Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"
2011. június 9., csütörtök
A tizedik Doctor
Két hetet köszönhetek neki. Minden napomat megédesítette, elrepített ebből a galaxisból, ebből a jelenből téren és időn át a a múltba s lehetetlenbe. Valószínűség és szükségszerűség jellemezte.. mondhatnánk Arisztotelész nyomán. Abban a két hétben nem kellett semmi miatt sem aggódnom, tudtam hogy Ő lesz, Ő ott van, mert mindig ott volt. Az első és az utolsó Doctor, aki belopta magát a szívembe, aki vágyott arra, hogy az legyen aki, és aki foggal körömmel kapaszkodott a puszta létbe. Az első volt, aki kimondta halálakor: Nem akarom. Lírikus, de egyben epikus is, Converse cipős, de ballonkabátos: minden tekintetben egyedi. Munkáját sosem köszönték meg, de én örökké hálás leszek érte. I will never forget you!
http://www.youtube.com/watch?v=qDTYJcbMBU8&feature=player_embedded
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)