Újabb emberi kapcsolatomnak lett vége..örökre. Azt hittem, hogy meg lehet oldani ezt kulturálisan is, minden szál megszakítás nélkül, de tévedtem. Egyesek nem képesek elismerni hibájukat azután sem, hogy tisztán és érthetően a szemük elé tártuk azt, s már ők is belátták, de valahogyan nem tudják elhinni magukról, hogy valóban képesek lennének ilyet megtenni. Így a mai napom is csupa idegeskedéssel és egyre növekvő haraggal telt el. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy még a szakítás, valamint a külön költözés pár pillanatára sem tud odafigyelni, picit rám figyelni, és nem megvárakoztatni. De úgy látszik ez már nehezebb feladat. Fontosabb nálam minden, mint minden egyes esetben..lassan tényleg kezdem megszokni. Nem érdekel, hogy ki titulál engem önsajnálgató, különc, mazochista hipochondernek, akkor sem érzem azt, hogy ez az egész nekem való lenne... A hivatalos nevén: való világ, plusz a pasizás. Nem szeretnek adni..ez tény.. vagy csak nekem nem. Nem várok viszonzásképen valami sokat, éppen csak annyit, amivel el tudnék éldegélni, s minden nap mosolyoghatnék.
Most mégsem tudok írni többet.. saját magamat sajnálom már, s tiltakozom, hogy sajnáltassam magam, és hogy erről rinyáljak.. úgyhogy nem írhatok, mert most más témám nem lenne.. csak egy másik fiú..aki kedves, okos, figyelmes..éppen csak ezt nem mutatja ki. De attól még kedvelem, és érdekel, hogy jobban megismerjem..csak nem hagyja. Talán csak nekem nem. Van ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése