Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"
2011. december 29., csütörtök
Gondtalan
Hihetetlenül boldog vagyok, sugárzik az arcom, a szemem, a mozdulatom, mindent gyönyörűnek és kedvesnek találok, a levegő nem lehetne még tisztább és frissebb, az emberek nem lehetnének vidámabbak, a szobám nem lehetne otthonosabb.. vagyis, de, lehetne, ha most itt lenne velem és szorosan átölelne. Annyira jó lenne most a szemébe nézni, s a fülébe súgni, hogy mennyire-de mennyire imádok minden egyes pillanatot, amit vele tölthetek el. Érzem, hogy kezdem visszanyerni önmagamat, az élet apró örömei újra fontossá válnak számomra, nem érzem magamat már annyira magányosnak, s tudom, hogy rá mindig számíthatok. Megmondom őszintén, most egyáltalán nem tudom kifejezni, hogy mit érzek, úgyhogy ezzel majd máskor próbálkozom. Mindenesetre én most a felhők között szárnyalok, s nagyon várom már, hogy Mátrában kettesben eltölthessünk három napot :o)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése