Kicsi bölcsesség

"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"

2007. december 20., csütörtök

boldogabban

Igen különös érzés ez.
nem, vegyük érzések tömkelegének, amik váltakoznak.

Fél éve már, h felnőttebnek érzem magamat. Féléve volt életem egyik forduló pontja.
Azóta megváltoztam. Elég sok mindenre rájöttem. De elsősorban belecsöppentem a való életbe. Már nem az álmokkal teli, színes, vidám közökben lépkedem, hanem a szürke, rideg és kemény életben.

Azonban mi döntjük el, h hogyan díszítjük!

Kezdetben csak sodródtam. És próbáltam magamat újra visszaképzelni a régi életembe. Azonban a régi viselkedésemre, itt már máshogyan reagálnak.
Meg kellett tanulnom (habár még van mit!) h mire kell odafigyelnem, mitől kell megszabadulnom, mennyire kell zárkózottnak lennem. és h mikor mosolyoghatok.

Azonban szerencsémre vannak olyanok is, akik támogatnak, akik vigyáznak rám, akik, ha elgyengülök, még erősebben szorítanak. Mellettük nem számít, ha néha néha ábrándozom a régi énemről, vagy csak kesergek mint egy vénasszony.

És h hogy megy a díszítés? :o)
Kifejezetten jól. Szobám kipingálása ezen nagyon is segít. Nha meg azok a sütések...főleg A fajták, amiknél már majdnem bepisilek, mert úgy nevetek..öhm, magunkon. h h lehetünk ennyire bénák :o)
vagyis, most ez konkrétan a mai esetre utal, mikor Csurival sütöttünk, vagyis próbáltunk. Bár ahogy elnézem, jól néz ki a tortánk..csak hát nem úgy készítettük el , mint ahogyan azt a remek enciklopédiám előírta. Mindenesetre ha nem rontottuk el annyira, és tényleg a finom jelző mondható majd rá...hát, az önbizalmam skálája igen megugrik majd (kb 1 mm-rel :o))

NAgyon jó érzés. Itt ülök a gép előtt, miközben tudom, h már régesrég aludnom kellene, h reggel 4kor fölkelhessek, h elintézhessek mindent (tortát még be kell fejezni, tusolni kell, és hajat csinálni)..de csak ülök, és mosolygok. egyfolytában. és. nagyon jó érzés. Jó h ha vannak olyanok, akik ezt az érzést váltják ki belőlünk. És én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mivel Ők vannak nekem.

hm, és ha már így együtt van a csapat...akkor már csak ki kéne találni, hogy hova menjünk szilveszterkor. (mert ügye h mit csinálunk majd akkor..hát azon nem kell gondolkozni :D:D)

2007. december 18., kedd

Újra eljött.
Már megint.
Mint minden évben.
És egyre rosszabb.
Ez az őrületes ajándékvásárlás.
Megfogadtam, én csak sütök!! Oké, gondoltam anyuéknak azért veszek vmit.

Ma voltam vásárolgatni
Még alig vettem meg pár dolgot, mikor csak belenéztem a tárcámba, h a tartalmát összeadjam, és csak pislogtam. nem értettem, hova tűnt az a 10es...ennyire drága lenne minden? itt adtam egy ezrest, ott adtam egy másikat, egyszer fel is váltottam, az apró meg úgy ahogy van ment kajára, mint mindig. de ennyi volt??
Csak ülök a hévmegállóban, és számolom az ujjamon, h kb még mennyit költhetek, h legyen elég még a süti alapanyagára, meg vmiből bulizhassak is, most is, jövőhéten is..
és, öhm..igen szűkösen fog kijönni. sőt azt hiszem le kell mondanom pár korsó sörről..de csak most pénteken, azért a szilvesztert nem fogom megcsapolni!
jajj, istenem de nehéz az élet. el kéne menni dologzni. csak ahhoz meg túúúúlságosan lusta vagyok. hát jah.
pedig kéne..h lesz így Sziget?..:S mostmár ki kéne menni...ha már eddig nem mentem soha.
öhm, izé..
hát, igen, be kell valljam, még soha sem voltam kint. ez van. mindig nyaraltunk. lehet nézni nagy kerekded szemekkel, lehet ámuldozni, röhögni.
eddig nem hiányzott.
nahjó, azért idén igencsak.
főleg mikor vártam egyszer Sziszire a Filatorigátnál. csak néztem azt a tömérdek embert. de ebbe megint nem akarok belemenni...
mindig el akarok kalandozni.
azt meg nézhetek a sorok után, h úramatyám, regényt írtam. a tikktakk meg csak előrerohant, és még a fizikát is át kéne néznem. kb negyed hatkor kelek..akkor hol marad az alvás? szóval inkább nem mászkálok gondolatilag messzire, mert abból nem lenne jó dolog. mármint biztosan, mivel lenne mit olvasni...de azért mondjuk még nem, mert nem vagyok egy húha de nagy tehetség. de azért próbálkozom.
a könyvemet meg majd picit később írom meg. mikor már nem kell a termodinamika első törvényét belekalapálni a pici fejecskémbe (auccs..:S).

szóval...
a fene, elvesztettem a fonalat...most vissza kell nézni..pill..
(hú, de vicces vagyok mi?:D :P)

jhaaa, megvan. h drága a kari. hát igen, drága bizony.

azonban a mai napnak is volt egy szép része. ajándéknézegetés közben.
láthattam a gyönyörű utcákat, a városban.
ahogyan a fákat felöltöztették a fényekkel! az apró pici csillogó, fényes pontokkal. Mesébeillő. Már csak a sok hó hiányzik. Meg egy szán, szép tágas, és a lovacska, ami húzza. meg persze egy finom pokróc, kezünkben meg a forró kakaó. és talán a sütim, amit arra az alkalomra sütnék.
persze akkor nem csak Csurival mentem volna. Arra talán már Áront is el tudtam volna csalni...mert ügye ő pasiból van. vásárlás számára abszolute de ki van zárva.
Sziszi is h örülne egy ilyennek. DE szerintem mindenki.
egy autó se lenne az utcán, villamos sem zakatolna.
az emberek nem tömörülnének, eférnének a kényelmesen tág úton.
Senki se rohanna. Mindenki élvezné a pillanat szépségét. egyesek énekelnének. mások a ritkán látott gyerekeikkel hógolyóznának. az ügyesebbek pedig hóembert csinálnának.
lennének, akik csak a hóesésbe bámulva andalognának, megint mások akik nevetve járnák az utcákat barátaikkal, s mikor egy egy kirakatban meglátnának egy ismerős tárgyat, felidézve emlékeiket, jót beszélgetnének.

a hó pedig nem olvadna el, nem szürkülne be, mivel az autók nem járnának.

nagy a fantáziám...tudom..
túl nagyok az ábrándjaim. vissza kellene szállni a Földre, és tényleg bevágni azt a hülye f....t! nha jó, kiírom, nehogy vki félreértse...szóval a fizikát.

2007. december 16., vasárnap

...

szétestem. teljesen. és nem tudom összekaparni magamat,. kiestem a kerékvágásból, és az a forgó óriás túl gyorsan pörög, minthogy újra belé léphessek. várnom kell, míg megáll egy kicsit. csak félek, h nem tudok úgy visszamászni, h egyrészt elférjek, másrészt h nehogy kitúrjanak.mivel h eléggé megvan rá az esély.
persze vannak akik fognak. de nem vagyok erős,h tartsam.
gyenge vagyok és vézna.
csinálnom kéne vmit, h ne legyek. de a tánc kieset.. a társas biztos. nem vagyok olyan, h vki kitartson mellettem hosszabb ideig. így talán musical tánc...ha lesz annyi lélekerőm és időm. nem tudom. de a tánc az kell. az az életem. bennem van. érzem, minden egyes porcikámban. csak vhogy nem tudom megtalálni a nekem megfelelőt. a Hiphopnál a tükörben nem tetszettem magamnak. mármint nem azért, mert nem tudtam volna megcsinálni a lépéseket. minden nagyon jól ment. csak..az alkatom nem ahhoz illik. és zavart.... akkor ott volt a modern tánc...nah az túl lassú és túl szabályhoz kötött. ráadásul nem tudom kiadni magamból azt a fölösleget, nah meg a plusszt. hm..volt ügye a társas...a sima meg a latin. hát, párra ne számítsunk..ugyebár. pasik kilőve. szóval..a musical jó lenne..de azt még nem tudom, h alakulna.
mondjuk most a szalagavatós keringő, meg a az előadás-táncunk lefoglal. de az 25.én abbamarad. de addig legalább van vmi.
jha, meg anyuval most járni fogunk kondizni. húúúha.érdekes lesz. de hát muszáj vhogy változtatnom magamon. nem tetszik h fogpiszkáló vagyok. de végülis ki van megelégedve magával?? senki.. ( a hülye média miatt, de ebbe most nem megyek bele)


itt ülök a gép előtt, fejemben ezernyi gondolat, de most egyik sem olyan amit le tudnék írni. mármint csak ülön külön érthetné meg az ember, viszont annyira össze vannak fonódva, és cikáznak egymáson keresztül, h csak egy nagy össze-vissza-kuszaságot tudnék írni, amibe belefájdulna az ember feje. így most csak írok, de semmi lényege sincsen neki, és fogalmam sincs miért teszem.

de az biztos h nem vagyok erős. eddig álomvilágban éltem. majd egy pofon felébresztett, és rájöttem h nagyon nem úgy vannak a dolgok ahogy elképzeltem.
kb mint a mátrixban.
de ez van. el kell fogadni..mármint nem, hanem azt h most ez van, majd fel kell nőni hozzá, és kesztyűs kézzel kell bánni vele, s majd megfogni a gyeplőt, és irányítani mindent.
de most még csak sodródom a törmelékekkel, mélyen a vízben. s közben mindennek nekiütközöm.
de egyszer kitörök, följutok a víz felszínére, újra kapok majd levegőt, és a sebeim is begyógyulnak, ha nem is teljesen.

azthiszem most befekszem az ágyamba..és átnézem a fizikát.

2007. december 10., hétfő

last words

száműztem magamat, vagy ők száműztek engem?
a lényeg ugyanaz.
eltűntem.
mindenből.
Boldogságból, szeretetből megbecsülésből, tiszteletből. már csak egy test vagyok, egy nagy zsák, amit dobálnak a lelketlen szavak,a vádló pillantások, és az összeesküvésben született egyre hangosabb és hangosabbb kánon dallamai csak zakatolnak, és süvítenek felém.mára már annyira beférkőztek az agyamba, h szemeim előtt is csak az arcatlan testeket látom, miközben az önkényuralom segítségével a földbe tipornak.

és csak mondjam azt h fejet hajtok? És félreállok?
Hát ha azzal boldogok lesznek, állok elébe..mármint h félre. oda jó messzire. s még csak a hangomat se fogják hallani, a halk kiáltásaimat, a segélykérő gondolataimat, a becsapott érzéseimet, az összeeső testem koppanását.

csak feküdni fogok az úton., hanyatt a beton hideg falának, testem mereven elterülve , s csak nézem majd az égbolt körkörös mozgását, a csillagok cikázó táncát, érezni fogom a nap égető sugarát, a szél érdes fuvallatát. fekszem ha ázom, ha elhajtanak mellettem, ha csak néznek és mutogatnak rám. úgysem fog zavarni senkit sem. mindenki elmegy mellettem.

talán egy emlékkép készülni fog rólam. egy lelkes túrista talán egy képet pazarol rám.


s majd az út mellé, a sírkövemre ezt fogják ráírni:
' itt feküdt, Ő, kit nem ismertünk, de mindennap láttunk, kit észleltünk, de nem hallottuk meg, kinek láttuk könnyeit, de nem töröltük föl, s kit megismerhettünk volna, de nem tettük. S most gyászolunk.Ő érte, kinek föld vigyázza testét, fák őrzik lelkét, és madarak zengik életét.De mi sose hallhatjuk. Mert nem ismerjük nyelvét...
Jöjj,hát idegen,szánj egy percet régi társadra, s járd el táncát, mintha veled vígadna. Sajnálatot ne merj szívedbe szívni, csak tudd, hogy egykor még Ő is lehetett valaki. '
csak pislogok..meg nem értem, hogy most mi van.

ez most komoly?

kössz, kedves vagy....

ergo, rájöttem megint csak, hogy én hülye, h próbálom építeni azt a hidat, mikor úgyis biztos h vmelyik lerombolja.
és még én vagy az szemét emberke.
mert persze ŐT nem lehet felelősségre vonni..meg, á, persze az a bizalmi dolog sem úgy volt..mi? nem elég azt csak egyszer kérni! Írásos bizonyítvány kell róla..

majd csak mások nyugtatnak engem, egyik h ez van ezt kell szeretni, másik meg pillanatozik nekem..h abban kell keresni az örömöt, a gondolkodást meg a következőre hagyni.

meg persze mindenért engem kell lecseszni...ha nem akkor indulunk, azért is, ha nem rögtön odamegyünk, azért is, ha Ő nem emlékszik arra, h mondtam (pedig van róla írásos bizonyítékom is!!) akkor is, ha nincsen hely, akkor is, és ha nincs több ötletem MÉG akkor is.

bezzeg egyiket sem érdekelte volna, h azt a hülye térképet megnézze..mert, oké, nem zavar, engemet hívtak el, majd én szerveztem az egészet. de akkor ne csak hápogjanak nekem a fülembe, h basszus, most megint mehetünk és gyalogolhatunk, merth nem foglaltam helyet...nha, ha megnézték volna neten, tudták volna, h nem lehet...külön ki volt emelve...de, NEM, persze! azt se hallják meg, mert húznak előre, csak ki innét, meg el tőlem. majd csak néznek bambán, h mivan, ki húzott fel.

és nem értem, hogy miért csak engem lehet lecseszni vmi olyanért, amit a másik is pont ugyanúgy tett...
főleg, ha semmi közünk egymáshoz..mostmeg már végképp. mert, jha, egy csajtól szokatlan, de ha pasi csinálja ezt, áááááá, az olyan természetes kéremszépen...

majd csak kapom azokat a hülye smseket, amikben az illető próbál elbűjni a szöszi álarc mögé, miözben tudja miről van szó...: h éééN? nem tudom, mit is tettem?? nem emlékszem.
jha, gondolom, h nem emlékszik, főleg ha a legjobb haverjával dumálta át az egész éjszakát erről.

és már megintcsak azt hittem, h az emberekben lehet bízni!........

remek..az embereket csak úgy húzgálhatom ki a baráti listámról.....
nem tudom, vmit tényleg NAGYON ROSSZUL csinálok...

csak nem tudom most mi legyen..most akik vannak még, azoknak mondjam meg, h boccs, de hagyjál béén, mert eddig ez volt 100%ban, akkor ezentúl is biztos lesz a bukás számomra?
vagy próbáljak nekik hinni? mert végülis nem lehet elképzelni róluk...nem, a többiekről sem lehetett...

milyen poén lenne ha egyszer csak eltűnnék...
nha akkor tlaán rájönnének h fontos vagyok...mert úgy szokták..

2007. december 4., kedd

hihetetlen.egyszerűen hihetetlen. az agyam elszáll.:D:D
Anyám csak közölte, h ne táncikáljak itt, ne mozogjak, hanem dobjak össze egy igen zsíros, laktató vacsit, feküdjek be az ágyamba, és csak hízzak:D:D
.....hát mondom...oké, lefogytam 5 kg-t a betegség alatt, de már visszahíztam 2-őt.haladás! pedig normálisan ettem..úgy reggel egy picit, ebédet vmikor, majd jójó este a vacsit..mindig így szoktam:D és már ezzel is híztam...bár, az igaz, h nem leszek kövér, de azért nem kell plussz segíteni neki, h jöjjenek azok a kg-k :D
aztán, meg csak elkapott a tánci-hév,(persze nem az a zöld, és idegesítően sípolós!) és ugrabugráltam itten, és anya már megintcsak szólt, h nem, előbb enni, meg utána is, és közben is! szóval tánc nuku. erre meg elkezdtem balettozni.persze olyan amatőr szinten.Mivel azért mégiscsak tánc, és mégsem olyan nagy mozgás. erre meg csak azokat a pillantásokat, meg az összenézéseket kaptam, amik azt sugallták, h egy abszolute de nem normális gyereknek gondolnak. de hát..., ugyebár, ami egyszer a családban volt, az ott is marad. öröklődik. hehe:)

a másik meg, h közöltem velük (szintén táncolva), h csakhogy tudják előre, én, kéremszépen, pénteken mennék el innét. úgy sokáig. messzire. a városba. méééééég pedig bulizniiii!! bezonyám.
szóval, vázoltam nekik a helyzetet, h h is lenne, kb kik jönnek, majd mind a három kezemen végigszámoltam a neveket, csakhogy megbéküljenek, nem lesz egyedül a kicsi lányuk.
sajnos, azonban anyum nem így gondolta, mondja, h oké, de utolsó hévvel go home. hát, öhhm, izé, mondtam, nem úgy van az, egy hónapja már ki sem mozdultam, megőrülök, szükségem van a táncira, és hajnalnál előbb nem jönnék haza. anyu meg csak h 'várjunk még azzal kislányom!'. nha, gondoltam, biztos a bacik miatt fél, úgyhogy rögtön mondtam, már jól vagyok, ráadásul meleg a kabátom is.
erre meg mondta, h nem azért, hanem a bandázások miatt, merthogy jönnek a csúnya bácsik, és elvisznek. nha mondom, szupi, olyanok voltak, és lesznek is, nem fognak eltűnni....sajnos...
erre anyu, h nem baj, várjunk tavaszig.
MI?????????????????????????????????????????????????????????????
mondtam anyunak, 'ma tényleg fáradt vagy!'
úgyh anyunak adtam választási lehetőséget, vagyis, már ő rögtön föl is vázolta magának: vagy ott alszom vkinél, vagy hazakíséretem magamat, aminek 90%ban az lenne az eredménye, h az gardedám itt aludna. mint szokott.
csak aztán egyik sem tetszett neki.
DE még szerencse, h van egy apáááám, aki igen kérdőn mondta anyumnak, h most komolyan itthon akar e tartani engemet.

hát a beszélgetésnek ezen a téren itt vége szakadt, mert anyum jött azzal, már megint, h ne táncikáljak, hanem egyek, utána pedig ugrálhatok.

úgyh, mostan már ülök, írok, jóllakottan, és mosolygósan, mert tudom, h úgyis elmehetek, mert mi az h nem. mert ügyebár igen szociális életet kell h éljünk. ezt még anyu mondta.
:P

2007. december 3., hétfő

furcsa állapot

persze.
már megszokhattuk volna..
az élet nem fair, és nem könnyű.
tele van érzelmekkel.
de mi mégis elgyengülünk.
én legalábbis.
pedig próbálom! próbálok erősnek látszani.
az élet-habár, tudom nem volt még hosszú- megtanított dolgokra.
-ne bízz az emberekben.
-ne légy naív
-saját magadat vidd előbbre, dolgozz, keményen! csak úgy lehetsz vki, csak úgy élhetsz olyan életet amilyet szánsz magadnak.

meg..végülis, tudjuk, persze, érzelmek nélkül nem lennénk, azok, akik, nem élnénk teljes életet, és unalmas lenne minden.
Mert kell a boldogság, kell h nevethessünk, h láthassuk a másik örömét, h csak hülyéskedjünk vmi apróságon, vagy csak hogy kiragadjunk vmi kicsit, vmit, amit nem mindenki lát meg, és hogy örömünket leljük benne.
De mint jinnek is ott van jang, a párja, és a nappal után jön a sötétség, az öröm mellett is ott volt, van és lesz a bánat. a szomorúság, ami ezer és egy dologból fakadhat.
lehet egyszerű érzelmi hullám is. mikor csak azt mondjuk, h egyszer fent, és egyszer lent. ilyenkor a lent nem fáj annyira.
de van amikor érezzük, h vmi jön, és vkinek mennie kell.
és akkor AZ rátelepszik a lelkünkre, majd kezd megfoghatóbbá válni. tudatosul bennünk, majd a szivünket is eléri. s kicsavarja. nincs annál rosszabb, ha a szeretteinket elveszítjük.
vajon jobb, ha csak lelkileg veszítettük el?
ha még lélegzik, alszik, vagy csak sétál. de boldog. csak vki mással.
de melyikhez tartozik?
persze, ez végülis nem kérdés.
lényeg h örüljön, h mosolyogjon, velünk vagy nélkülünk.

és mi? velünk mi lesz?
'Légy erős, majd elfelejted, túl leszel rajta'- mondják.
de nem. mert soha sem
mert ott vannak az álmaink. ahol nincs élő vagy holt. mindenki egy, mindenki ugyanaz.
s akkor, az emlékekkel újraéledhetnek. Láthatjuk, érezhetjük őket, miközben csak mosolygungk. Álmunkban, tudalattink segítségével, de a mosoly ott van. Az, amelyikkel tudjuk.
Tudjuk, h nem vagyunk egyedül. Hogy velünk lesznek. Mindig.Lélekben, emlékben, egy egy szellőben, a fák suhogásában, a zöldhullámban, egy jó tippnél, mikor nyerünk, mikor sírunk, és mikor rájuk gondolunk.

Halál...szakítás... Az első, egy kis segítséggel, de felfogható szakításnak is, ha elfogadjuk, hogy a halál nem rossz dolog, csak egy állapot, amelyben a testnek aludnia kell, a léleknek meg egy kis szabadság szükségeltetik. De az a lélek sosem megy el, mindig velünk lesz, vigyáz ránk, és érezteti, hogy boldogság még utánuk is létezik.
Mert nem nélkülük mosolygunk.
Az emlékük megtartásával, és kellemes rájuk gondolásával az a mosoly csak erősödni fog. Még ha egy magányos éjszakán is leszünk, könnyeinkkel. Az a mosoly meg fog jelenni.

s nem szabad elfelejtenünk, h vannak még a Földön olyanok, akiknek kellünk, akik a boldogságunkat akarják, és akik mindig mellettünk lesznek.

az élet szép. még a hibáival is. ne sírva emlékezzünk máséra.

2007. december 1., szombat

töltődöm.Energiával. csak érzem, h egyre több minden van bennem, egyre jönnek a gondolatok, a belső énem pedig már nem elégszik meg csak velem. kellenek az emberek, kell a külvilág, h kiöntsem szívemet, lelkemet, kell már az a vmi, kell AZ h érvényesülhessek. csak töltődöm, amikor alszom, töltődöm mikor egymagamban vagyok, sőt még akkor is, mikor csak tanulok.
ROBBANNI készülök.
A testem már egyre többször, egyre hosszabban adja az egyenes, és érthető jeleket. Már nem bírja a mozdulatlanságot, már nem bírja a szürkeséget.
TÁNC KELL!
BULI KELL!
H kiüvőlthessem, kitombolhassam magamat!
h ÉLJEK!
élvezni akarom, azt h még utoljára vagyok gyerek, azt, h mindjárt felnőtt leszek.
élvezni akarom a mámorító hatást, a barátaim társaságát.
SÜTNI akarok!
h boldogok lehessenek, h mosolyogjanak miattam!
SZERETET akarok adni! mindenkinek!
szívom magamba az energiát,és muszáj kiadnom magamból.
nem csak hallani akarom, h 'ééén, igen, ééén, megyek ma, nem leszek itt, h beszéljek veled, mert bulizni fogok!'
ÉN is akarom ezt, mondani, átélni, jólérezni. utána meg csak délig aludni, és nukut tanulni.
szabadulni akarok a kötelékektől, élvezni, h singli vagyok! IGEN! MERT ISZONYÚAN JÓ DOLOG!!!! és csak élvezem, ahogy egyre jobban szeretnek, és élvezem, h mindenki elérhet.

szóval..most kissé feldobódtam, mert ma tanulás helyett aludtam, meg aztán egy jóóóó nagyot shoppingoltunk, és teljesen kivetkőztem magamból, és felöltöztem egy kisasszonnyá, mármint olyan szép kabátos, magassarkú csizmás hölgyikévé, ami amúgy igen távol áll tőlem.de sebaj, az ember ügye változik.

most pedig azon vagyok, h egy baráti segítséget nyújtsak, úgyh mennem is kell nyomban, h felfújjam a matracot, h jól elférhessünk.

oh, meg persze örülök, mert Húgi örül, h jó ajándékokat választottam neki, meg boldog vagyok, h itthon méééég mindig szupi minden, és h ma elhatároztuk h egy családi vállalkozást fogunk indítani.

huh, meg a másik, amit MUSZÁJ kiemelnem, h örülök azért is, mert Kriszti egyre többet mosolyog, és ez köszönhtő nekünk is, meg remélem a családnak is, nha de persze Sziszi sem maradhat ki, plussz a génmódosított rózsa sem..nha, meg ügye h stréééber lett...Ügye, Kriszti:D a kis kémiáddal?!:D:D:D

és sorry, h összevisszaságban írok, meg nem is úgy ahogyan szoktam, de gépelés közben járkálok telefonnal a kezemben, szobából szobába, mert nem bírják sokáig nélkülem...huh, most volt egy kis ego, de végülis annak is jelen kell lennie néha..persze nem mindig. mármint nálam biztos nem.

szóval most megyek PUmmmPÁLNiiiiiii....igaz, csajok? ;):D hehe