Gyerekágy

- Megint ugyanazt álmodtam – mondom neki, mert látom, hogy ébredezik.

Lassan fordul felém, automatikusan átölel, és csukott szemmel ad puszit.

- Mit álmodtál, Babóka?

- Hát, hogy terhes vagyok. Mint tegnap, és tegnapelőtt is. De most meg is szültem a kisbabát.

Hátára fordul, és két kezével dörzsöli az arcát. Az órára néz, majd rám. - Aranyos vagy, de ne ijesztgess – feleli.

- Nem akarok még gyereket, nyugi – hozzábújok, és a mellkasáról nézek fel rá. Megsimogatom a fején – Zavar? Mármint mondd meg nyugodtan. De tudod, hogy egyszer úgyis bekövetkezik.

Nagyot sóhajt és felül. Csak a hátát látom, de érzem, hogy ideges.

- Hova mész? – kérdezem

- Órám lesz – feláll, és öltözni kezd. Belebújik a bordó nadrágjába, majd a szekrényben keres egy inget – Nincs időm most ilyenekre. Miért nem keresel inkább munkát? Így akarnál felnevelni egy gyereket? Hogy itthon ülsz, és sorozatokat nézel? A tiszta ruhák napok óta a földön hevernek.

        Magamra húzom a takarót, és összekuporodom. Nem akarok hallani házimunkáról, vagy arról, hogy az

életem mekkora csődtömeg. Vissza akarok aludni, és a pici puha kezekről álmodni. Meg a gyerekágyról. Gyerekágy. Oh, hova is tennénk? Kidugom a fejemet a takaró alól. Ő már kiment, így nyugodtabban pásztázhatom körbe a tekintetemet. Szembe az ággyal két nagy szekrény. Ha valamelyiket eladnánk, akkor esetleg oda… nem, az nem jó, hova férnének akkor a ruháim? Meg a hálóban amúgy sem egészséges gyereket tartani. Mi lenne akkor velünk? A lopott óráinkkal? Más megoldás kell. Kimászok az ágyból, és belelépek a papucsomba. A szoba mellett rögtön az étkező foglal helyet. Bár még tele van dobozokkal, de akár ezt a részt is megcsinálhatnánk gyerekszobának. Szlalomozok a holmik között, hogy a lépésekkel számoljam ki, mekkora terület. Másfél, maximum két méter hosszú. Ez sem az igazi. Bekukkantok a nappaliba. Épp a laptoptáskáját pakolja, nem vesz észre. Szemben az ablak, ott hideg van, átfúj a szél a régi léceken. Kétoldalt bútorok, fotelek, tévé. Itt elől mellettem a tanuló sarok. Morcos lenne, ha megszüntetném, és egy hangos problémát pakolnék a helyére. Sehogy se jó. Kimegyek a konyhába, hogy egy reggelivel engeszteljem ki. Szendvicskészítés közben azért gyorsan átfut fejemben a gondolat, hogy a kamra helyére. Végül is, anyósom mindig azt mondja, hogy a konyhában fogom letölteni az életemet. Na ne, azért ez abszurd. Mégis hogy, egyik kezemben a fakanál, másikban a cumisüveg? Becsomagolom a szendvicsét, és odaadom neki az ajtóban. – Ne haragudj, hogy nem a szokásos puszival ébresztettelek. Holnap reggel jobban odafigyelek – mondom bűnbánóan, és lágyan megcsókolom.

- Nem baj, megszoktam, hogy néha képtelenségek fogannak meg az agyadban.

        Becsukom mögötte az ajtót és kimegyek a konyhába. Rágyújtok a reggeli cigimre, majd bekapcsolom a laptopom. Revenge s03e04. A további hat órámat is ott töltöm, pizsamában, fél doboz cigit elszívva. Gondolatban pedig túlvagyok egy abortuszon.