Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2007. december 20., csütörtök

boldogabban

Igen különös érzés ez.
nem, vegyük érzések tömkelegének, amik váltakoznak.

Fél éve már, h felnőttebnek érzem magamat. Féléve volt életem egyik forduló pontja.
Azóta megváltoztam. Elég sok mindenre rájöttem. De elsősorban belecsöppentem a való életbe. Már nem az álmokkal teli, színes, vidám közökben lépkedem, hanem a szürke, rideg és kemény életben.

Azonban mi döntjük el, h hogyan díszítjük!

Kezdetben csak sodródtam. És próbáltam magamat újra visszaképzelni a régi életembe. Azonban a régi viselkedésemre, itt már máshogyan reagálnak.
Meg kellett tanulnom (habár még van mit!) h mire kell odafigyelnem, mitől kell megszabadulnom, mennyire kell zárkózottnak lennem. és h mikor mosolyoghatok.

Azonban szerencsémre vannak olyanok is, akik támogatnak, akik vigyáznak rám, akik, ha elgyengülök, még erősebben szorítanak. Mellettük nem számít, ha néha néha ábrándozom a régi énemről, vagy csak kesergek mint egy vénasszony.

És h hogy megy a díszítés? :o)
Kifejezetten jól. Szobám kipingálása ezen nagyon is segít. Nha meg azok a sütések...főleg A fajták, amiknél már majdnem bepisilek, mert úgy nevetek..öhm, magunkon. h h lehetünk ennyire bénák :o)
vagyis, most ez konkrétan a mai esetre utal, mikor Csurival sütöttünk, vagyis próbáltunk. Bár ahogy elnézem, jól néz ki a tortánk..csak hát nem úgy készítettük el , mint ahogyan azt a remek enciklopédiám előírta. Mindenesetre ha nem rontottuk el annyira, és tényleg a finom jelző mondható majd rá...hát, az önbizalmam skálája igen megugrik majd (kb 1 mm-rel :o))

NAgyon jó érzés. Itt ülök a gép előtt, miközben tudom, h már régesrég aludnom kellene, h reggel 4kor fölkelhessek, h elintézhessek mindent (tortát még be kell fejezni, tusolni kell, és hajat csinálni)..de csak ülök, és mosolygok. egyfolytában. és. nagyon jó érzés. Jó h ha vannak olyanok, akik ezt az érzést váltják ki belőlünk. És én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mivel Ők vannak nekem.

hm, és ha már így együtt van a csapat...akkor már csak ki kéne találni, hogy hova menjünk szilveszterkor. (mert ügye h mit csinálunk majd akkor..hát azon nem kell gondolkozni :D:D)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Remélem azért egyszer az a szürke élet nem lesz olyan szürke...
Csak mosolyogj sokat, és ne a rosszakon agyalj...
Figyeld meg, hogyha Te mosolyogsz, mindenki vidám lesz körülötted.