Újra együtt

Tegnap este óta boldog vagyok. Visszatért hozzám egy olyan ember, akiről azt hittem, hogy el kell feledkeznem. Megnyugtat, megnevetettet, elfeledteti velem a gondjaimat, vigyáz rám, szorosan átölel s nem enged, össze-vissza puszilgat, még akkor is, ha álmodik. Érzem, hogy mindig ott lesz nekem, mikor szükségem lesz rá, és én is gondját viselhetem, ha kéri, vagy csak némán tűri. Rengeteg közös élményben lesz részünk, sok-sok pozitív emlékkel gazdagszunk, bár néha megküzdünk egymással, és haragosan összecsapunk, de kitartásunk nem ismer akadályokat, és mindent legyőzünk.

Úgy érzem, mintha megtaláltam volna a helyemet, ott vagyok, ahol lennem kell, azok között, akik a legfontosabbak számomra. Senkit sem akarok elveszíteni.

Gondtalan

Hihetetlenül boldog vagyok, sugárzik az arcom, a szemem, a mozdulatom, mindent gyönyörűnek és kedvesnek találok, a levegő nem lehetne még tisztább és frissebb, az emberek nem lehetnének vidámabbak, a szobám nem lehetne otthonosabb.. vagyis, de, lehetne, ha most itt lenne velem és szorosan átölelne. Annyira jó lenne most a szemébe nézni, s a fülébe súgni, hogy mennyire-de mennyire imádok minden egyes pillanatot, amit vele tölthetek el. Érzem, hogy kezdem visszanyerni önmagamat, az élet apró örömei újra fontossá válnak számomra, nem érzem magamat már annyira magányosnak, s tudom, hogy rá mindig számíthatok. Megmondom őszintén, most egyáltalán nem tudom kifejezni, hogy mit érzek, úgyhogy ezzel majd máskor próbálkozom. Mindenesetre én most a felhők között szárnyalok, s nagyon várom már, hogy Mátrában kettesben eltölthessünk három napot :o)

Ünnepi hangulat alatt

Nyugalom és boldogság jár át, amiért ezek az emberek vesznek körül. Szeretnek, vigyáznak rám, s tudom, hogy mindig számíthatok rájuk. Talán sosem fogom tudni igazán értékelni az élet adta gyönyörű pillanatokat, s talán kicsit jobban magamba szívom a világ negatív hullámait, mégis, az ilyen emberek miatt tudok mosolyogva bebújni plüssállataim közé.

Köszönöm Nektek Bence, Betti, Gergő, Anyuék és mindenki más, aki néha-néha gondol rám!
Igazán boldog és szerető karácsonyt kívánok mindenkinek!
(Remélem, senki se égette oda a drága süteményeket ;) )

Szabad a vers, szabad a móka, szabad a mátka csókja

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben. Jó a kedvem, s most nem is fáj a fejem! Pedig minden munkámat halasztgatom, utolsó pillanatra hagyom, de mégis annyira szép minden, szinte már az ég is felhőtlen. Egy dolgot nem értek csupán, mi a fenéért viselkednek az emberek olyan sután. Egyik menne arra, a másik amarra, dudál összevissza, mintha attól gyorsabban haladhatna. A héven a beteg véletlenül sem teszi a szája elé a kezét, hadd fertőzze csak meg a másik fejét.

Ó, ma kicsit rímelősebb hangulatban vagyok, bár addig jó, míg nem dalolok :P

Már nem is tudom, hogy min nevetek, de úgy mosolygok, mint egy kisgyerek. Csokit és mandarint eszegetek, este pedig majd pókerezek, ahol sok embert megismerhetek. Hogy csini legyek, felveszem az új magas sarkú csizmámat, mert nem kell sok métert sétálnom, max hármat.

Már én is úgy érzem, erőltetett ez az énem, úgyhogy megyek is a dolgomra, de ezt előbb feldobom a blogomra :P

Édes álmok szerető ölelésben

Boldogsággal teli minden egyes pillanat, amit azzal töltesz el, akivel a legjobban szeretnéd. Nem számít, ha öt óra alvás után fel kell kelned, mert tudod, hogy akkor láthatod, hozzáérhetsz, megpuszilhatod. Ha elég ügyes és előrelátó vagy, akkor még a mikulás ajándékot is be tudod csempészni a bakancsába. A tanulás eddig fárasztó és kellemetlen volt, de ezentúl sokkal könnyebb lesz, hiszen előtted lebeg a cél, hogy minél hamarabb befejezd, s vele lehess. Lehet, hogy a telefonszámlád az eget simogatja, de az a néhány szó a csillagokat is lehozza. Szívesen takarítasz, vagy vásárolsz, mert tudod, hogy ezzel örömet okozol. Ne kérd többet számon, hogy keveset vagytok kettesben, s kicsit nagyobb a haverokon a hangsúly, hiszen, ha végre eljön a pillanat, akkor az minden csodával felér: a fák fénnyel takaróznak, a forralt bort nektek készítik, a villamos értetek robog, s az utcazenész miattatok dalol. Az este után mosolyogva fekszel le, miközben a boldogságban úszó szemekre, s a csodálattól ámuló szájra gondolsz, s tudod, hogy ez mind miattad van. Igen, kellesz :o)

Az M betű hatása

Remegő lábbal, de hozzáfogtam, elfordítottam a kulcsot, s benyomtam a kuplungot. Többször is átvettem magamban, hogy melyik lépés után mi következik, de néha annyira nehéz összeegyeztetni minden mozdulatot, főleg, mikor az ember izgul. Lassan haladtam előre, kettesbe is olyan könnyedén váltottam, mintha egy baba fejét mozdítanám. Mikor felfelé hajtottam, egy ideig elfogott a vezetés fantasztikus érzése, s majdnem megfeledkeztem az indexelésről, de szerencsére időben észbe kaptam. A padkához nagyon lassan közelítettem, megpróbáltam egyetlen egy bokorágat sem meggörbíteni, de mégis elég közel állni a széléhez. Első feladat: pipa

A gyorsításnál az övet nem felejtettem el, egyenesen száguldottam, majd tolatásnál mind a négy irányba néztem. Az csak könnyítette a dolgomat, hogy a vizsgabiztos fütyürészett, oldotta a hangulatomat. A szlalomozásig eddig még nem jutottam el vizsgán, de most minden erőmmel azon voltam, hogy megmutassam: nekem ez is simán megy.

Miután kikanyarodtam a beálló elé, éreztem, hogy ezen múlik minden. Ha hamarabb, vagy később kanyarodok, akkor nekimegyek a láncnak, és vége..megbuktam. Olyan lassan haladtam, amennyire csak reszkető lábam engedte, megvártam a megfelelő pillanatot, majd elfordítottam a kormányt. Az autó csak gurult, gurult, jobbra-balra tekeregtem, hogy lássam, vajon mikor megyek neki az egyik bójának. Meglepő, de gyönyörűen kanyarodtunk. A kicsi autóm, és én. Mikor behúztam a kéziféket, hátranéztem a visszapillantó tükörben, és láttam, hogy elismerően bólint a vizsgáztatóm. Olyan öröm járt át engem, mikor kimondta, hogy köszönöm, ez szép volt, így kell legközelebb is csinálni, hogy majdnem felugrottam, hogy megöleljem az oktatómat.

Végül csak sikerült a rutinom :o)

Mintha..

Sokáig azt hittem, az az én utam, az előre megbeszélt ösvényem, amin haladnom kell életem végéig. Nem övezte volna semmilyen varázslat, egyszerű, de biztonságos lett volna.
Nem tudom, kinek köszönhetem, és azt sem, hogy mivel érdemeltem ki, de úgy érzem, hogy rátaláltam arra az útra, amit nekem kell járnom. Hogy biztonságos, eltéveszthetetlen-e? Azt nem tudom, azonban annyi csodát rejt, mellyel eddig életemben még nem találkoztam. Két ember találkozása nem hat ki a világra, viszont egymás életét gyökerestül megváltoztatja.

Most kezdem el érteni, hogy hogyan születhettek a mesék. Az biztos, hogy nem légből kapottak voltak.. :o)

Amikor az ősz nem is olyan szürke..

Most csak az aranyló faleveleket látom, ahogy átcsillan rajtuk a napfény kósza sugara. Ahogy fújja őket a szél, úgy szállnak a magasba, egyre feljebb és feljebb, már-már egy szabad madárnak képzelve magukat. A fa, az életet adó fa nagyon büszke. Ő hozta létre ezeket a színeket minden erőfeszítés nélkül. Csak egy kis vízre és napra volt szüksége, és persze rengeteg szeretetre, de ha ennyi veszi körül, akkor érthető, hogy miért játszik a színekkel olyan bátran, merészen és legfőképpen vidáman. Az arra járók, bármennyire is gondolataikba mélyedve lépkednek ütemesen, nem maradnak a hatása nélkül: arcuk egy csapásra kivirul, ha pedig már amúgy is boldogok, akkor csak még jobban megédesíti a pillanatot.

Hormonok

Hihetetlen, hogy egy telefonhívás mennyivel jobban tudja növelni boldogsághormonunkat, mint egy szelet édesség. Tegnap és ma is ettem a palacsintatortámból, és mindkétszer azt tapasztaltam, hogy bár több energia szabadult fel bennem, mégis sokkal idegesebb lettem, a gyomrom egyfolytában görcsben volt, mintha izgultam volna. Ma este ez az érzés elmúlt. Egyetlen egy háromperces telefonbeszélgetés kellett hozzá, hogy gyökeresen megváltozzon a testem reakciója. A kezem mondjuk még mindig eszméletlenül hideg - a 20 °C-os hőmérsékletnek köszönhetően -, de nyugodtabb vagyok, a hasam teljesen rendben, mindent sokkal egyszerűbbnek látok, és persze fülig ér a szám! :D Ezt nevezem egyszerűen boldogságnak :o)

Róla

Egyszerűen imádom. Komolyabban szeretem. Szerelmes vagyok minden egyes porcikámban, a lábujjhegyemtől a fejem búbjáig. Megáll az idő, ha a szemembe néz, megremeg a lábam, ha hozzám ér, melegség tölt el, ha rám mosolyog, és kihagy a szívem dobbanása, ha megcsókol. Mintha egy saját világ alakult volna ki számunkra, mikor azt mondja "szeretlek". Amikor nevet, minden könnyebbé válik, és ha örül valaminek, a világ összes boldogsága tükröződik az arcáról. Küzd azért, amit egyszer elhatározott, tűzön vizen át, néha-néha, szinte már gyakrabban 'csicsuval' és 'captain amerikával' megszakítva. A munka kedvének csak a lustasága szab határt, de egy kis noszogatással azon is lehet segíteni.

Szeret elmerengeni a csillagok alatt, vagy csak egy falevéllel játszadozni a parkban. Örül, ha elvihet egy bálba, és felveheti a fekete ingjét. Szeret a kedvemben járni, apró kedvességekkel meglepni. Mellette egyszerre érzem magamat szerelmesnek, vidámnak, élettel telinek, fontosnak, gyereknek és felnőttnek.

Az életem üres, és értelmetlen lenne nélküle.

De Ő megtalált, és várt. Várt egy hosszú évet, míg rájöttem, hogy szeretem. És most már tudom. Tudom, hogy Ő az, akire szükségem van, és akit szeretni fogok egy életen át. Mert Ő nekem minden: a vágyaim, az álmaim, a céljaim, a társam, és a szerelmem.

És egyszerűen imádom. Komolyabban pedig, tényleg, halálosan szerelmes vagyok belé.

Mozogjunk együtt!!

Minden hétvégén, vagy legalábbis kéthetente szervezni kellene közös táncolást a városnak. Vagy legalább a kerületnek. Hiányzik a mozgás. Mikor a véred felpezsdül, tested felmelegszik, érzed, hogy a csoport együtt lép, emeli karját, ugyanakkor veszi a levegőt. Minden alkalommal lehetne egy témára táncolni, öltözködni. Imádnám, ha lenne jazz, hippi, tango, disco, vagy akár csak utcatánc! Sokkal boldogabb lesz tőle az ember. Gólyatáborban minden nap, mikor megszólalt az I need a hero, le kellett futnunk a térre, és el kellett táncolnunk a betanult lépéseket. Naponta ötször, akár nyolcszor is.
Rúgjuk fel a szabályokat, felejtsük el a szürke hétköznapokat, a kliséket, a néma embereket, mogorva néniket!! Nem számít ki honnan jött, ki hány éves, tud e táncolni vagy sem. Mondjuk ha megszólal a harang, vagy egy autó dudál, akkor mindenki táncoljon!!
Mennyivel egyszerűbb lenne, mennyivel boldogabbak lennénk!

:D

Ülök a fenekemen, szépen csöndben, Anya meg csak megállt az ajtóban..gondoltam, á, de jó, már megint kaphatom a leszúrást h nem tanulok, és csak ülök a gép előtt..
erre: Te váratlan gyerek vagy! - és csak nevet
Mondom: -h mi?
-Váratlan gyerek vagy-és tovább nevetett:)
-Minden része tudatos volt, az elejétől kezdve, csak a vége nem úgy volt betervezve, mármint h Te!-és még mindig nevetett.DE jó, gondoltam, milyen jó napja van a családomnak, mindenki happy most Velem is, meg amúgy is:)
-Vizsgálatra jártam minden nap, mert már túl hordtalak, és az egyik nap a váróteremben elfolyt a magzatvíz. Én meg tudod, gondoltam, vizsgálat, utána haza, főzés, majd egyéb dolgok, de a doktor úr csak annyit mondott, hát ma nem megyünk shova se!...utána kicsit később a főszülész megnyomta a hasamat és mondta, nha most kiszedjük azt a gyereket. Majd Mami hívta föl Apádat, azzal, h tudtad h van egy lányod?

miután Anya befejezte, és ment volna újra vissza tanulni, még az ajtóban megállt, visszafordult s csak annyit mondott: ügye csinálsz ma is sütit? a pénteki elfogyott, és nincs itthon édesség..
mivel más választás nem maradt, mondtam, nah jó, ma is lesz. Meg lett beszélve egy muffin adag, csak hát mivel elfogyott a margarin, ezért csak csokipudding lett belőle..

smile :o)

Mosolygok, mert van zöld teám, mert óriási bögrében iszom és van ahhoz szívószálam; mert még nem kell sokat tanulni; táncoltam nagyot Madonnára a Bestre, mert Anyu is Őt imádja; mert rendeződni látszik az oszttali; mert Húgi csinált melegszendvicset; mert rend van a szobámban; mert Apa ma borrnapon volt; mert volt ma Muki bá'val órám; mert még gyerek vagyok; mert tetszik a sál, amit lenyúltam anyutól; mert jobb az angol könyvem; mert kiélhetem kreativitásomat; mert szerveznünk kell;mert fehér ruha lesz rajtam; mert holnap csajbuli lesz; mert itten van Szotyikám; mert még mindig van különszobám; mert ma volt 1 óra amikor nem esett az eső; mert még nincs jegyem ....ééés mert Dani az enyém:D

Sooo Happy:D

hú, most naggyon boldog vagyok! először is, tudom, h még pár napig aludhatok jóó sokáig, meg hogyha mégis fölkelnékk(nem a kajahozó emberke csöngetésére) akkor tudom, h egyrészt a Húgi gépnél, így enyém a tv, szóval nézhetem tovább a Lostot, habár már csak 1 rész maradt, és ezért kicsit szomorú vagyok (és igen, sorozat függő vagyok, de csak Apunak köszönhetően:P) de tudom h ottan lapul a hűtőnkben a fincsi gyümölcslevesem, ami bizony csak az enyém, és minden nap van, mert imádom, és ettől még boldogabb vagyok.bár tudom, nem kéne már reggeliként ebédelni, merthát az h néz ki, h vacsorázni meg kb 2kor..de gyerekek, NYÁR van, kit zavar?:D
jó persze lehet h már csak egy-két nap, de ki kell élvezni..
és most boldog vagyok, mert ettem ma shaket,meg elmentem már végre a Komjádiba megnézni mikor mehetnénk, meg Anyuékkal is minden okkés, Húgi belevetette magát a pasik karmaiba, pontosítva a kocsijukba, ugyanis Tibi, igen a sulis! Tibi hazahozta, Barbi szavaival éve:"a piros lehajhatós tetejű merci fajta "kocsijával..de persze tudjuk a pénz nem minden de ezért csak (HAJRÁ HÚGI!):D:D

ami mindenkinek tök jó, persze én tudom mit jelent, így nem, h végre rendet raktam a szobámban, habár még nem porszívóztam, de lehet látni már újra az íróasztalomnak a deszkáját is, és könnyen lehet járkálni a kuckómban.
meg amúgy végre beszélhettem pár oszttársammal, persze a régiekkel, és az egyikük, akivel már úgy öt éve nem találkoztam, segít megszervezni az osztalit, és majd találkozunk, úgy hivatalosan, úgy 5 év után..


úgyh most nagyon Boldog vagyok!:D