Hiába próbálod minden egyes erőddel, hogy tökéletes és hangulatos legyen, leszarják. Családod, barátod, a környezeted. Tök mindegy, hogy karácsony van, nyugodtan süthetsz a konyhában egyedül, még az is baj lesz, hogy milyen sorrendben csinálod, habár a te munkád az egész. Probléma lesz az is, hogy több edényt használsz, így a Húgodnak sokat kell mosogatni, probléma lesz az is, hogy ideges leszel, amiért nem vették meg az összes hozzávalót a süteményhez. Gürcölsz egész nap ott, rohansz, mint egy kutya, hogy időre kész legyél, nem eszel, nem pihensz, miközben lázas vagy, hogy aztán este átutazhass a városon, csak hogy az ajándék célba érjen, de az egész teljesen hiábavaló. Nem érdekelsz másokat, nem gondolnak rád, nem veszik észre a fáradtságodat, csak üvölteni tudnak veled. Össze van zárva a család kötelező jelleggel, és rohadtul nem tud senki sem normálisan viselkedni...akkor mégis, mi a fenéért csináljuk ezt? Ha mindent rosszul csinálok, akkor minek a segítségem? Meg akarok ajándékozni valakit? Le van szarva....
..valamit rohadtul nem veszek észre, hogy miért utálnak ennyire az emberek, de ez most már nagyon nem vicces..
Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése