Nem segít sem a babapiskóta, sem a Disney zene, vagy a finom karamellás tea a szomorúság elűzésében. Egyedül vagyok itthon, ráadásul tanulnom is kell..kellene..kell. Nyamvadt vizsgaidőszak, buta suli. Amikor leköt, megbilincsel és nem enged el sehova sem, akkor nem szeretek tanulni. Tényleg magányos dolog.. egyedül kell könyvtárazni, itthon a gép előtt beadandót írni, a héven olvasni, az egyetemen a folyóson az anyagot átnézni. Szociális ember vagyok, és ez ilyenkor szinte megöl. Ölelésre, kedveskedésre, szép szavakra vágyom. Akkor talán menne. De így..
Próbáltam valahogy enyhíteni a depressziómon, néztem Revenge-t, How I met-et, olvasgattam a neten, kutyáztam és persze ettem. úristen, annyit ettem, hogy már nagyon fáj a pocim.
Most jött haza apa, és mit hozott? Barackos gumicukrot, nyamiii :) Igaz, a gyomrom nem bírja, de olyan finoooooom, nem?
Tudom, a fontos dolgok fontosabbak, de miért kell ennyire szigorúan csinálni mindent?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése