Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2012. március 31., szombat

Álmok a kifutó felé

Egyre nehezebben megy a tanulás, de az okára még nem jöttem rá. Ezernyi helyre szeretnék menni itthon is, külföldön is, azonban ahhoz tennem kell. Le kéne járnom futni - ugyanis nincsen pénzem kondibérletre -, többet kéne használnom a súlyzóimat, hogy szép edzett lábaim legyenek, s majd akkor jelentkezhetnék egy modell ügynökségre. Nem szeretem a modelleket, ez a világ sosem vonzott, azonban mióta Betti és Anett rengeteget mesélt Shanghairól meg Bangkokról, egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy nekem is mennem kell, világot kell látnom, s közben sok pénzt keresnem. Talán félek, nincs elég önbizalmam, nem hiszem el magamról, hogy képes lennék rá, szép vagyok hozzá, hogy valamit is elérjek, s ne ráfizessek. Minden nap ezen gondolkozom, s közben csomó ügynökségre járok el beiratkozni, most kaptam munkát a Die Hard 5 filmjében, jelentkeztem szereplőnek az RTL új sorozatába - aminek a castingja igazán megpróbáltató volt, de szerintem sikeresen alakítottam a szerepemet. Zajlik az élet igen, de ebbe a tanulás nemigen fér bele. Pedig most is van időm, amit inkább rendrakásra és EÜ tanulásra kéne fordítanom, de ehelyett társaságba megyek..nem szeretek egyedül lenni, főleg mióta szingli vagyok, muszáj minden nap valahol lennem. Érdekes, hogy ami nem vonzott Bencében, míg együtt voltunk, most azt követem én is.

2012. március 26., hétfő

Az olló útja kifürkészhetetlen..

Újabb emberi kapcsolatomnak lett vége..örökre. Azt hittem, hogy meg lehet oldani ezt kulturálisan is, minden szál megszakítás nélkül, de tévedtem. Egyesek nem képesek elismerni hibájukat azután sem, hogy tisztán és érthetően a szemük elé tártuk azt, s már ők is belátták, de valahogyan nem tudják elhinni magukról, hogy valóban képesek lennének ilyet megtenni. Így a mai napom is csupa idegeskedéssel és egyre növekvő haraggal telt el. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy még a szakítás, valamint a külön költözés pár pillanatára sem tud odafigyelni, picit rám figyelni, és nem megvárakoztatni. De úgy látszik ez már nehezebb feladat. Fontosabb nálam minden, mint minden egyes esetben..lassan tényleg kezdem megszokni. Nem érdekel, hogy ki titulál engem önsajnálgató, különc, mazochista hipochondernek, akkor sem érzem azt, hogy ez az egész nekem való lenne... A hivatalos nevén: való világ, plusz a pasizás. Nem szeretnek adni..ez tény.. vagy csak nekem nem. Nem várok viszonzásképen valami sokat, éppen csak annyit, amivel el tudnék éldegélni, s minden nap mosolyoghatnék.
Most mégsem tudok írni többet.. saját magamat sajnálom már, s tiltakozom, hogy sajnáltassam magam, és hogy erről rinyáljak.. úgyhogy nem írhatok, mert most más témám nem lenne.. csak egy másik fiú..aki kedves, okos, figyelmes..éppen csak ezt nem mutatja ki. De attól még kedvelem, és érdekel, hogy jobban megismerjem..csak nem hagyja. Talán csak nekem nem. Van ilyen.

2012. március 25., vasárnap

Egy hétvégi nap

Abszolút, de még annál is jobban tele vagyok... Annyit ettem! Mármint nem volt az olyan sok, inkább laktató, kalóriákban gazdag, hízlaló finomság. Tegnap egyedül voltam itthon és négy órán keresztül főztem. Mintha még nem mondtam volna..de nagyon szeretek főzni! Újat kipróbálni, dolgokat összekeverni, hogy aztán egy rendkívülit hozzak létre. Az egyik legjobb elfoglaltság! Mindenkinek ki kellene próbálnia. Igen, pénz, tudom, nagyon sokba kerül mindenfélét összeválogatni a boltban, de van, mikor megéri. Átjöttek a barátaim, itthon voltak Húgomék is, s mind a hatan jóóól belakmároztunk, hogy utána senki sem tudott megmozdulni, sőőőőt, ott szenvedtek az asztalnál. Hehe.

Az első fogás tárkonyos hagymaleves volt. Először borsó levest akartam csinálni, hogy ne legyen annyira tejszínes a menü, de mint kiderült - szerencsére még időben-, Balázs nem szereti a borsót. Hogy nem lehet szeretni?? De most komolyan, a zöldborsóleves galuskával istenien finom!! Mindegy..szóval, hagymaleves lett, de nem csupán sima, vagy francia, hanem tárkonyos, egy kis póréhagymával. Nekem az ízlett a legjobban. A második volt a nagy durranás, azt tényleg sok idő volt elkészíteni, de megérte, imádták! Nekem nem lett a kedvencem, de talán csak azért, mert én csináltam. A csirkemelleket bepácoltam szerecsendiós,borsos, fokhagymás tejbe, másnap kivajaztam egy jénait, baconnel raktam ki, majd arra egy kis sajtot szórtam (három féle is volt egyszerre), utána jött a lisztben-tojásban megforgatott husika, majd megint sajt, majd egy réteg póréhagyma, majd megint husi, majd sajt, majd póréhagyma, majd sajt, és a legvégén leöntöttem a tojás maradékával összekevert, fehérborral megbolondított tejszínnel. Egy órát sült a sütőben, fele időben lefedve, és hmmmmmmmm..jól sikerült, szép is lett, plusz a bor pikáns ízt is adott. Krumplipürét is tálaltam hozzá, bár nem kellett volna, mert egy kis adagnyi főételtől is annyira tele lettünk. Most maradékot ettem, még kevesebbet, mint tegnap, de így sem tudok megmozdulni.

Most a Rowling-filmet nézem, mármint várom, hogy betöltsön. Önéletrajzából készítettek egy másfél órás bemutatót, de nagyon érdekes. Igaz, nincs túljátszva, nincsen teletűzdelve mellékes, izgalmas dolgokkal, de a lényeg benne van: hogyan is készült a Harry Potter. Mióta írta, hogy jött az ötlet, milyennek kellett lennie ehhez gyerekkorában és így tovább. Nagyon tetszik, főleg, mert így úgy érzem, hogy sehol sem vagyok lemaradva, s talán tényleg elkészül az én könyvem is.

2012. március 24., szombat

Mikor a madárka elszenderül..

Csak egy pillantás kell, ennyi csupán, s máris megtörténik a csoda, melyről már rég lemondtál s elfeledkeztél. Barna mint az opál, mélyreható, mint a levegő, igéző, mint a nap, s ebből egy pár is akad. Nem lehet ellenállni, tested-lelked beleremeg, s közben nyugtatod magad, hisz ez csak egy pillantás csupán..
De a hang..oly ismerős, mintha ezer éve hallanád, megnyugtat s ellazít, biztonságot ad, s magához hív. Még még! akarod, hogy körülöleljen, el nem szabad engedned, megőriznéd a pillanatot örökre..

De semmi sem tart ki odáig..lehunyod a szemedet, akár csak egy pillanatra is, de a mutató nem késhet, szalad előre, pörög rendületlenül, nem számol mással, csak a pontossággal, s másnap, mikor felnézel, s hallod a madarak csicsergését, arcodon érzed a nap melegét, már máshogy fordulsz meg. A tested már nem bizsereg, a lelked újra háborog..gyorsan visszaalszol, hátha még menthető, s legközelebb megint a varázsban találod magad. Azonban az élet nem ilyen, vannak apró örömök, melyek csak a nap kihunytával jelennek meg, s mint Hamupipőke varázsa, az idő elérkeztével eltűnnek, s csak az emlék marad utánuk, de a gyönyörű tavaszi fényben nem remélhetünk, nem kukucskálhatunk be minden egyes bokor mögé, hátha megtaláljuk, mi elveszett.

Csak este lehetsz gyerek, nappal nem elfogadott viselkedés...s mint tudjuk, nagyon fontos, hogy mit gondolnak mások...

2012. március 14., szerda

lapozás..

Forgok összevissza, a karomat magam körül lóbálom, sehogy sem tudom koordinálni, s folyton a testemhez csapódik, a lábam alig bír lépést tartani velem, a hajam minden lüktetésre feljebb szál s összegubancolódik, a szobám elmosódik, csupán színfoltokat látok, a hasam kezd bukfencezni, de én akkor is pörgök tovább, nem számít, ha holtan rogyok össze, forognom kell, mert csak ez tart életben. Apró gondolatfoszlányok jelennek meg előttem, de menekülni akarok előlük, nem érhetnek el, ezért kell fordulni-fordulni körbe-körbe...

Tényleg azt hittem, hogy ennek így kell mennie, jó képletet használok a megoldásához, de csak jobban belebonyolódtam. Már nem tudom, hol számolhattam el, de kezd idegesíteni ez a zagyvaság. Áthúzott, telefirkált már lassan az egész papír, fehér folt már csak néhol látható. Mi a helyes megoldás? Vagy kitépni és kidobni, vagy csak lapozni..mindegy végül is, mert ugyanazt jelenti.

Tanultam-e belőle? Talán túlságosan is bölcsész lettem a matekhoz..talán már nem nekem való, hiába gyakorlok, külön órát is vettem, nem használ..vagy használna? De a megoldás sosem akar kijönni..nem segít nekem, makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy küszködjek még, egyedül jöjjek rá, mi romlott el..de a lap már annyira mocskos, hogy nem találom, hol lehetne kibogozni

Egyszer talán majd elkezd mozgolódni, megpróbálja felhívni magára a figyelmet..magányos lesz, s hiányolni fogja a türelmemet.. de nem számolt azzal, hogy nincsen radírom, s már annyira belefáradtam abba, hogy esélyem sincs megoldani, hát tovább állok, új lapot kezdek, ami remélem szépírással lesz tele

2012. március 7., szerda

Kreatív írás - Hűlt helye maradt

Most egy szólást kellett címként megadni, s arról írni. Először azt mondta a tanárnő, hogy a műfaja bármilyen lehet, de később hozzátette, hogy inkább olvasói levél legyen..nos, én inkább az előbbihez igazodtam.. Miután felolvastam, azt a választ kaptam, hogy aranyos is, szellemes is, de senkit sem érdekelne..hát, megesik..

Hűlt helye maradt

Szinte már cincogott is, annyira elevenül mozgott a nappaliban, azaz csak mozgatva volt egy hatalmas szőrös száj által, hiszen hogyan is tudna bármilyen cselekedetet végrehajtani a különféle szervek nélkül? Hát kérem szépen, nem olyan világban élünk, ahol minden élettelen dolog táncra kél, ha zenét hall. Ráadásul neki nem is a muzsika jutott, hanem egy liternyi nyál, harapdálás és csaholás. De pörög ő így is, emelkedik a levegőbe vagy fél métert úgy is, messzire dobják, majd visszahozzák, jutalomként tartják, vagy csak félre rakják.

De nem úgy van az, hogy csak úgy rendelkezhetnek vele, mindennek következménye van, még az ártatlannak tűnő játszadozásnak is! A kutya? Az csak örül a fejének, na meg az egérnek, hiszen a házban egyedül csak felette uralkodhat, de szerencsétlen kilyuggatott plüss megelégelte ezt a módját a kihasználásnak, mert azért mindennek van határa, na.

Úgy esett, hogy egy sötétebbnek mondható hétvégi délutánon, mikor az asszony szokásához híven elővette a porszívót takarítás céljából, a sértett állat úgy engedte magát csak ide-oda cibálni, hogy végezetül pont a kanapé előtt terüljön el. Lévén, hogy szürkület is volt, meg jó film is ment a tévében, az asszony csak hébe-hóba vetett pillantást a takarított felületre, így könnyen megeshetett az az eset, hogy a plüss némely komoly szándékkal vegyítve, de persze merő véletlenségből a kanapé alá került. Nem gurult túl sokat, éppen csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy ne lássák, s szerencsétlen házi kedvenc ne érhesse el.

A család azóta is azon tanakodik, vajon a kutya a kis egeret különös megfontolásból igazinak vélte-e, s keresztben lenyelte-e, vagy, ami valószínűbb, az egér elvándorolt - hiszen lehet látni ilyet a filmekben is - s a hűlt helye maradt csak utána.
Vagy ez, vagy az az igazság, a családot nem rendítette meg igazán a változás, hiszen ott van még a plüss kolbász is.
Az meg ügyebár nem tud táncolni.

Kreatív írás - Álom

Azt a feladatot kaptuk Stilisztikán, hogy ez első szót, mi az eszünkbe jut, tegyük meg az írásunk címévé, majd tizenöt perc alatt alkossunk valamit. Íme:

Álom

Minden éjjel meglátogat, hol gyorsabban, hol lassabban közelít. Van, mikor türelmetlenebb s már éber állapotomban is megfűszerezi gondolataimat. Nem kell sokáig várnom, máris láthatom legújabb lényeimet, különlegesebbnél különlegesebb helyszíneimet. Tegnap este is megismerkedtem egy félidegennel, piros szemeivel először mint vadász a prédájára, úgy tekintett rám, majd vöröses körvonalai lassan erősödni látszottak, s pillantása egyre kihívóbbá vált, mely hívogatott, hogy ismerjem, s lássam meg a világot, melyből érkezett. De tudtam, nincs idő rá, újabb kép és egy másik gondolat úszott be, mely elsőbbséget követelt, s önzőn kisatírozta a lebegő lány alakját a fejemből. Magasan jártam, nem is, repültem, a friss levegő vadul csapott arcomba, a tájból csupán színfoltokat láttam, annyira elmosódott a sebességemtől, de éreztem, hogy erre a helyre még vissza fogok térni, így nem maradok le semmiről sem.

Az örömmámorban való úszásomat a következő rideg, kegyetlen kép törte meg, melybe gyakorlatilag belezuhantam. Hatalmas nagy fémtányérban voltam, talpamat égette a forróság, ki akartam mászni, az életemet menteni, de minduntalan visszacsúsztam. Ötödik sikertelen próbálkozásom után vettem csak észre, hogy a tál alján jókora vértenger forr, mely apró testek nedvéből keletkezett. Kezemet arcom elé kaptam, de még így sem tudtam szabadulni a szagtól, mely a sülő szervek, piruló inak következtében került a levegőbe. Kidülledő, elfolyó szemek sisteregtek mellettem, próbáltam arrébb lépni, de a brutalitás megfagyasztotta bennem a vért, s egyszerűen mozdulni sem tudtam. Tehetetlenségemből egy aprócska nyöszörgés zökkentett ki, egy apró vigasz, mely e holt temetőben várhat rám. Olyan öt év körül fiúcska lehetett, ujját próbálta mozdítani, de a fájdalom nem engedte, hogy bármilyen cselekvést is végrehajtson. Hasán feküdt, melynek következtében égetett epeszag terjengett, először nem is értettem, hogyan folyhat ki saját maga alá a gyomra, de aztán rájöttem: nem pusztán ropogósra sülnek, hanem el is olvadnak, mintha csak viaszfigurák lennének.

Nem bírom nézni, nem bírom hallani az utolsó élő haláltusáját, másodpercek kérdése, s ő is csupán történelem.. én pedig örök kómában fogok ragadni, ha nem tudok minél gyorsabban kiszabadulni innen, hogy meg ne halljak a saját álmomban.

Mintha csak egy rossz csattanót találtam volna ki, a vég előtt felébredtem, mivel annyira fáztam a nyitott ablak és a lekapcsolt fűtés mellett, hogy muszáj volt tüsszentenem.

(A halott gyerekek képe azonban nem távozik szemem elől, minduntalan rájuk gondolok, s sajnos nem először álmodok ilyesmit. Hogy mi lehet az oka? Sejtelmem sincs, nincsen olyan pontos álmoskönyv, mi megmondhatná..)

Órai feladat

Hétfőn reggel nyolctól Stilisztika órám van, hivatalos nevén Verbális készségek fejlesztése IV., de gyakorlatilag a kreatív írás van a középpontban. Egyszerű, nem igaz? :P Mindenesetre hétről hétre korán reggel, még álomittas szemekkel tíz perc alatt, egy saját, de meghatározott témájú címhez szöveget kell írni. Van, mikor a stílus is meg van határozva, van, mikor hangulatunkra hagyatkozhatunk. Határozottan pozitív elbírálást még nem kaptam, ami, megmondom őszintén nem esett jól, de végül is még fiatal, tapasztalatlan, kezdő írópalánta vagyok, mit is várok a nulla gondolkodással megírt szövegeimtől? A blogomat azonban tarkíthatják, így hétről hétre felrakom az újabb szerzeményeimet :o)

2012. március 4., vasárnap

modern love story.. :/

Vannak pillanatok, amikor komolyan elhatározzuk magunkat, hogy igenis a kezünkbe vesszük sorsunkat, s nem hagyjuk, hogy kihasználjanak. Nem számít, hogy milyen ember voltál, egy a lényeg, hogy keményen tartsd magad a döntésedhez. Nem szabad elpuhulni, a szívedet megnyitni, innentől kezdve álarcot kell hordani, hogy sebet többet ne szerezhess. Az idő talán majd enyhít valamennyit rajtad, de igazán egy dolog hozhat változást: a szerelem, az őszinte, mindent félresöprő igaz szerelem. Sajnos bele kell gondolnunk abba a lehetőségbe is, hogy sosem fog megtalálni minket, habár mi mindent feltúrunk érte..s talán ez a probléma..ha nem akarnánk annyira, akkor rögtön megkapnánk, de így elérhetetlen távolságba üldözzük magunktól.

Az élet igazságtalan, kegyetlen..blablabla..igen, tudom, de attól még nem kell szeretni, és elfogadni sem, letérhetünk az útról, és játszatjuk ezt más szabályokkal is, hogy mi irányíthassunk.

Meg akarom mutatni a világnak, hogy Nő is vagyok, és nem csak bejárónő...