolatuk vége? egyszerű.. a nő elmegy egyik nap a férfihoz meglepetésként, olyan ruhában, amiben állítólag a férfi álmaiban látta, de az erkélyen egy lepelbe öltözött nőt lát meg. És férfi csak ennyit mond..:
-Mire számítottál?- hát igen..meg említeti azt is, h messze laknak egymástól, de a nő már meg se halja a mentegető szavakat.
A film majdnem végig a szerelem okozta csalódásokról szól.
Azonban az írónő álma végül teljesült: van kire főznie, volt esküvő a házában, és lett családja is.
Persze ez nem sikerülhetett volna a gyermeki énük feltörése és a katicabogarak nélkül.

E kettő film különlegességéhez még az is hozzájárul, hogy egy-egy könyvet filmesítettek meg, és tudniillik, én mindig a könyvet olvasom el előbb, mert az a valódibb, és szárnyalhat a képzeletem, és csak utána jön a film.
De e kettőnél, nem tudtam, h könyvek is léteznek ezekkel a címekkel, és a filmek után már vhogy nem szeretném azokat elolvasni.

A másik, h e kettő, mintha az életutamat mesélné el, igazából két naaaagy pontban.
És, lehet h nem is az újságírás felé vezet majd az utam, hanem írónő leszek?


Kitudja, az élet kifürkészhetetlen.

2007. november 2., péntek

Halloween





a legjobb nuku alvás után, hulla fáradtan írni, ráadásul egy buliról, amihez szintén kell erő, mert mint ahogy az átélése energikus volt, úgy a visszaemlékezése és megörökítése is. Bár ..nha jó, egy kicsit kompenzálja eme kényelmes pozícióm, amit e kivétles alkalom biztosít nekem..( kifejtve: ablakozás van nálunk,ergo a szobám átrendezve, ágyban fekszem,tvzem,ölemben a klaviatúra,jobbra tőlem egy egér,és sréhen balra a monitor..és a teám is készül :D )
SSzóval: A buli rendkívüliségét már maga a jelmezem megadta. Szerintem a kép önmagáért beszeél, arról több szót nem kell ejteni.

Halloween:

Mindig Kaccéknál: Miért? Mert jó nagy, 3 emeletes házuk van, ergo lehet rohangálni, elszorni a kaját, és van pingpong asztaluk..jha meg a szülők is kibírnak minket a borzsztó maskaránkban, miközben Neoton Familiára karaokezunk..:P:P
A szokás, h mindenki komolyan veszi, és tényleg beöltözik a nagy pereputtyya, bár igaz, mint minden társaságban, itt is vannak kilógók..nha jó, beöltöztek ők is, de azért csúcs volt Cucz, amikor mutatta a nadrágja hátuljához kötött madzagon lógó anyacsavart, közölvén, h Ő,kérem szépen a csavarhúzó....hm...hát igen :D:D a szintünk megvan
Nha, megemlítem már Petit is, ő is 'vegytisztaként' jelent meg, úgyh gyorsan fogtuk Krisztivel a szemceruzát, kihúztuk a szemét, Ő befújta fehér spryvel a haját, én meg a fekete rúzzsommal kipingáltam a száját :D édi volt :P
A buli sajátosságát a jelmezesek hangja, a szemétkupacok halmaza, a pingpongversengések, a kergetőzések, és az amerikai foci adta, (az utolsó főleg azért, mert labdaként egy kék lufi szolgált)
Nem maradt ki a Vér és Csoki se :P meg a nagyon rejtélyes mocsár se, amin néha összerezzentem, de nem is a film miatt, hanem mert bújócskáztak mögöttünk a BENCÉÉK!! (nha ebből már tényleg le lehet szűrni a színvonalat:D:D de sebaj, ezek vagyunk mi:)
Jha és nehogy kifelejtsem: nem hiányozhatott a tánc se:D:D bár nem tudom, h mi volt a furcsább: -
  1. KAcc, mint a halott mennyasszony keringőt táncolt Fannikámmal, a sexyboszival egy hipp hopp számra
  2. Balu vmi idétlen táncot nyomott a nem is tudom milyen számra, csak azt vettem ki h mindenki kamerázza, és andris nagggyon röhög...áá, tudom, Mika volt a szerencsés
  3. Nikeval lufikkal a kezünkben próbáltuk egy rock számra magunkat adni
  4. Peti Britney Spears új számát, a Gimme more-t parodizálta ki
Az alvás meg igen jónak indult, főleg h mi fél 3kor kijelentettük Petiveel h mi bizza nem alszunk, és birtokba is vettük a fiú és lányszoba közötti kis teeret, oda beköltöztünk, s majd csatlakozott Kriszti és Zoli is hozzám, és végül fél 5kor elaludtunk :D (bár igen kénylemes volt mindhármójuk plusz egy fal közé beszorulva aludni komoly 3 órát...:P)

Másnap meg én mostam föl!!! :D