Még nem késő, hogy meséljenek

Kiskorom óta különleges helyet foglalnak el a szívemben a nagyszüleim, de sosem nőttem fel annyira, hogy meg is akarjam ismerni őket. Gyerekként egy évet éltem Mamival, de abból az időszakból leginkább a kertjének hangulata és varázslatos emlékképe maradt meg. Nem kérdeztem, csak bóklásztam. Igazi dzsungel volt, egy álomvilág. Pedig ha tudtam volna akkor, hogy lábam alatt egy fiatal nő nyugszik…

Az iskolákban mindenki tanul történelmet, ki szorgalmasabban, ki galacsint dobálva. Ünnepségeket tartunk, ünneplőben, zászlóval emlékezünk. Verset szavalunk, énekelünk, megfogjuk egymás kezét, közösen táncolunk. Majd szól a csengő, és rohanunk a büféhez, hogy időben sorba álljunk. Éljük mindennapjainak, majd jön az újév és felejtünk. A tanárnők pedig kedvesen elismétlik, hogy mit is ünneplünk március 15-én, miért nincs iskola október 23-án, mit jelent a vértanú kifejezés. A körforgás nem ér véget, és egyre nehezebbé válik. Pedig még most van lehetőségünk belepillantást nyernünk, hogy mi történt régen.

Álomkép

   Becsukom a szemem. Forog velem a világ. Mintha színes csíkok cikáznának előttem. Belemarkolok a terítőbe. Lábujjaimat talpamhoz szorítom. Izzadok. Meleg van. Szédülök. Zuhanok. Tapsvihar szellője táncoltatja hajamat. Kellemes érzés fog el. Hirtelen csönd. Fényszórók. Feláll a szőr a karomon. Hunyorgok, szemem elé tenném a kezem, de mozdulni se bírok. Hátulról egy vékony hangot hallok

Öndefiníció

      Hadusovzky Petra vagyok, 23 éves. Ha valaki először találkozik velem, akkor rögtön a nevemen akad fent. Hogy is írják? Zé ká ipszilon. Honnan származol? Lengyelországból. De magyar vagyok, és sose gondoltam másképp.

Régen lehetne már családom, de nem tudom, hogy mikor fogok felnőni, pedig kétszeresen is évvesztes vagyok. Mi akarok lenni? Mit akarok csinálni? Életem során vagy százszor megváltoztattam döntésemet. Amibe csal belefogtam, abbahagytam. Balett, zongora, kórus, biológia, spanyol, cukrászat, tánc. Mind-mind nagy álom volt, de sose találtam a helyemet, vagy túl lusta vagyok? Ami igazán leköt az a film és a könyv. Meg persze a sörözés, láblógatás a Gellért-hegyről.

Utáltam a magyart, és az osztály legrosszabb helyesírója voltam. Talán még most is így van. Fogalmazni se tudtam. 8. osztályban valahogy mégis fel kellett állnom, és felolvasnom a dolgozatomat. Kedves Édesanyám..kezdődött a Nyilas Misi nevében íródott szövegem. Valaki sírt, én nevettem. Az enyém jó? Tök ciki.

Katona Klubbos írásom: Dodi és Cicus

Dodi és Cicus

Kerékgyártó István Rükverc című műve nyomán

Átdolgozta: Hadusovzky Petra

Szereplők:

VIDRA ZSOLT

VIDRÁNÉ

CSAPOS

BODÓ

RAB

KISFIÚ

LÁNY

BIZTONSÁGI ŐR

VENDÉGEK

I. JELENET

Koszos, ápolatlan agglegény lakás. Bal elől a sarokban régi franciaágy, alatta megannyi gyűrött tört fehér rongydarab. Szemben zuhanykabin félig elfüggönyözve, mellette egy sütő és egy zöld kredenc. Középen kétszemélyes asztal, jobb elől dobozokon fénycsöves, poros tévé.

Jobb oldalt nyílik a bejárati ajtó, Vidra és egy lány lép be. Mindkettő részeg.

VIDRA          Üdvözöllek szerény otthonomban! (Széttárja két karját a lakást mutatva)

LÁNY             Oh, hát meglepően takarékos (Csuklik) Nem azt mondtad, hogy van inasod is? (Felületesebben néz körbe)

VIDRA          Hát, persze, hogy van! Hogy ne lenne!

Odalép az ajtó melletti szobainashoz, meghajol, megemeli a kalapját.