naggyon érdekes dolog ez a has.
meg az agyunknak az a része, amelyik a táplálék beszerzésért felelős.
Mert befogadják az ételt.amit nagyon helyesen is tesznek.

hiszen, az ennivaló rengeteg dologra jó.
az első, természetesen a FŐ pont..bááár, kinek mi:) de most vegyük akkor az általánost. azért eszünk eredetileg, h legyen üzemanyagunk, h ne robbanjon le a motor.
ilyenkor a legjobb bekebelezni azt a sok étket. mert nem csak hogy megtöltjük a bedőnket, hanem sok sok finomságot eltűntethetünk a szánkban. Pl. egy jóó sajtos, cipóban kiszolgált francia hagyma leves, utána meg egy igazi kacsa fogás...hmmm...isteni. főleg lilakáposztával. mondjuk ilyenkor igen vigyázni kell arra, h ne jussunk el abba az állapotba..h..öhm..egyszerűen csak DURR. személy szerint, én mindig próbálok figyelni, h ezt a fázist elkerüljem, mert tudom jól, h nem kellemes utána a lét, még egy jó darabig.
AZonban vannak olyan ételek, amikről tudjuk, h elfogyasztásukkal biztosan a kipukkadáshoz jutunk, azonban a kihagyásuk szóba sem jöhet. Ilyen a francia hagymaleves, szintén cipóban, majd főfogásként jércemell sajtmártásban krumplipürével, Nha kérem szépem, ez a világ egyik legfinomabb étele...vagyis, biztosan van egzotikusabb is, de hogy a Fogadó a hat testvérhez-ben mennyeien készítik el, az holt biztos. és ezt Csuri is tudja igazolni. Teljes egyetértésben van velem.
(mondjuk, igaz h az ebéd után olyankor minimum a házig vissza kellett sétálni, ami oké, csak két 2km ,de legalább segített vmennyire, h a sok sok sajt kicsit lemenjen. amúgy ez az étterem Dömin van..persze, hol máshol.)

Akkor a második, amikor azért eszünk, mert épp nincs jobb dolgunk. Általános tény, h ha az ember unatkozik, akkor csak tömi a pofikáját. Velem is volt ilyen..
és ha ez van, akkor emg örüljünk, ha épp nem 11kor jön ránk ez az érzelmi állapot, aminek következtében a konyhába veszük utunkat...mert, ügye teli hassal nem édes az álom.

A negyedik, amikor vmilyen érzelmi problémákkal küszködünk. A legszokványosabb, mikor a szerelmi csalódások, problémák okozta fájdalmak miatt ülünk a tv előtt, és csak habzsoljuk a csokoládét.
Én sose voltam ilyen.
Talán egyszer, mikor már annyira vágytam egy kis boldogságra. de a csoki akkor se segített, mert ügye nemigazán szeretem. (bár épp most tüntettem el egy ferrero rocher-t :P)

és akkor van az a fajta evési kényszer (jó, oké, van még ezernyi, de azért most mégsem egy ismeretterjesztő cikket írok az étkezési szokásokról

szóval, az utolsó, az, amikor csak eszünk, mert finom, és a finomség ízlelése közben rengeteg dolog az eszunkbe jut. Vagy új dolgok, vagy emlkékképek.
Ilyen például a Mama fősztje. így általánosítva.
Nálunk is van ilyen. Még pedig ez a Keresztmamám marhahúslevese. Amikor náluk vagyunk mindig ezt esszük. Az íze meghalad minden képzeletet. Már a kinézete sem a szokványos húsleveseké, de azlrt annyira nagy különbség nincsen.....addig, amig meg nem kóstolod. ahogy a szédba veszed a kanalat, először megérzed az ízeket,Óvatosan és lassan megrágod a zöldségekeket, vagy csak a puha húst, miközben csak behunyott szemmel figyelsz az ízlelő bimbóidra. Mikor lenyeled, melegítő hatását végig érzed a testedben. Nem csoda. Hiszen éjszakán át forrt a lassú tűzön.
Ez a leves az, amit sose fogunk megunni, és mikor csak meghalljuk elfogyaztásának a közeledtét, minden egyes tagja a családunknak izgalomba jön.

szóval különös dolog ez az étkezés. annyi fajtája van, és annyi közlési formája. kifejezhet szeretetet, törődést, odafigyelést, ápolást, vagy hivatalosabb dolgokat is.

mindenesetre én szeretek enni. mindenhogyan..