Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2012. október 20., szombat

Egy cigaretta




A  nő megpöccintette hosszú szipkáját, s a szürke hamu belehullott a vérbe. Nem merült el azonnal, előbb csak kényelmesen megpihent, s majd mint egy jól lakott óriás, belesüppedt a ragacsos váladékba.  A nő nem vette észre a két test egybeolvadását, csak még egyet szívott a dohányból, s a távolba meredt merev tekintetével. Az ablakban megpillantotta saját tükörképét, és mikor észrevette, hogy egy hajtincs megszökött a hajcsat fogságából, egy lassú mozdulattal visszatűzte. Gondosan végigmérte külsejét, hogy mindent rendben talál-e: szemein a macskasmink foltosan feketéllett,  vörös rúzsából egy csóknyi hiányzott, bár ez ajkán észrevétlen maradt. Rubint ékköve ezüst láncán úgy feküdt nyakára, mintha örök nyughelyére talált volna. Ruhája jobb oldali pántjából egy vékony cérna állt ki, mely próbált lekúszni a karján. A nő gyors mozdulattal a cérnához rakta égő cigarettáját, s leperzselte a szökni vágyó szálat. A kivégzést egy újabb hamuzás követte, de az erősebb pöccintés miatt különváltak a hamudarabkák, s lassan ereszkedtek le a vértócsára, ahol mint lélekvesztők, sodródtak az árral.

 Bíbor ruháján csak erősebb fényben látszottak volna a színátmenetek, de a gyertya már gyengén pislákolt. Pedig néhány foltban az anyag sötétebben díszelgett. A nő pásztázó pillantását a szoknya alján lévő szakadás kötötte le, mely egész hosszan felfutott. Megfogta a közepén és érezte az erőszakot az érdes felületen, ahogy végigsimított rajta. A bevágás felfedte  csupasz lábát. Mikor csuklója bőréhez ért, egy vércsíkot húzott rajta, épp csak egy-két centiset, de ez is elég volt, hogy a nőt kizökkentse merengéséből. Szoknyáját, amennyire csak tudta, összehúzta, s felállt.
 A vértócsán átlépve az erkélyhez ment, és kinyitotta az ajtaját. Ahogy a hideg levegő betört, a fehér selyemfüggönyt a magasba emelte, és nem eresztette. A nő kinézett az utcára. Sötét volt már, de a hotel pirosan világító felirata megvilágította arcát. Sápadtabb volt, nyakán egy verejtékcsepp jelent meg, de ezzel mit sem törődött. Beleszívott a cigarettájába, és lehamuzott az útra. Az elégett dohány- és papírmaradék négy emeletnyit esett, míg a földre nem ért, ahol egy lovas kocsi nyomban szét is zúzta. A nő feszülten figyelt, és szívott egyet a szipkából. A kocsi, kerekén a hamuval, a hotel előtt állt meg. A londiner kinyitotta az ajtaját, és kezet nyújtott a hölgynek. Egy kesztyűs, fehér csukló jelent meg, amit egy lila kalap követett. A hölgy kiegyenesedett, de nem lehetett látni fentről az arcát.
A nő felszisszent, és megfogta az ablakpárkányt. Kicsit erősebben szorított rá, a gyűrűje nyomott is hagyott tenyerében. Ellépett az ablaktól, és forduláskor farkasszemet nézett a férfival. Üveges tekintete megnyugtatta a nő szívét. Még egyet szívott rövid cigarettájából, és leült az ágy szélére. Az ajtóra bámult, de gondolatai már másfelé jártak. Szédülés fogta el, így hátratámaszkodott, az ujjai pedig egy hideg, nyirkos fémhez értek. A pengére nézett, majd az ajtóra, és türelmetlenség fogta el. Az izzadtságcsepp többszöröződött nyakán, s már a homlokán is megjelent. Szipkáját ajkához emelte, és egy lassút szívott belőle.
Odakintről lépéseket hallott. Egyenletes magas hangokat. Kipp-kopp, kipp-kopp. A magassarkú egyre csak közeledett. A nő már erősen szédült, de szemét nem vette le az ajtóról. Kipp-kopp, kipp-kopp. A kilincs meghajolt, a fehér csukló benyitott. A lila kalap alatt egy pirospozsgás, ifjú hölgy állt. Szépségét csupán a döbbenet csúfította el, mikor a szoba látványa elé tárult.
- A férjem ma este nem ér rá, fontosabb dolga akadt. Nekem is mennem kell…– mondta halkan a nő– , csak még egy cigarettát el akartam szívni.
Azzal az ajkához emelte a szipkát, s egy mélyet tüdőzött belőle. A csonk felizzott, majd ki is hunyt. A nő békés mosollyal az arcán hanyatt esett, teste a vastag ágytakaróba fúródott, keze az ágy szélén lelógott, hosszú szipkája a földre zuhant, és a vörösen fénylő csuklóról a vércseppek a földre koppantak.
 Kipp-kopp.
A szerető felsikoltott.

2 megjegyzés:

Kamane Mitsuki írta...

ez nagyon-nagyon érdekes és kifejezetten tetszett. Köszönöm az élményt.

Hadusovzky Petra írta...

Én köszönöm, ha tetszett, és adhattam vele valami különlegeset :o)