A véred lüktet ereimben. Érzem, ahogy pulzál, dübörög, árad szét a
lényemben. Szíved heves verésére szívom ki belőled az életet. Akarom, akarlak.
Nem veszhet kárba egy cseppnyi melegség sem, a forróságodra vágyom, nem kell
nekem semmi más. Odaadtad magad, te választottad. Azt hiszed nyeregben vagy,
te, a macsó kinézel és megkaparintasz. Talán tiéd lehet a világ, de elkéstél:
bekebeleztelek. Csak egy pillantás kellett, s elcsábultál. Elcsábítottalak
tudtodon kívül, már előre eltervezve.
Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"
2013. március 29., péntek
2013. március 19., kedd
2013. március 18., hétfő
A piros kötött zokni
Piros-fehér vastag kötött zokni volt rajta, lábát keresztbe tette a kanapén, hátát a virágmintás nagy díszpárnának döntötte. Fekete keretes szemüvege szinte észrevehetetlenül csúszott az orrán egyre lejjebb és lejjebb. Kedvenc könyvét, a Titkok kertjét olvasta, miközben a háttérben a Mumford and Sonstól a Lovers Eyes szólt. Lapozott egyet, és elmerült a szavak erejében, képzeletében messze járt, távol a fehér kanapéjától, távol a gőzölgő irish cream teájának illatától, távol ettől a világtól. Linda nem mozdult, de az élet nem állt meg körülötte. A szomszéd erdőből egy szellő közelített. Megkocogtatta a tölgyfák leveleit, felborzolta a vörösfarkú mókus szőrét, mikor egy makkot kocogtatott fogához, megringatta a madáretetőt, amit még télen közösen akasztottak fel. A szél már Linda házának kerítésénél járt, s keresztül szállt a falécek résein, halk de éles süvítést hagyva maga után. A medence vizét fodrokkal ajándékozta meg, de nem állt meg, haladt egyenesen az ablakon át a nappaliba. A fehér csipkefüggöny megemelkedett, kecses hajlongással köszöntötte a szelet, ami immáron Linda pamutzokniját simogatta. Megemelte a könyv felső két lapját, majd mielőtt távozott volna, még megtáncoltatta a kanapén fekvő elnyűtt papír zsebkendőt, ami a találkozás után gyengéden hullott a földre, ahol lassan elázott.
2013. március 15., péntek
Családtartás
Felhős délelőtt volt, de már egyre több énekes madár
hangját lehetett hallani. A rügyek lassú, megfontolt léptékkel nyitották meg
szívük rejtekét. A pázsit helyenként még bóbiskolt, de itt-ott a merészebb
szálak már kihajtottak, utat törtek maguknak az ősz durva, komor színei között.
Az utcákon több ember sétált, mint addig az utóbbi pár hónapban. Egy kis meleg
szellő, s temérdek arc dugta ki pici orrát, hogy egy mélyet szippantson a
tavasz illatából. Ilyenkor még nem lehet eldönteni, hogy mi a helyes
ruházkodási trend: egyesek tornacsukát húztak, bőrdzsekit terítettek vállukra,
s néhány fejtetőn a napszemüveg is megjelent, igaz, még csak hajpántként. Mások
azonban a tavaszi nagytakarítást és gardrób szelektálást későbbre tervezhették,
ugyanis ők az eddigi időszakban is a jól bevált hosszúszárú csizmához, és a meleg
téli kabáthoz nyúltak. Télies, tavaszias, tavaszias, télies, tavaszias, és
megint télies. Így lehetne kategóriába sorolni az akkor elhaladó embereket. Nem
volt túl sok különbség a komor tél, és március eleje között. Még a tavasziasan
öltözött emberek is összefogták magukon ruhájukat, nyakukat behúzták, fejüket
leszegték, szemük a járdát pásztázta. Csak akkor vették észre, hogy egy páros
megtörte a monoton harmóniát, mikor a szaladó talpak sajátjaik közelébe értek,
majd hangos trappolással tovább is álltak.
Szakdolgozat: meg kell írni, de mikor?
2013. április 15. a szakdolgozók istenített és
egyben rettegett időpontja. Persze az eddigi években is voltak egyetemisták,
akiknek határidőre kellett írniuk negyven, ötven oldalas dolgozatokat a diploma
teljesítése érdekében, azonban most mi következünk.
2013. március 1., péntek
Katona Klubbos írásom: Dodi és Cicus
Dodi és Cicus
Kerékgyártó István Rükverc című
műve nyomán
Átdolgozta: Hadusovzky Petra
Szereplők:
VIDRA ZSOLT
VIDRÁNÉ
CSAPOS
BODÓ
RAB
KISFIÚ
LÁNY
BIZTONSÁGI ŐR
VENDÉGEK
I.
JELENET
Koszos,
ápolatlan agglegény lakás. Bal elől a sarokban régi franciaágy, alatta megannyi
gyűrött tört fehér rongydarab. Szemben zuhanykabin félig elfüggönyözve,
mellette egy sütő és egy zöld kredenc. Középen kétszemélyes asztal, jobb elől
dobozokon fénycsöves, poros tévé.
Jobb
oldalt nyílik a bejárati ajtó, Vidra és egy lány lép be. Mindkettő részeg.
VIDRA Üdvözöllek
szerény otthonomban! (Széttárja két
karját a lakást mutatva)
LÁNY Oh, hát meglepően
takarékos (Csuklik) Nem azt mondtad,
hogy van inasod is? (Felületesebben néz
körbe)
VIDRA Hát, persze, hogy van! Hogy ne lenne!
Odalép az ajtó melletti
szobainashoz, meghajol, megemeli a kalapját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)