Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2013. március 18., hétfő

A piros kötött zokni


Piros-fehér vastag kötött zokni volt rajta, lábát keresztbe tette a kanapén, hátát a virágmintás nagy díszpárnának döntötte.  Fekete keretes szemüvege szinte észrevehetetlenül csúszott az orrán egyre lejjebb és lejjebb. Kedvenc könyvét,  a Titkok kertjét  olvasta, miközben a háttérben a Mumford and Sonstól a Lovers Eyes szólt. Lapozott egyet, és elmerült a szavak erejében, képzeletében messze járt, távol a fehér kanapéjától, távol a gőzölgő irish cream  teájának illatától, távol ettől a világtól. Linda nem mozdult, de az élet nem állt meg körülötte. A szomszéd erdőből egy szellő közelített. Megkocogtatta a tölgyfák leveleit, felborzolta a vörösfarkú mókus szőrét, mikor egy makkot kocogtatott fogához, megringatta a madáretetőt, amit még télen közösen akasztottak fel. A szél már Linda házának kerítésénél járt, s keresztül szállt a falécek résein, halk de éles süvítést hagyva maga után. A medence vizét fodrokkal ajándékozta meg, de nem állt meg, haladt egyenesen az ablakon át a nappaliba. A fehér csipkefüggöny megemelkedett, kecses hajlongással köszöntötte a szelet, ami immáron  Linda pamutzokniját simogatta. Megemelte a könyv felső két lapját, majd mielőtt távozott volna, még megtáncoltatta a kanapén fekvő elnyűtt papír zsebkendőt, ami a találkozás után gyengéden hullott a földre, ahol lassan elázott.





A zene abbamaradt, a Hifi váltott: a Below my feet zongoradallama sejlett fel. Linda orrán a szemüveg gyorsabb mozgásba kezdett, a gravitáció noszogatta, egyre csak hívta maga felé, s mikor lebukott volna a lány orráról, Linda egy hirtelen mozdulattal visszatolta. A varázs azonban eltűnt, az álomvilág köddé foszlott. Érezte, hogy fázik, libabőrös karján felállt a szőr. A zsebkendős dobozért nyúlt, de csalódottan tapasztalta, hogy üres. Egy régi mozijegyet használt könyvjelzőként, de mielőtt belerakta volna a könyvébe, szomorú szemekkel bámulta a film címét: 40 és annyi. "Nha látod, ilyen vagy Te! Pont ilyen, és most már megérthetnéd végre hogy miért gyűlölöm" - hangzottak el a fejében azok a szavak, amiket Márk suttogott a fülébe a film közben. "Én ne érteném meg? Folyamatosan csak azt kell figyelnem, hogy neked mihez van kedved, s mikor akarsz a barátomként viselkedni!" Linda beletette a jegyet a lapok közé, és a fotelban hagyta könyvét. Felült, lerakta lábát a padlóra, majd felállt. Eltartott néhány másodpercig, míg a nedvesség a vastag zokni pamutszálain keresztül a bőréhez ért. Lindát elfogta egy kellemetlen érzés, és a földre nézett. A víz épp akkor ért a kanapé alá, a zsebkendő már teljesen átázott. - Oh, basszus! - rohant a konyhába, ahol a vízforralóból csobogott a víz - Basszus, basszus - mondogatta magának, majd hasához szorította lenge blúzát, nehogy vizes legyen, és elzárta a csapot. A következő irish tea adagot készítette volna el, de belefeledkezett a könyvébe. "Sosem figyelsz oda a dolgaidra, pedig hányszor könyörögtem már! Bankszámlaszámodat beleírtad a telefonodba?" "Nem" - hangzott az egykori Linda válasza, a mozi utáni veszekedésükkor. "Bevallom, elfelejtettem..de én itthon mosok és vasalok egész délután, míg te a várost járod a haverjaiddal!"
"Egyetemre járok, ugyanúgy, mint te, csak az enyém kicsit fontosabb és nehezebb is. Szerintem természetes, ha lazításként nem jövök rögtön haza, hanem lógok pár órát a barátaimmal. Te miért nem mozdulsz ki innen magadtól?" Linda kiöntötte a forralóból a víz háromnegyedét, majd bekapcsolta a gépet. A mosogató alatt egy nagyobb rongyot keresett, és azzal kezdte feltörölni a pultot. " Nem akarok elmenni, van dolgom elég! Egyébként is, miért ne mehetnénk együtt? És már megint miért ócsárolod az egyetememet?"
"Nem ócsárolom, Linda, de be kell látnod, hogy egy bölcsészkar nem ér fel a Corvinushoz. És nem akarok veled menni! Itthon úgyis találkozunk, nem? Akkor legalább hadd élvezzem ki azt a pár órát nélküled." Kicsavarta a rongyot és még egyszer áttörölte a márványfelületet. Mozdulataiban érezhető volt az agresszió, és a düh, de szeméből a szomorúság áradt. A vízforraló sípolt, majd kikapcsolt. A mosogatógépből elővett egy üvegkancsót, majd két tea filtert, és három barna kockacukrot rakott bele. Felöntötte vízzel. " Tudod mennyi időt töltünk mi együtt? Igen, minden nap látjuk egymást, de későn érsz haza, és ha dolgozol, akkor pedig tizenegyig garantáltan nem vagy itt. Ez lenne a kapcsolatunk? Együtt zuhanyozunk, én elrakom a ruháidat, majd alvás? Nem is vársz tőlem többet, Márk?"
"Ne lovagolj ennyire bele. Tudod, hogy szeretlek, csak hát, ilyen az élet. Egyszer muszáj lesz felnőnöd!"
"Akkor inkább leszek egyedül, de ilyen világba nem akarok belenőni!" Linda szemében két könnycsepp jelent meg. Kezével letörölte őket, de ekkor megérezte, hogy zoknija már tocsog a vízben. Mindkettőt lehúzta lábáról, és a mosogatóba dobta őket.A fürdőből kihozta a felmosót, és lassú, monoton tempóban itatta fel a nagy tócsát. "Akkor ez most mit jelent? Szakítasz velem?"
"Nem is tudom, Márk, de így nem vagyok boldog, hát nem veszed észre?"
"Én csak azt látom, hogy mindenért hisztizel, semmi sem elég jó neked.."
" De Te az vagy! Csak egyszerűen nem értem, miért nem akarsz velem értékes időt eltölteni a lakáson kívül."
"Mert fiatal vagyok, és a barátaimmal akarok lenni. Nem csajozok, nyugodj meg, csak ökörködünk, meg dumálunk. De most erre van szükségem." Megtelt a vödör, így Linda a wc-be ment, hogy kiöntse. A vegyszeres szekrényből elővette a parkettaápolót és a vödörbe öntött egy kupaknyit, majd forró vizet engedett rá. Újra felmosott. "Értem, akkor azt hiszem csak anyapótléknak szántál engem."
"Nem nézlek anyámnak, te is jól tudod, de néha úgy érzem, mintha házasok lennénk"
"Házasok? Csak összeköltöztünk! Ennyi, ez nem a világ vége! Még így is alszunk külön, ráadásul, majdnem az egész napunkat egymástól távol töltjük"

"Nekem ez sok. El kell mennem." Linda behunyta a szemét. Fáradtan hajolt le a vödör füléért, hogy kiöntse a vizet. Miután elpakolta a tisztító kellékeket, kivette a filtereket a kancsóból. Az ablakhoz sétált, becsukta , és erősen rászorította a kilincset. Bement a fürdőszobába és levetkőzött. A tükörben csak egy pillantást vetett megnyúzott, kisírt szemeire. Hirtelen hiányérzete támadt, és rájödt, hogy csönd van a lakásban, lejárt a CD. Óvatosan ment ki meztelenül, mintha attól félt volna, hogy valaki megláthatja. Elindította előröl a lejátszási listát, s most a Lumineers kellemes hangja csendült meg a hangszóróból. Visszasietett a fürdőbe, és beállt a zuhanyzóba. Meleg vizet engedett magára, jobb tenyerét a csempére rakta, bal kezével pedig vállát karolta át. Haja átázott tincsekben lógott le, a vége a hátához tapadt. Orra hegyéről vízcseppek csöpögtek a zuhanytálcába. Sírni kezdett. A meleg víz lemosta arcáról a könnycseppeket, s összeolvadva folytak le a csövekbe. Hirtelen egy szellő borzongatta meg Linda hátát, ami aztán a fejtetőjéig kúszott, s a lány összerezzent. Ekkor két kar ölelte át derekát, és fordulásra kényszerítették. Linda megijedt, sikítani akart, de mikor az ismerős szempárba fúrta tekintetét, megnyugodott. Sóhajtott. Márk ruhástul állt be a zuhany alá, de nem eresztette Lindát. Egy ideig csak nézték egymást, majd Márk szenvedélyesen megcsókolta.
- Sajnálom - mondta, miután elvált a két száj - nem akartalak megbántani. Csak nehéz..
- Tudtuk, hogy lesznek hullámvölgyek, nem? De visszajöttél, és ez a lényeg - mondta Linda kedves, lágy hangon, majd a fiú nyakába borult.

Nincsenek megjegyzések: