Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2011. december 24., szombat

"Ujjaid közül a kor úgy száll, mint szürke por..."

Emlékezetes karácsonyunk volt nekünk minden évben mikor kicsik voltunk. Meglepetés volt a fa, az ajándék, a felhúzható zenegép, a szilveszteri ruha, a reggeli mese is. Minden évben visszaszámoltunk, hogy mikor jön már végre a Jézuska, Mikuláskor pedig dióhéjba rejtettük a kívánságlistánkat. Ma már viszont máshogy megy minden. Előre lebeszéljük, hogy igen, most nem szabad sok mindent venni, és ha valamit akarnánk adni, akkor az is inkább pénz formájában jelenjen meg. Felnőttek vagyunk, elintézhető és elfogadható. A karácsonyi hangulatról azonban nem kellene lemondanunk, mégis, már sosem lesz olyan, mint egykor. Nem a boldogságtól sugárzó arcokat látom december huszonnegyedikén, hanem a fáradt, meggyötört ráncokat, a cigaretta okozta karikákat, a köhögéstől könnyes szemeket, a betegség okozta látászavarokat, nha meg az idő mérhetetlenül gyors múlását. Ki tudja, meddig leszünk még így ennyien karácsonykor. Mikor lesz olyan, hogy csak képekről tekintenek ránk szeretteink? Idén először valaki más töltötte be Nagyapa helyét, aki már soha sem fogja megismerni Őt. Hogy hogyan kártyázott, hogyan beszélt hollandul-angolul-németül-és-halandzsa nyelven. Nem fogja Dodi a füle mögül elővarázsolni az elrejtett forintot, nem fog tőle kapni dugi édességet és nem fog neki játszóteret építeni. Nagyapa a miénk volt, mi négyünké, de leginkább kettőnké. Barbié és enyém. A kis jövevénynek már más valaki a nagypapája, más valakivel fog a kertben rohangászni..ha fog, és nem a tévét nézi helyette. Nagyon édes a másod unokatestvérem, de ő már nem ugyanabba a családba született bele. S talán a következő baba már nagyit sem fogja ismerni...
Minden olyan gyorsan elmúlik, hogy eszünkbe se jut egy kicsit lelassítani, mikor még ott vannak a családtagjaink, hogy egy kicsit több időt töltsünk el velük, s hallgassuk a történeteiket.

Gyönyörű volt a gyermekkorom, de tudom, hogy már soha többé nem hozható vissza. Előre kell nézni, igen belátom, de akkor is, mennyire más volt akkor még minden. Csak futkároztunk a kertben, menekültünk a kölyök Maci elől, s gazból csináltunk ebédet, miközben megannyi mesébe képzeltem bele magamat. Bár..talá ez még ma is megmaradt :o)

Nincsenek megjegyzések: