furcsa állapot

persze.
már megszokhattuk volna..
az élet nem fair, és nem könnyű.
tele van érzelmekkel.
de mi mégis elgyengülünk.
én legalábbis.
pedig próbálom! próbálok erősnek látszani.
az élet-habár, tudom nem volt még hosszú- megtanított dolgokra.
-ne bízz az emberekben.
-ne légy naív
-saját magadat vidd előbbre, dolgozz, keményen! csak úgy lehetsz vki, csak úgy élhetsz olyan életet amilyet szánsz magadnak.

meg..végülis, tudjuk, persze, érzelmek nélkül nem lennénk, azok, akik, nem élnénk teljes életet, és unalmas lenne minden.
Mert kell a boldogság, kell h nevethessünk, h láthassuk a másik örömét, h csak hülyéskedjünk vmi apróságon, vagy csak hogy kiragadjunk vmi kicsit, vmit, amit nem mindenki lát meg, és hogy örömünket leljük benne.
De mint jinnek is ott van jang, a párja, és a nappal után jön a sötétség, az öröm mellett is ott volt, van és lesz a bánat. a szomorúság, ami ezer és egy dologból fakadhat.
lehet egyszerű érzelmi hullám is. mikor csak azt mondjuk, h egyszer fent, és egyszer lent. ilyenkor a lent nem fáj annyira.
de van amikor érezzük, h vmi jön, és vkinek mennie kell.
és akkor AZ rátelepszik a lelkünkre, majd kezd megfoghatóbbá válni. tudatosul bennünk, majd a szivünket is eléri. s kicsavarja. nincs annál rosszabb, ha a szeretteinket elveszítjük.
vajon jobb, ha csak lelkileg veszítettük el?
ha még lélegzik, alszik, vagy csak sétál. de boldog. csak vki mással.
de melyikhez tartozik?
persze, ez végülis nem kérdés.
lényeg h örüljön, h mosolyogjon, velünk vagy nélkülünk.

és mi? velünk mi lesz?
'Légy erős, majd elfelejted, túl leszel rajta'- mondják.
de nem. mert soha sem
mert ott vannak az álmaink. ahol nincs élő vagy holt. mindenki egy, mindenki ugyanaz.
s akkor, az emlékekkel újraéledhetnek. Láthatjuk, érezhetjük őket, miközben csak mosolygungk. Álmunkban, tudalattink segítségével, de a mosoly ott van. Az, amelyikkel tudjuk.
Tudjuk, h nem vagyunk egyedül. Hogy velünk lesznek. Mindig.Lélekben, emlékben, egy egy szellőben, a fák suhogásában, a zöldhullámban, egy jó tippnél, mikor nyerünk, mikor sírunk, és mikor rájuk gondolunk.

Halál...szakítás... Az első, egy kis segítséggel, de felfogható szakításnak is, ha elfogadjuk, hogy a halál nem rossz dolog, csak egy állapot, amelyben a testnek aludnia kell, a léleknek meg egy kis szabadság szükségeltetik. De az a lélek sosem megy el, mindig velünk lesz, vigyáz ránk, és érezteti, hogy boldogság még utánuk is létezik.
Mert nem nélkülük mosolygunk.
Az emlékük megtartásával, és kellemes rájuk gondolásával az a mosoly csak erősödni fog. Még ha egy magányos éjszakán is leszünk, könnyeinkkel. Az a mosoly meg fog jelenni.

s nem szabad elfelejtenünk, h vannak még a Földön olyanok, akiknek kellünk, akik a boldogságunkat akarják, és akik mindig mellettünk lesznek.

az élet szép. még a hibáival is. ne sírva emlékezzünk máséra.