Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2013. december 4., szerda

Álomkép


   Becsukom a szemem. Forog velem a világ. Mintha színes csíkok cikáznának előttem. Belemarkolok a terítőbe. Lábujjaimat talpamhoz szorítom. Izzadok. Meleg van. Szédülök. Zuhanok. Tapsvihar szellője táncoltatja hajamat. Kellemes érzés fog el. Hirtelen csönd. Fényszórók. Feláll a szőr a karomon. Hunyorgok, szemem elé tenném a kezem, de mozdulni se bírok. Hátulról egy vékony hangot hallok


Fázom. Kilépek a fényből. Magam mögött hagyom a megtévesztést. Bolyongok. Talpam alatt egy vékony szál roppan. Arrébb lépek, de egy asztalba ütközöm. Bocsánatot kérnék, de nem tudom kitől. Füst. Füst szagot érzek. Tűz van! Bőrömön borzongás fut végig. Miért vagyok meztelen?

Sárga szemek jelennek meg a levegőben. Sokasodnak. Körbevesznek. Menekülni akarok. Egy ösvény jelenik meg közöttük. Kijutok. Csöpögésre figyelek fel. kipp-kopp. Kipp-kopp. Szomjas vagyok, innom kell. A vízsugár alá tartom a számat. Furcsa íze van. A sugár hirtelen oldalról vesz célba. Elég! Nem kell már! Már a vállamra zúg a különös folyadék. Tapogatózom, ujjaim üvegbe ütköznek. Be vagyok zárva. A vízszint emelkedik. Egy fluoreszkáló fény fut végig az üvegdoboz szélein. A víz lassan eltűnik, és színek folynak testemre. Belélegzem, elszédülök. Nevetést hallok. Nem bírom tovább. Térdem összecsuklik, elterülök.


A zaj elhalkul. Lábujjaimat összeszorítom. Nincs erőm, kapaszkodnom kell. Megmarkolom a terítőt. Szégyenérzet fog el. Kinyitom a szememet. Már nem vagyok meztelen. Színes foltok takarják testemet.



Tévedésből itattak le egy 13 éves kislányt Budapest belvárosában. S. Ildikó az ünnepségen szavalt, ezután nézték koránál idősebbnek. A történtekért az elvtársak őszinte elnézést kérnek.

Nincsenek megjegyzések: