Alvián
Tinyanov nem számított különösebb embernek: sosem talált fel világrengető
újításokat, nem keresett vagyonokat, sosem volt annyi nője, ahány orra,
valamint egyik történelemkönyv sem említi még az apró betűs részben sem.
Akárhogyan is szemléljük, vizsgáljuk töviről-hegyire, kívülről-belülről,
hosszában és keresztmetszetében, akkor sem találunk benne egy apró érdekességet
sem. Pedig még a kisemberek is fontosak lehetnek az élet kiszámíthatatlan
útvesztőjében.
Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"