Az M betű hatása

Remegő lábbal, de hozzáfogtam, elfordítottam a kulcsot, s benyomtam a kuplungot. Többször is átvettem magamban, hogy melyik lépés után mi következik, de néha annyira nehéz összeegyeztetni minden mozdulatot, főleg, mikor az ember izgul. Lassan haladtam előre, kettesbe is olyan könnyedén váltottam, mintha egy baba fejét mozdítanám. Mikor felfelé hajtottam, egy ideig elfogott a vezetés fantasztikus érzése, s majdnem megfeledkeztem az indexelésről, de szerencsére időben észbe kaptam. A padkához nagyon lassan közelítettem, megpróbáltam egyetlen egy bokorágat sem meggörbíteni, de mégis elég közel állni a széléhez. Első feladat: pipa

A gyorsításnál az övet nem felejtettem el, egyenesen száguldottam, majd tolatásnál mind a négy irányba néztem. Az csak könnyítette a dolgomat, hogy a vizsgabiztos fütyürészett, oldotta a hangulatomat. A szlalomozásig eddig még nem jutottam el vizsgán, de most minden erőmmel azon voltam, hogy megmutassam: nekem ez is simán megy.

Miután kikanyarodtam a beálló elé, éreztem, hogy ezen múlik minden. Ha hamarabb, vagy később kanyarodok, akkor nekimegyek a láncnak, és vége..megbuktam. Olyan lassan haladtam, amennyire csak reszkető lábam engedte, megvártam a megfelelő pillanatot, majd elfordítottam a kormányt. Az autó csak gurult, gurult, jobbra-balra tekeregtem, hogy lássam, vajon mikor megyek neki az egyik bójának. Meglepő, de gyönyörűen kanyarodtunk. A kicsi autóm, és én. Mikor behúztam a kéziféket, hátranéztem a visszapillantó tükörben, és láttam, hogy elismerően bólint a vizsgáztatóm. Olyan öröm járt át engem, mikor kimondta, hogy köszönöm, ez szép volt, így kell legközelebb is csinálni, hogy majdnem felugrottam, hogy megöleljem az oktatómat.

Végül csak sikerült a rutinom :o)