Egy csütörtök este..

- Szia Tálib! Ne haragudj, de késni fogok a csapattalálkozóról, ma sem bírtam időben elkészülni. Hova is megyünk a Pincebuli előtt?

- Áh, a Mélypontba! Remek! Ott úgysem voltam még!

Miután letettem a telefont, a jó közlekedésnek köszönhetően - nem kerültem dugóba sem a hévvel, sem a metróval - , negyven perc múlva érkeztem meg a Károli BTK kapuja elé. Nem lehet eltéveszteni: Hatalmas, nehéz, mintás faajtó. Ha valakinek még így sem sikerül megtalálnia, akkor az előtte álló lelkes, és szorgalmas diákokból következtethet a hollétére, akik csak "friss" levegőért lépnek ki az utcára a nap közepén.

A Karib tenger kalózai, vagyis a narancssárgába öltözött gólyák alkották a csapatomat négy teljes napig. Talán a versenyszellem, a színdarab, vagy csak a közös lakás miatt, de annyira összenőttünk, hogy megpróbálunk kihasználni minden adandó alkalmat a találkozásra.

Így kerültem egyik csütörtök este a Reviczky utcába. Fél nyolckor találkoztam a többiekkel, majd csoportosan átvonultunk a Mélypont nevű sörözőbe. Nem terveztük hosszúra a Macifröccs iszogatását, hiszen aznap kilenc órától kezdődött életünk első Pincebulija. Miután beszámoltunk egymásnak az egyetemről szerzett tapasztalatainkról, közösen sétáltunk vissza az iskolához. Pozitívan csalódtam, mikor beléptem a belső udvarba: szemmel láthatólag minden újonc eljött, hogy megcsodálja a táborról készült videó-összeállítást. Hozzánk hasonlóan, mások is vidámabb állapotban kerültek oda az este, bár nem biztos, hogy a Macifröccstől. Az eufórikus hangulatot a csípős levegő, és a derengő fény is elősegítette. Nem kellett sokat várnunk a szabadban, mire a filmet elindították. Több mint öt percen keresztül a népes társaság egy irányba szegezte szemét, mosolyra nyitotta száját, és alkalomadtán magasba lendítette kezét. Volt egy pillanat, mikor többen egy tánc miatt keltek fel kényelmes helyükről. Ekkor szólalt meg az 'I need a hero' című szám. Pár percig csak álltam a kivetítő mellett, és kameralencsén át figyeltem a visszaemlékezést az arcokon. Boldog fiatal arcokat, akik örülnek, hogy egy ilyen közösségi programban vehettek részt.
A filmnézés után osztották ki a gólyatábori nyereményeket. Én is azok közé tartozom, akik átvehették a díjakat, ugyanis a Karib tenger kalózai lett a második helyezett szeptember 3-án.
A díjunk italkuponokból állt, ami elősegítette a későbbi hangulatot is. Azonban még mielőtt élvezhettem volna Dj. Jabin zenéjét, körbejártam a színtereket, és amit lehetett, azt lefotóztam. Nemcsak a cikk, hanem magam miatt is. Nincs jobb dolog egy szomorú délután otthon elővenni a képeket és nézegetni azokat.
Az éjszaka hátralevő felét a sörért való sorban állás, vagy a vidám táncolás határozta meg. Bár én már egy körül hazamentem, úgy hallottam, hogy egyesek hajnali ötig bírták ezt a körforgást. Végül is volt minden, ami egy jó estéhez szükséges: alkohol, barátok és RnB.
Az már más kérdés, hogy milyen másnap fölkelni és visszamenni az egyetemre. De már csak tanulni.

Halloween

a legjobb nuku alvás után, hulla fáradtan írni, ráadásul egy buliról, amihez szintén kell erő, mert mint ahogy az átélése energikus volt, úgy a visszaemlékezése és megörökítése is. Bár ..nha jó, egy kicsit kompenzálja eme kényelmes pozícióm, amit e kivétles alkalom biztosít nekem..( kifejtve: ablakozás van nálunk,ergo a szobám átrendezve, ágyban fekszem,tvzem,ölemben a klaviatúra,jobbra tőlem egy egér,és sréhen balra a monitor..és a teám is készül :D )
SSzóval: A buli rendkívüliségét már maga a jelmezem megadta. Szerintem a kép önmagáért beszeél, arról több szót nem kell ejteni.

Halloween:

Mindig Kaccéknál: Miért? Mert jó nagy, 3 emeletes házuk van, ergo lehet rohangálni, elszorni a kaját, és van pingpong asztaluk..jha meg a szülők is kibírnak minket a borzsztó maskaránkban, miközben Neoton Familiára karaokezunk..:P:P
A szokás, h mindenki komolyan veszi, és tényleg beöltözik a nagy pereputtyya, bár igaz, mint minden társaságban, itt is vannak kilógók..nha jó, beöltöztek ők is, de azért csúcs volt Cucz, amikor mutatta a nadrágja hátuljához kötött madzagon lógó anyacsavart, közölvén, h Ő,kérem szépen a csavarhúzó....hm...hát igen :D:D a szintünk megvan
Nha, megemlítem már Petit is, ő is 'vegytisztaként' jelent meg, úgyh gyorsan fogtuk Krisztivel a szemceruzát, kihúztuk a szemét, Ő befújta fehér spryvel a haját, én meg a fekete rúzzsommal kipingáltam a száját :D édi volt :P
A buli sajátosságát a jelmezesek hangja, a szemétkupacok halmaza, a pingpongversengések, a kergetőzések, és az amerikai foci adta, (az utolsó főleg azért, mert labdaként egy kék lufi szolgált)
Nem maradt ki a Vér és Csoki se :P meg a nagyon rejtélyes mocsár se, amin néha összerezzentem, de nem is a film miatt, hanem mert bújócskáztak mögöttünk a BENCÉÉK!! (nha ebből már tényleg le lehet szűrni a színvonalat:D:D de sebaj, ezek vagyunk mi:)
Jha és nehogy kifelejtsem: nem hiányozhatott a tánc se:D:D bár nem tudom, h mi volt a furcsább: -

1. KAcc, mint a halott mennyasszony keringőt táncolt Fannikámmal, a sexyboszival egy hipp hopp számra
2. Balu vmi idétlen táncot nyomott a nem is tudom milyen számra, csak azt vettem ki h mindenki kamerázza, és andris nagggyon röhög...áá, tudom, Mika volt a szerencsés
3. Nikeval lufikkal a kezünkben próbáltuk egy rock számra magunkat adni
4. Peti Britney Spears új számát, a Gimme more-t parodizálta ki

Az alvás meg igen jónak indult, főleg h mi fél 3kor kijelentettük Petiveel h mi bizza nem alszunk, és birtokba is vettük a fiú és lányszoba közötti kis teeret, oda beköltöztünk, s majd csatlakozott Kriszti és Zoli is hozzám, és végül fél 5kor elaludtunk :D (bár igen kénylemes volt mindhármójuk plusz egy fal közé beszorulva aludni komoly 3 órát...:P)

Másnap meg én mostam föl!!! :D

Esőtánc

Most vasárnap volt harmadjára, h a húgomat is elvittem bulizni..persze csak a ZP-be.Mondjuk most muszáj volt elvinnem: szülők balcsin, otthon meg nem lehet egyedül, még hajnalaig gépezne a gyerek.
Az időjárárs, mint ahogy most szerencsésen megjósolták,nem volt száraz és kellemes. A vihar, mivel tudta h másnap itt a tűzíjáték, szívélyesen leadta a vizitkártyáját, és a milliónyi cseppjével üldözte el a nagyban táncolókat.
Mivel mi nem tartozunk az édességek csoportjába,a felhők háborúja közben ugráltunk magasabbra és magasabbra az Its raining man ütemére.

A zuhé elején megijedtem, azt hittem, h a húgom a cseppek láttán haza akar menni..de csak ránéztem, és tudtam: az én testvérem, tudja mi a jó! :D

Az eső megmutatta h kik azok akik élvezni tudják a pillanatot: a kis tánctéren összesereglettünk..mind Kerekesek.így nagy volt a buli:)

A hazafelé út már nem volt ilyen kellemes..a szoknya és a topp a bőr mintájára simultak hozzám, amit kellemesebbé tett az éjszakai hűvös idő és a szél, amit a buszon ülő mogorva fárfi okozott az ablak kinyitásával..persze teljesen tisztában volt azzal, h jópáran körülötte vizes hajjal vacokunk. Nem volt neki elég az a frissítő hűtés, amit a ruháinkból csöpögő víz okozott neki..mert Ő persze ült.

A lépcsőházba érve hárman egymásra néztünk, -Dani, Húgi és én-..mivel vészeset volt, ezért egyetértettünk abban, h a szomszédok már régesrég alszanak, így nem fogja őket zavarni, ha fehérneműben tesszük meg a négy emeletes lépcsőzést (mert akkorra már olyan régen volt rajtunk a simulós hideg ruha, h félő volt, h tüdőbajt kapunk..és hát minden mp számít!!!:))

Végül minden szuperül sikerült..a pocsolyából nem kerültek ránk a vírusos lények, este ehettünk még a hűtőből, mert anyuékat nem zavarta, mivel200 km-re voltak a hidegszekrénytől, és a legjobb:végre nem felejtettem el nyitva hagyni egyik ablakot sem,az ajtóra fölagatott óriási betűkkel felírt figyelmeztetés hatására..:D:D