Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2014. január 22., szerda

Harmadik rendezői óra Koltai Róberttel



Az ELTE-BTK udvarán láttam meg először, ahogy Hódi Jenővel beszélgetett. Gyorsan odafordultam a többiekhez, és mint egy lelkes rajongó suttogtam, hogy itt van, megérkezett!
Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színész, rendező, író tartott előadást a Budapest Film Academy rendező szakos diákjainak.
A teremben már az előkészített félhomály várta a Művész urat, csupán egy állólámpa sárga fénye, és a kivetítő fehérsége világított, mely előre jelezte, hogy az órán bizony a szakma legjavából meríthetünk.
Koltai Róbertet nagy csend, és feszült figyelem fogadta a hazai diákok részéről, amit csak a külföldiek fészkelődése tört meg, mikor megpróbálták kideríteni, ki is lépett a terembe. Koltai azonban olyan természetességgel kezdett el beszélni, hogy a légkör mesélő-hallgatói hangulatba lépett át.
Mivel idén szeptemberben kezdtem el a rendezői kurzust, így elmondhatom, hogy abszolút kezdő vagyok, viszont pont ezért volt lelkesítő és reményt adó Koltai előadása. Elmesélte, hogy hogyan született meg a Sose halunk meg című első filmjének ötlete, majd hogyan csúszott ki kezei közül, mikor egy forgatókönyvíró barátja nem látott benne fantáziát, és lebeszélte róla. Nyolc év telt el, mire újra eszébe jutott az egykori ötlete, és akkor már tovább ment: megszervezte a produkciót, lebeszélte a színészekkel, és a munkatársakkal a film alapjait, majd megszerezte rá a pénzt is… kivéve három milliót. A producer nem tudta kisegíteni, és úgy tűnt összeomlik a próbálkozás. De ilyenkor nem szabad elfelejtenie egy filmesnek: sose adjuk fel! Az olykor több száz embert is megmozgató filmkészítés bizony sok megpróbáltatásból áll, ám ha lelkesen és ügyesen haladunk előre lépésről-lépésre, akkor elérhetünk a célunkhoz. Persze nem árt, ha ehhez egy kis szerencse is társul.
 Koltai Róbertnek sikerült túljutnia a kezdeti nehézségeken, ám a problémák a forgatás alatt sem szűntek meg. Nincs könnyű dolga a rendezőnek, ha a saját gyerekkori emlékeit szeretné képernyőre vinni, miközben ő maga a főszereplő. Sokan nem hisznek abban, hogy ilyenkor egy produkció sikeres lehet. Ám Koltainak volt egy aduásza, remek filmesekkel dolgozott együtt: Miklós Mari vágóval, Halász Gábor operatőrrel és Dés László zeneszerzővel, aki forgatásokon és a vágáson is segített, hogy a zene szempontjából is tökéletesen összeilljenek a jelenetek.
A film végül elkészült, és óriási sikere lett: Bunyik Béla producernek, az Entertainment elnökének köszönhetően (aki szintén ellátogatott az órára) Koltai rendezése kijutott a New York-i Filmfesztiválra.

Immáron 20 éves a produkció, ám az órán együtt nevettek a nemzeti – hazai diákok. Koltai Róbert sikerének titka nem más, mint kellő humorral a nézőnek kell készíteni a filmet, és ha ez sikerül, akkor valóban nehéz lesz találni egy olyan jelenetet, ahol le lehet állítani a filmet.

Nincsenek megjegyzések: