kezed táncra perdül...
a levegő egyre forrósodik, a tükör már párásodik.
Fordulsz egyet, hajad arcodba csap, a szőnyeg egy könnycseppet kap, hangját a gondolatok nyomják el.
Szemed tüzes, indulatod végzetes.
Lehetnél kedves, bájos, normális, de ennek az útnak már vége, nincs jövő számodra.
Csak a keserűség, megalázkodás..majd lassan a megadás.
Saját világod börtönében ragadtál, már sehogy sem tudsz kitörni, már nem te irányítod sorsodat.
..a kés folyékonnyá válik, a tükör szörnnyé változik
Impulzusként előretörsz, kiáltasz, s végzeted után nyúlsz, de az minduntalan kicsúszik a kezeid közül..
Remegő térdek, kereszt-formájú kezek, halott fej roggyan az élettelen testre..
A lélek szabad..és örökre magányosan marad