Gyerekágy

- Megint ugyanazt álmodtam – mondom neki, mert látom, hogy ébredezik.

Lassan fordul felém, automatikusan átölel, és csukott szemmel ad puszit.

- Mit álmodtál, Babóka?

- Hát, hogy terhes vagyok. Mint tegnap, és tegnapelőtt is. De most meg is szültem a kisbabát.

Hátára fordul, és két kezével dörzsöli az arcát. Az órára néz, majd rám. - Aranyos vagy, de ne ijesztgess – feleli.

- Nem akarok még gyereket, nyugi – hozzábújok, és a mellkasáról nézek fel rá. Megsimogatom a fején – Zavar? Mármint mondd meg nyugodtan. De tudod, hogy egyszer úgyis bekövetkezik.

Nagyot sóhajt és felül. Csak a hátát látom, de érzem, hogy ideges.

- Hova mész? – kérdezem

- Órám lesz – feláll, és öltözni kezd. Belebújik a bordó nadrágjába, majd a szekrényben keres egy inget – Nincs időm most ilyenekre. Miért nem keresel inkább munkát? Így akarnál felnevelni egy gyereket? Hogy itthon ülsz, és sorozatokat nézel? A tiszta ruhák napok óta a földön hevernek.

Asszonyállat tudatos önkívületben

 A véred lüktet ereimben. Érzem, ahogy pulzál, dübörög, árad szét a lényemben. Szíved heves verésére szívom ki belőled az életet. Akarom, akarlak. Nem veszhet kárba egy cseppnyi melegség sem, a forróságodra vágyom, nem kell nekem semmi más. Odaadtad magad, te választottad. Azt hiszed nyeregben vagy, te, a macsó kinézel és megkaparintasz. Talán tiéd lehet a világ, de elkéstél: bekebeleztelek. Csak egy pillantás kellett, s elcsábultál. Elcsábítottalak tudtodon kívül, már előre eltervezve.

A piros kötött zokni

Piros-fehér vastag kötött zokni volt rajta, lábát keresztbe tette a kanapén, hátát a virágmintás nagy díszpárnának döntötte.  Fekete keretes szemüvege szinte észrevehetetlenül csúszott az orrán egyre lejjebb és lejjebb. Kedvenc könyvét,  a Titkok kertjét  olvasta, miközben a háttérben a Mumford and Sonstól a Lovers Eyes szólt. Lapozott egyet, és elmerült a szavak erejében, képzeletében messze járt, távol a fehér kanapéjától, távol a gőzölgő irish cream  teájának illatától, távol ettől a világtól. Linda nem mozdult, de az élet nem állt meg körülötte. A szomszéd erdőből egy szellő közelített. Megkocogtatta a tölgyfák leveleit, felborzolta a vörösfarkú mókus szőrét, mikor egy makkot kocogtatott fogához, megringatta a madáretetőt, amit még télen közösen akasztottak fel. A szél már Linda házának kerítésénél járt, s keresztül szállt a falécek résein, halk de éles süvítést hagyva maga után. A medence vizét fodrokkal ajándékozta meg, de nem állt meg, haladt egyenesen az ablakon át a nappaliba. A fehér csipkefüggöny megemelkedett, kecses hajlongással köszöntötte a szelet, ami immáron  Linda pamutzokniját simogatta. Megemelte a könyv felső két lapját, majd mielőtt távozott volna, még megtáncoltatta a kanapén fekvő elnyűtt papír zsebkendőt, ami a találkozás után gyengéden hullott a földre, ahol lassan elázott.

Családtartás

Felhős délelőtt volt, de már egyre több énekes madár hangját lehetett hallani. A rügyek lassú, megfontolt léptékkel nyitották meg szívük rejtekét. A pázsit helyenként még bóbiskolt, de itt-ott a merészebb szálak már kihajtottak, utat törtek maguknak az ősz durva, komor színei között. Az utcákon több ember sétált, mint addig az utóbbi pár hónapban. Egy kis meleg szellő, s temérdek arc dugta ki pici orrát, hogy egy mélyet szippantson a tavasz illatából. Ilyenkor még nem lehet eldönteni, hogy mi a helyes ruházkodási trend: egyesek tornacsukát húztak, bőrdzsekit terítettek vállukra, s néhány fejtetőn a napszemüveg is megjelent, igaz, még csak hajpántként. Mások azonban a tavaszi nagytakarítást és gardrób szelektálást későbbre tervezhették, ugyanis ők az eddigi időszakban is a jól bevált hosszúszárú csizmához, és a meleg téli kabáthoz nyúltak. Télies, tavaszias, tavaszias, télies, tavaszias, és megint télies. Így lehetne kategóriába sorolni az akkor elhaladó embereket. Nem volt túl sok különbség a komor tél, és március eleje között. Még a tavasziasan öltözött emberek is összefogták magukon ruhájukat, nyakukat behúzták, fejüket leszegték, szemük a járdát pásztázta.  Csak akkor vették észre, hogy egy páros megtörte a monoton harmóniát, mikor a szaladó talpak sajátjaik közelébe értek, majd hangos trappolással tovább is álltak.

Ha apu ír..

Meglepődtem, mikor anyu irodájába beérve egy novellával várt az asztalán. Apa írta nekem, mivel ihletett kapott a történeteim olvasása után. Tudni kell, hogy fiatalabb korában ő volt az írópalánta a családban, csak időközben valahogy alábbhagyott a lelkesedése.


Hajnal

Korán csörög az óra. Nem ritkaság, ma mégis mérges vagyok érte. Húzna vissza az ágy, de mennem kell vérvételre. Halogattam az elmúlt hetekben, de sajnos ma muszáj elintéznem. Szerencsére semmi komoly baj nincs, csak egy régi műtét hozadéka.

Komótosan felöltözöm, húzom az időt. A reggeli szeánsz a konyhában elmarad, éhgyomorra kell mennem.

Leesett az első hó, a kapuból kilépve szorosabbra húzom a sálamat. Gyalog 10 perc a rendelő, szűk szemekkel nekivágok.

Hosszú, huzatos Hév aluljárón vezet át az utam. Az emberek hömpölyögve próbálnak átjutni rajta.

Húgi beadandója

Barbinak Pénzügyre(!) kellett írnia egy esszét lakatlan sziget - utolsó levél témájában. Ritkán ír, így nagyon örültem, hogy egy négy oldalas történetet talált ki.


   

Lakatlan sziget

Bárki találja meg ezt a levelet, kérem, küldje el a családomnak.

Egy lakatlan szigetről írok, helyzetem ismeretlen. Valószínűleg már nem fogok innen megmenekülni, a megmentésem esélye is igen csekély, úgyhogy megpróbálom a történetemet leírni, hogyan is jutottam el idáig.

Elhihetitek, hogy nem sűrűn kerülök ilyen helyzetbe. Annyi minden jár a fejemben. Tudván, hogy ez az utolsó levél, amit írok, hát, eléggé megrémiszt. Jelenleg küszködök, hogy legyen valami a fejem fölött, tudjak valahol aludni, és a legnehezebb, hogy vízhez és élelemhez jussak.

Pár nappal ezelőtt indultunk el barátnőmmel, barátaimmal Amerika felé az Árkádia nevű hajón. Árkádia híres arról, hogy nagyon sok ember fér el rajta, a dolgozók is kedvesek, megbízhatóak és éppen ezért választottuk, hogy ezzel a hajóval tesszük meg ezt a nagy távot. Az utunk fő célja, hogy Amerikába jussunk, azon belül is Miamiba. Szerettünk volna új életet kezdeni, munkát kapni, lakást vagy házat venni, családot alapítani. Én sok mindent hallottam már arról a városról, hogy szép, napos és nagyon-nagyon meleg. Láttam  képeket is, így hát ezért döntöttünk Miami mellett. Természetesen mindenkinek egyből megtetszett az ötletem, hogy milyen helyszínt választottam  ki. Egész jól elképzeltem mindent, még pénzt is sikerült időben összegyűjtenem. Megvolt mindenünk az útra, étel, ital, ruhák, mindenféle kiegészítő, amire szükségünk lehet majd kint.

Álarc

Alvián Tinyanov nem számított különösebb embernek: sosem talált fel világrengető újításokat, nem keresett vagyonokat, sosem volt annyi nője, ahány orra, valamint egyik történelemkönyv sem említi még az apró betűs részben sem. Akárhogyan is szemléljük, vizsgáljuk töviről-hegyire, kívülről-belülről, hosszában és keresztmetszetében, akkor sem találunk benne egy apró érdekességet sem. Pedig még a kisemberek is fontosak lehetnek az élet kiszámíthatatlan útvesztőjében.

Egy cigaretta

A  nő megpöccintette hosszú szipkáját, s a szürke hamu belehullott a vérbe. Nem merült el azonnal, előbb csak kényelmesen megpihent, s majd mint egy jól lakott óriás, belesüppedt a ragacsos váladékba.  A nő nem vette észre a két test egybeolvadását, csak még egyet szívott a dohányból, s a távolba meredt merev tekintetével. Az ablakban megpillantotta saját tükörképét, és mikor észrevette, hogy egy hajtincs megszökött a hajcsat fogságából, egy lassú mozdulattal visszatűzte. Gondosan végigmérte külsejét, hogy mindent rendben talál-e: szemein a macskasmink foltosan feketéllett,  vörös rúzsából egy csóknyi hiányzott, bár ez ajkán észrevétlen maradt. Rubint ékköve ezüst láncán úgy feküdt nyakára, mintha örök nyughelyére talált volna. Ruhája jobb oldali pántjából egy vékony cérna állt ki, mely próbált lekúszni a karján. A nő gyors mozdulattal a cérnához rakta égő cigarettáját, s leperzselte a szökni vágyó szálat. A kivégzést egy újabb hamuzás követte, de az erősebb pöccintés miatt különváltak a hamudarabkák, s lassan ereszkedtek le a vértócsára, ahol mint lélekvesztők, sodródtak az árral.

Zeneakadémia

George egy szemhunyásnyit sem aludt az éjjel. A gondolatai úgy cikáztak össze-vissza, mintha csak a tőzsdén lett volna. Pedig neki igazán semmi köze sem volt a tőzsdéhez. Sem a számokhoz. Sem semmilyen reálos dolgokhoz. Mindig is elvont emberként tekintett magára. Már gyerekkorában kinézték őt az óvodából, mert nem a matchboxszokkal dodzsemezett, nem épített felhőkarcolót a duplo kockáiból, és nem rohangászott valamilyen bugyuta szabályokból álló játék közepette, hanem csakis mesekönyveket bújt, vagy walkmanjéről klasszikus zenét hallgatott. Persze beletelt egy kis időbe, mire a kicsi George anyukája elmagyarázta az óvónőnek, hogy miért is fontos, hogy az ő egy szem fia szocializálódás helyett egy sarokban inkább kulturálisan fejlődjön. A családban kivétel nélkül mindenki feláldozta az életét a kultúra ápolásáért. A kisfiú nagyanyja egy múzeumban dolgozott, de hogy melyikben, azt már nem tudná megmondani, arra viszont még emlékszik, hogy a biztonsági őrtől mindig kapott nyalókát az épületből kifelé haladva, ha nem nyúlt semmihez sem a tárlat idején. A dédapja és az apja is újságíróként élte le az életét, mindkettőjüknek az aktualitás és az első kézből való informálás volt a legfontosabb. Bármit megtettek egy-egy cikkért cserébe, s ez sajnos az apja életébe is került. Sosem derült ki igazán, hogy mi is történt, de az akkori címlapokon a maffia szó szerepelt a halála körülményeinél. Talán kibelezték és fellógatták.., de most már úgy is mindegy. A gyerek tanult belőle: felesleges mások dolgába beleütni az orrát, ha csak a saját pici életével foglalkozik, akkor biztosan megéri az öregkort. Az édesanyja is így vélekedett, mióta elhunyt a férje: csak a festéssel foglalkozott a nevelési kötelességeinek rovására. Éjt nappallá téve képes volt ülni az üres vászon előtt, és valami fura nyelven motyogott magában, de mindig az lett a vége, hogy magas hangon kiadott egy C-t, majd elszívott egy cigit, megitta a zaccos kávéját, és újra próbálkozott a festéssel. Persze az ecset megfogása nélkül. Végül is, a művészek kiismerhetetlenek, s sosem szabad siettetni őket, hiszen az ihletet nem lehet venni a boltban, az csak úgy jön, ha az ember helyes sorrendben végzi el a napi teendőket: cigarettázás, koffein túladagolás, élet értelmének keresése, csalódás a világ eszméiben, majd önmagában.

Kreatív írás - Hűlt helye maradt

Most egy szólást kellett címként megadni, s arról írni. Először azt mondta a tanárnő, hogy a műfaja bármilyen lehet, de később hozzátette, hogy inkább olvasói levél legyen..nos, én inkább az előbbihez igazodtam.. Miután felolvastam, azt a választ kaptam, hogy aranyos is, szellemes is, de senkit sem érdekelne..hát, megesik..

Hűlt helye maradt

Szinte már cincogott is, annyira elevenül mozgott a nappaliban, azaz csak mozgatva volt egy hatalmas szőrös száj által, hiszen hogyan is tudna bármilyen cselekedetet végrehajtani a különféle szervek nélkül? Hát kérem szépen, nem olyan világban élünk, ahol minden élettelen dolog táncra kél, ha zenét hall. Ráadásul neki nem is a muzsika jutott, hanem egy liternyi nyál, harapdálás és csaholás. De pörög ő így is, emelkedik a levegőbe vagy fél métert úgy is, messzire dobják, majd visszahozzák, jutalomként tartják, vagy csak félre rakják.

De nem úgy van az, hogy csak úgy rendelkezhetnek vele, mindennek következménye van, még az ártatlannak tűnő játszadozásnak is! A kutya? Az csak örül a fejének, na meg az egérnek, hiszen a házban egyedül csak felette uralkodhat, de szerencsétlen kilyuggatott plüss megelégelte ezt a módját a kihasználásnak, mert azért mindennek van határa, na.

Úgy esett, hogy egy sötétebbnek mondható hétvégi délutánon, mikor az asszony szokásához híven elővette a porszívót takarítás céljából, a sértett állat úgy engedte magát csak ide-oda cibálni, hogy végezetül pont a kanapé előtt terüljön el. Lévén, hogy szürkület is volt, meg jó film is ment a tévében, az asszony csak hébe-hóba vetett pillantást a takarított felületre, így könnyen megeshetett az az eset, hogy a plüss némely komoly szándékkal vegyítve, de persze merő véletlenségből a kanapé alá került. Nem gurult túl sokat, éppen csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy ne lássák, s szerencsétlen házi kedvenc ne érhesse el.

A család azóta is azon tanakodik, vajon a kutya a kis egeret különös megfontolásból igazinak vélte-e, s keresztben lenyelte-e, vagy, ami valószínűbb, az egér elvándorolt - hiszen lehet látni ilyet a filmekben is - s a hűlt helye maradt csak utána.
Vagy ez, vagy az az igazság, a családot nem rendítette meg igazán a változás, hiszen ott van még a plüss kolbász is.
Az meg ügyebár nem tud táncolni.