A nő
megpöccintette hosszú szipkáját, s a szürke hamu belehullott a vérbe. Nem
merült el azonnal, előbb csak kényelmesen megpihent, s majd mint egy jól lakott
óriás, belesüppedt a ragacsos váladékba. A nő nem vette észre a két test
egybeolvadását, csak még egyet szívott a dohányból, s a távolba meredt merev
tekintetével. Az ablakban megpillantotta saját tükörképét, és mikor észrevette,
hogy egy hajtincs megszökött a hajcsat fogságából, egy lassú mozdulattal
visszatűzte. Gondosan végigmérte külsejét, hogy mindent rendben talál-e:
szemein a macskasmink foltosan feketéllett,
vörös rúzsából egy csóknyi hiányzott, bár ez ajkán észrevétlen maradt. Rubint
ékköve ezüst láncán úgy feküdt nyakára, mintha örök nyughelyére talált volna.
Ruhája jobb oldali pántjából egy vékony cérna állt ki, mely próbált lekúszni a
karján. A nő gyors mozdulattal a cérnához rakta égő cigarettáját, s leperzselte
a szökni vágyó szálat. A kivégzést egy újabb hamuzás követte, de az erősebb
pöccintés miatt különváltak a hamudarabkák, s lassan ereszkedtek le a
vértócsára, ahol mint lélekvesztők, sodródtak az árral.
Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"