Gyerekágy

- Megint ugyanazt álmodtam – mondom neki, mert látom, hogy ébredezik.

Lassan fordul felém, automatikusan átölel, és csukott szemmel ad puszit.

- Mit álmodtál, Babóka?

- Hát, hogy terhes vagyok. Mint tegnap, és tegnapelőtt is. De most meg is szültem a kisbabát.

Hátára fordul, és két kezével dörzsöli az arcát. Az órára néz, majd rám. - Aranyos vagy, de ne ijesztgess – feleli.

- Nem akarok még gyereket, nyugi – hozzábújok, és a mellkasáról nézek fel rá. Megsimogatom a fején – Zavar? Mármint mondd meg nyugodtan. De tudod, hogy egyszer úgyis bekövetkezik.

Nagyot sóhajt és felül. Csak a hátát látom, de érzem, hogy ideges.

- Hova mész? – kérdezem

- Órám lesz – feláll, és öltözni kezd. Belebújik a bordó nadrágjába, majd a szekrényben keres egy inget – Nincs időm most ilyenekre. Miért nem keresel inkább munkát? Így akarnál felnevelni egy gyereket? Hogy itthon ülsz, és sorozatokat nézel? A tiszta ruhák napok óta a földön hevernek.

Újra együtt

Tegnap este óta boldog vagyok. Visszatért hozzám egy olyan ember, akiről azt hittem, hogy el kell feledkeznem. Megnyugtat, megnevetettet, elfeledteti velem a gondjaimat, vigyáz rám, szorosan átölel s nem enged, össze-vissza puszilgat, még akkor is, ha álmodik. Érzem, hogy mindig ott lesz nekem, mikor szükségem lesz rá, és én is gondját viselhetem, ha kéri, vagy csak némán tűri. Rengeteg közös élményben lesz részünk, sok-sok pozitív emlékkel gazdagszunk, bár néha megküzdünk egymással, és haragosan összecsapunk, de kitartásunk nem ismer akadályokat, és mindent legyőzünk.

Úgy érzem, mintha megtaláltam volna a helyemet, ott vagyok, ahol lennem kell, azok között, akik a legfontosabbak számomra. Senkit sem akarok elveszíteni.

Mikor a madárka elszenderül..

Csak egy pillantás kell, ennyi csupán, s máris megtörténik a csoda, melyről már rég lemondtál s elfeledkeztél. Barna mint az opál, mélyreható, mint a levegő, igéző, mint a nap, s ebből egy pár is akad. Nem lehet ellenállni, tested-lelked beleremeg, s közben nyugtatod magad, hisz ez csak egy pillantás csupán..
De a hang..oly ismerős, mintha ezer éve hallanád, megnyugtat s ellazít, biztonságot ad, s magához hív. Még még! akarod, hogy körülöleljen, el nem szabad engedned, megőriznéd a pillanatot örökre..

De semmi sem tart ki odáig..lehunyod a szemedet, akár csak egy pillanatra is, de a mutató nem késhet, szalad előre, pörög rendületlenül, nem számol mással, csak a pontossággal, s másnap, mikor felnézel, s hallod a madarak csicsergését, arcodon érzed a nap melegét, már máshogy fordulsz meg. A tested már nem bizsereg, a lelked újra háborog..gyorsan visszaalszol, hátha még menthető, s legközelebb megint a varázsban találod magad. Azonban az élet nem ilyen, vannak apró örömök, melyek csak a nap kihunytával jelennek meg, s mint Hamupipőke varázsa, az idő elérkeztével eltűnnek, s csak az emlék marad utánuk, de a gyönyörű tavaszi fényben nem remélhetünk, nem kukucskálhatunk be minden egyes bokor mögé, hátha megtaláljuk, mi elveszett.

Csak este lehetsz gyerek, nappal nem elfogadott viselkedés...s mint tudjuk, nagyon fontos, hogy mit gondolnak mások...

Amikor lélekben másfelé járok..

Ide szeretnék eljutni..











és igen, ez Skócia.

Megismerés

Függsz másoktól. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. A mértékét azonban te döntheted el, mennyire kívánsz behódolni valakinek, vagy sem. Első lépésként sosem szabad agresszíven kezelnünk a helyzetet. Csöndesen, magunkban kell feltérképezni a másikat, keresni azokat a bizonyos falakat, azokat az okokat, amik miatt függést kíván tőlünk. Az útvesztő hatalmas, és gyakran nem ismerjük fel a célhoz vezető utat, de ha szánunk rá egy kis időt, akkor rátalálhatunk a helyes irányra. Miután meglelted a választ, dönthetsz: tudsz-e rajta, akarsz-e rajta változtatni, vagy segíteni. Semmit sem kötelező, de ha a boldogságod a tét, akkor tegyél meg mindent. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, senki sem hiszi, hogy az illető elfogadja majd a következtetéseidet, hiszen nem ismerheted igazán. De te tényleg érzed, hogy látsz benne valamit, és több van benne, mint amit hisz magáról. Megéri a fáradozást? Nem lehet tudni, de ha sosem merünk, akkor sosem nyerhetünk.

néha..

Néha ha el kell fogadnunk dolgokat, még ha nem is úgy néz ki, mint ahogy elképzeltük.
Néha csak gondolunk egyest-mást, és abban a hitben élünk, h ezen soha sem kell változtatnunk.
Néha reménykedünk, hogy ilyen/olyan nem fog történni, minek strapáljuk az esetleges "vészkijárat" gondoltával magunkat.
Néha már csak próbáljuk a szőnyeg alá söpörni, mindazt ami az utunkba áll, még ha egy tornyot is kapunk.
Néha már úgy érezzük h mindennek vége..a toronynak tűnnie kell és minden másnak.
Néha mentegetjük a szőnyegkupacot, h az milyen jó is volt, vagy lesz, esetleg akár már most is jobb mint még akkor.
De néha már nem elég nagy az a szőnyeg. a toronynak az alja kilátszik...és mintha csak kimosták volna melegvízben a szőnyeget..az csak zsugorodik, és már nem tudja eltakargatni a "nemkívánni valót".
És akkor néha úgy határozunk, h a tornyot a kertbe tesszük..nem túl közel a szemeteshez, nehogy a kukás elvigye, de nem is túl közel a házhoz...h ne vehessük észre, csak tudjuk, h biztonságban van. És mint ahogy a kis babszem is égigérő paszullyá tudott nőni, talán így az égimeszelő is csökkenhet..kitudja, talán annyit, h majd egyszer a szőnyeg se kelljen h magasságát takargassa.
Néha úgy érezzük h jól teszünk mindent..pedig semmi és senki sem tökéletes..úgy gondoljuk h nem lesz baj odakint...
..pedig jöhet zuhé, vihar vagy akár egy tolvaj, és a toronynak, amit egykor még olyan magasan is szerettünk, semmivé válik...és akkor rájövünk h nem így kéne lennie.
De lehet az is, h közben a lakó elköltözik..és a kertben felejti az egykori szőnyeg alatti dombot...és majd egyszer rájön h a pincében is lett volna hely...ami kicsit közelebb van a ház szívéhez..lehet hidegebb, sötétebb de ott lett volna..
És náha csak kinézünk az ablakon, és látjuk a hóember mellett azt a csúcsosodó dolgot, ami még csak a répaorrig sem ér föl..pedig pindurira sikerült a Hóóriás...és akkor visszahozzuk azt, ami egykor a ház része volt..felmelegítjük és életre keltjük..s akkor már a jeges pillanatokat az örömteli gondolatok váltják föl, azokat amik egyszer, régen még üresen és egyedül teltek...de akkor már nem az lesz a fontos,
hanem hogy Újra Ott,Együtt,Örökre...