Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2010. február 17., szerda

Én, vagy Ő?

Az ember azóta magányos, mióta rájött, hogy önmaga irányítja életét, sorsa a kezében van. Ez akkora felelősséggel jár, amit az ember nem képes elviselni. Szüksége van fogódzkodókra. Ez lehet egy író, egy filozófus, aki leírja, szerinte hogyan kell helyesebben cselekedni, vagy hogyan találhatja meg önmagát az ember.
A lélekkeresésben segíthet egy barát is. Ő nem csak egy haver, akivel a köszönésformákat naponta kipróbálhatja, hanem az a személy, aki képes odafigyelni azokra a jelekre is, amiket az ember megpróbál elrejteni a közönség figyelme elől.
Az a legszerencsésebb, aki megtalálja magának azt a társat, aki mindegyiket magában foglalja, és aki teljes szívéből szereti és támogatja az embert. Ha az embernek sikerül meglelnie őt, és a vállára tudja hajtania a fejét, akkor mindent sokkal kellemesebbnek fog találni az életben.
Egyet viszont nem lehet elfelejteni: nem szabad elkényelmesedni. Mert lesz olyan alkalom is, hogy a társ lesz az ember, a magányos ember pedig a támaszt adó "Ő". Ha az állapot-csere megtörténik, akkor a társnak tudnia kell kompromisszumot kötni, vagy figyelmen kívül hagyni saját óhaját, habár előtte ő róla szólt minden.
Az ember úgy gondolkozik, hogy számára csak egy személy a fontos: "ÉN", pedig másoknak ő csak szimplán "VALAKI".