Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2011. november 22., kedd

Pénzt ajándékba?

Jól érzem most magamat. Heti háromszor bulizom, rengeteg emberrel találkozom, még annyiszor több sört iszom, tanulom az angolt külföldi hallgatókkal, keveset, de már dolgozom is, mint említettem, hétvégenként főzök valami finomat, járok bevásárolni, és sajnos két kézzel költöm a pénzemet. Ahogy anyu mondta: a szépségért, kislányom, meg kell szenvedni - ezt itt úgy mondanánk, hogy a szórakozást, kedvesem, biza' meg kell fizetni. De ki tudna lemondani egy éjszakai gyrosról, egy gyömbérsörről, egy kiöltözős bálról, a Twilight új részéről a moziban, a zumbáról, egy gyönyörű szép Zara-s kis feketéről és még sorolhatnám? Hát, én most sehogy :P Nem lenne persze ez baj, ha mellette többet keresnék, ha nem herdálnám el a nyárra félre rakott ösztöndíjamat, és ha nem most jönne a szülinap-dömping, valamint a karácsony. By the way, ki kéne találnom, hogy mit süssek, és mit vegyek. Ötletek? :o) Mézeskalácsot idén nem szeretnék, tavaly és előtte is több mint kétszázat készítettem, az előtt kuglóf volt, meg gyümölcskenyér, előtte pedig torták. A pici száraz teasütiket nem szeretem, úgyhogy azokat biztos nem sütök. Esetleg megint csinálhatnék valamilyen vegyes tálat, amiben van mézes-diós, gyümölcsös, túrós, csokis meglepetés? De mik legyenek, nagyobb torták, vagy felszeletelt sütemények, esetleg muffinok? Jó lenne most inkább különleges édességet adni. A Bonbonokig nem jutottam el a cukrász suliban, bár itt a könyv hozzá, azt mégsem csinálnék, meg amúgy is, azok picik, hamar elfogynának. A beigli szóba sem jöhet, Mami rengeteget készít minden évben. És az ajándék? Egy közöset vegyek anyuéknak, vagy mindenkinek kis apróságot külön-külön? Nehéz ez...
És Bencének..? Tényleg az a legnehezebb, mikor nem ismersz valakit, és úgy kell megajándékoznod. Jó, nem kell, de szeretném. Valamivel..csak mi legyen az?

Emlékszem, régen mennyivel könnyebb volt. Mikor Barbival fogtuk magunkat, és nekiláttunk ezernyi dolgot készíteni dekupázs-technikával, vagy festettünk valamit, esetleg agyagoztunk. Volt egy év, mikor gyertyát öntöttünk, az tényleg tetszett mindenkinek. Akkor még minket is meg tudtak lepni, és persze mindig örültünk akár egy Barbie-nak, akár egy társasnak, vagy egy új pulcsinak. De ma máááár :) Nagynénim megkérdezte, hogy mit kérnék Karácsonyra, én pedig ajándékutalvánnyal és pénzzel válaszoltam. Hát valamiből csak fizetni kell a kocsmatúrákat :P
De minek örülnék leginkább? Élményeknek, és azokon készített képeknek, emlékeknek. Meg akarom ismerni, látni akarom a világot. Ha vége lesz az egyetemnek, biztos, hogy nem maradok itthon. Muszáj mennem. Még nem tudom, hova, de éreznem kell a napfény sugarait a világ különböző pontjairól.

Nincsenek megjegyzések: