2010. július 17.
Azt mondják, hogy ha az ember képes bármire, akkor valóra válthatja az álmát. De mi van akkor, ha nem akarja? Ha az az álom az ellentetje annak, amit kíván?
Nap mint nap szembe kell néznem azokkal a jelenetekkel a fejemben, amiket nem kívánok megvalósítani. Akkor mégis, miért játszódnak le? Szenvedés. Csak ez marad utána. Éjjel verejtékezel, forgolódsz, akár még sírsz is. Miért? Éppen elég szörnyűségeket kell átélned nappal is.
Elég. Ez nekem nem kell. Vidámságokat akarok, szeretetet, nevetést, szerelmet, összebújást, melegséget. Nem pedig attól félni, hogy egyedül maradok.. és ez senkit sem érdekel.
Napról napra boldogtalanabbnak érzem magamat. Nem ér..
Mérges vagyok. Már kicsit sem érzem azt, hogy létezem, vagy hogy egyáltalán fontos lennék. Annyira össze vagyunk zárva ketten, hogy Neki felüdülést jelent, ha mások között lehet. Érek én még valamit??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése