Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2010. szeptember 29., szerda

Róla

Egyszerűen imádom. Komolyabban szeretem. Szerelmes vagyok minden egyes porcikámban, a lábujjhegyemtől a fejem búbjáig. Megáll az idő, ha a szemembe néz, megremeg a lábam, ha hozzám ér, melegség tölt el, ha rám mosolyog, és kihagy a szívem dobbanása, ha megcsókol. Mintha egy saját világ alakult volna ki számunkra, mikor azt mondja "szeretlek". Amikor nevet, minden könnyebbé válik, és ha örül valaminek, a világ összes boldogsága tükröződik az arcáról. Küzd azért, amit egyszer elhatározott, tűzön vizen át, néha-néha, szinte már gyakrabban 'csicsuval' és 'captain amerikával' megszakítva. A munka kedvének csak a lustasága szab határt, de egy kis noszogatással azon is lehet segíteni.

Szeret elmerengeni a csillagok alatt, vagy csak egy falevéllel játszadozni a parkban. Örül, ha elvihet egy bálba, és felveheti a fekete ingjét. Szeret a kedvemben járni, apró kedvességekkel meglepni. Mellette egyszerre érzem magamat szerelmesnek, vidámnak, élettel telinek, fontosnak, gyereknek és felnőttnek.

Az életem üres, és értelmetlen lenne nélküle.

De Ő megtalált, és várt. Várt egy hosszú évet, míg rájöttem, hogy szeretem. És most már tudom. Tudom, hogy Ő az, akire szükségem van, és akit szeretni fogok egy életen át. Mert Ő nekem minden: a vágyaim, az álmaim, a céljaim, a társam, és a szerelmem.

És egyszerűen imádom. Komolyabban pedig, tényleg, halálosan szerelmes vagyok belé.

2010. szeptember 5., vasárnap

Mozogjunk együtt!!

Minden hétvégén, vagy legalábbis kéthetente szervezni kellene közös táncolást a városnak. Vagy legalább a kerületnek. Hiányzik a mozgás. Mikor a véred felpezsdül, tested felmelegszik, érzed, hogy a csoport együtt lép, emeli karját, ugyanakkor veszi a levegőt. Minden alkalommal lehetne egy témára táncolni, öltözködni. Imádnám, ha lenne jazz, hippi, tango, disco, vagy akár csak utcatánc! Sokkal boldogabb lesz tőle az ember. Gólyatáborban minden nap, mikor megszólalt az I need a hero, le kellett futnunk a térre, és el kellett táncolnunk a betanult lépéseket. Naponta ötször, akár nyolcszor is.
Rúgjuk fel a szabályokat, felejtsük el a szürke hétköznapokat, a kliséket, a néma embereket, mogorva néniket!! Nem számít ki honnan jött, ki hány éves, tud e táncolni vagy sem. Mondjuk ha megszólal a harang, vagy egy autó dudál, akkor mindenki táncoljon!!
Mennyivel egyszerűbb lenne, mennyivel boldogabbak lennénk!