Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2010. október 7., csütörtök

Tepsis Raffaello



Hagyomány nálunk, hogy ha a barátnőimmel találkozunk, akkor a házigazda süt valami finomságot az édesszájúak nagy örömére. Mindig kipróbálunk újabb és újabb ötletes recepteket, de a Raffaello az, amelyik a szívünkbe zárta magát.

2010. október 5., kedd

Egy csütörtök este..


- Szia Tálib! Ne haragudj, de késni fogok a csapattalálkozóról, ma sem bírtam időben elkészülni. Hova is megyünk a Pincebuli előtt?

- Áh, a Mélypontba! Remek! Ott úgysem voltam még!

Miután letettem a telefont, a jó közlekedésnek köszönhetően - nem kerültem dugóba sem a hévvel, sem a metróval - , negyven perc múlva érkeztem meg a Károli BTK kapuja elé. Nem lehet eltéveszteni: Hatalmas, nehéz, mintás faajtó. Ha valakinek még így sem sikerül megtalálnia, akkor az előtte álló lelkes, és szorgalmas diákokból következtethet a hollétére, akik csak "friss" levegőért lépnek ki az utcára a nap közepén.

A Karib tenger kalózai, vagyis a narancssárgába öltözött gólyák alkották a csapatomat négy teljes napig. Talán a versenyszellem, a színdarab, vagy csak a közös lakás miatt, de annyira összenőttünk, hogy megpróbálunk kihasználni minden adandó alkalmat a találkozásra.

Így kerültem egyik csütörtök este a Reviczky utcába. Fél nyolckor találkoztam a többiekkel, majd csoportosan átvonultunk a Mélypont nevű sörözőbe. Nem terveztük hosszúra a Macifröccs iszogatását, hiszen aznap kilenc órától kezdődött életünk első Pincebulija. Miután beszámoltunk egymásnak az egyetemről szerzett tapasztalatainkról, közösen sétáltunk vissza az iskolához. Pozitívan csalódtam, mikor beléptem a belső udvarba: szemmel láthatólag minden újonc eljött, hogy megcsodálja a táborról készült videó-összeállítást. Hozzánk hasonlóan, mások is vidámabb állapotban kerültek oda az este, bár nem biztos, hogy a Macifröccstől. Az eufórikus hangulatot a csípős levegő, és a derengő fény is elősegítette. Nem kellett sokat várnunk a szabadban, mire a filmet elindították. Több mint öt percen keresztül a népes társaság egy irányba szegezte szemét, mosolyra nyitotta száját, és alkalomadtán magasba lendítette kezét. Volt egy pillanat, mikor többen egy tánc miatt keltek fel kényelmes helyükről. Ekkor szólalt meg az 'I need a hero' című szám. Pár percig csak álltam a kivetítő mellett, és kameralencsén át figyeltem a visszaemlékezést az arcokon. Boldog fiatal arcokat, akik örülnek, hogy egy ilyen közösségi programban vehettek részt.
A filmnézés után osztották ki a gólyatábori nyereményeket. Én is azok közé tartozom, akik átvehették a díjakat, ugyanis a Karib tenger kalózai lett a második helyezett szeptember 3-án.
A díjunk italkuponokból állt, ami elősegítette a későbbi hangulatot is. Azonban még mielőtt élvezhettem volna Dj. Jabin zenéjét, körbejártam a színtereket, és amit lehetett, azt lefotóztam. Nemcsak a cikk, hanem magam miatt is. Nincs jobb dolog egy szomorú délután otthon elővenni a képeket és nézegetni azokat.
Az éjszaka hátralevő felét a sörért való sorban állás, vagy a vidám táncolás határozta meg. Bár én már egy körül hazamentem, úgy hallottam, hogy egyesek hajnali ötig bírták ezt a körforgást. Végül is volt minden, ami egy jó estéhez szükséges: alkohol, barátok és RnB.
Az már más kérdés, hogy milyen másnap fölkelni és visszamenni az egyetemre. De már csak tanulni.