csak annyit tudok mondani, h idegesítő h az élet egyszer hol vidám, hol pedig unfair. már épp h kezdenék örülni a világ dolgainak, mikor, buuuummmmmm, berobban vmi váratlan, vmi amire nem számítok, és akkor csak ehetem a kalapomat, h a fenébe, miért van ez.
meg aztán csak jönnek a hülye front miatti fejfájás okozta emlékképek, arról, h milyen lehetne HA, vagy milyen volt régen.... és mikor már alávetettem magamat a szentimentalista gondolkodásmódnak, akkor meg gyorsan észbe kell kapnom,és vmibe belekapaszkodnom, h ne az ablakból kiugrás legyen a vége.
mindenesetre nehéz vállalkozás embernek lenni. következő életemben biztos, h csillag leszek..