Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2013. május 11., szombat

Öndefiníció



Patience
      Hadusovzky Petra vagyok, 23 éves. Ha valaki először találkozik velem, akkor rögtön a nevemen akad fent. Hogy is írják? Zé ká ipszilon. Honnan származol? Lengyelországból. De magyar vagyok, és sose gondoltam másképp.
Régen lehetne már családom, de nem tudom, hogy mikor fogok felnőni, pedig kétszeresen is évvesztes vagyok. Mi akarok lenni? Mit akarok csinálni? Életem során vagy százszor megváltoztattam döntésemet. Amibe csal belefogtam, abbahagytam. Balett, zongora, kórus, biológia, spanyol, cukrászat, tánc. Mind-mind nagy álom volt, de sose találtam a helyemet, vagy túl lusta vagyok? Ami igazán leköt az a film és a könyv. Meg persze a sörözés, láblógatás a Gellért-hegyről.
Utáltam a magyart, és az osztály legrosszabb helyesírója voltam. Talán még most is így van. Fogalmazni se tudtam. 8. osztályban valahogy mégis fel kellett állnom, és felolvasnom a dolgozatomat. Kedves Édesanyám..kezdődött a Nyilas Misi nevében íródott szövegem. Valaki sírt, én nevettem. Az enyém jó? Tök ciki.

      15 évesen a 4-6-os villamoson ültem a Moszkva térnél. Bámultam ki az ablakon, és azon gondolkoztam, hogy miért nem álmodnak annyit az emberek, mint én. Felnéztem a felhőkre, és beszélgetésbe kezdtem velük. Mindig jó barátaim voltak. Az nem lehet, hogy más ne tudjon róluk. Akkor döntöttem el, menetiránnyal szemben, hogy könyvet akarok írni. Hogy miről? Még nem tudtam, de a Pegaunikornisoknak emléket kell állítanom.
Temperamentumos kapcsolatban élek. Barátom másfél évvel fiatalabb, corvinusos, két lábbal áll a földön, és még a fülszövegekre sincsen türelme. Gyűlölöm, és szeretem. De azt nagyon. Kapcsolatunk már eldöntetett. Először csak a család kezelte megoldott ügyként, most már mi is elfogadtuk. Mindketten szabad szelleműek vagyunk, mégis együtt élünk már egy éve. Piszok nehéz év volt, de imádom!
Viszont még mindig hiányzik valami. Most a filmezés felé fordultam..hiszen már a könyveket kipipálhatom a magyar szakommal, és az írással. Most jönnek a filmek. Ki tudja, hogy jó leszek benne. Csak azt tudom, hogy oda vagyok a kütyükért…kamera, vágás, hangtechnika.
Nem tartom magamat túlságosan intelligens és tájékozott embernek. Nem fogom megváltani a világot. Amim van, az a hatalmas fantáziám, és amit adhatok, azok a történeteim.

Nincsenek megjegyzések: