Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben. Jó a kedvem, s most nem is fáj a fejem! Pedig minden munkámat halasztgatom, utolsó pillanatra hagyom, de mégis annyira szép minden, szinte már az ég is felhőtlen. Egy dolgot nem értek csupán, mi a fenéért viselkednek az emberek olyan sután. Egyik menne arra, a másik amarra, dudál összevissza, mintha attól gyorsabban haladhatna. A héven a beteg véletlenül sem teszi a szája elé a kezét, hadd fertőzze csak meg a másik fejét.
Ó, ma kicsit rímelősebb hangulatban vagyok, bár addig jó, míg nem dalolok :P
Már nem is tudom, hogy min nevetek, de úgy mosolygok, mint egy kisgyerek. Csokit és mandarint eszegetek, este pedig majd pókerezek, ahol sok embert megismerhetek. Hogy csini legyek, felveszem az új magas sarkú csizmámat, mert nem kell sok métert sétálnom, max hármat.
Már én is úgy érzem, erőltetett ez az énem, úgyhogy megyek is a dolgomra, de ezt előbb feldobom a blogomra :P
2 megjegyzés:
Igen, a végére már kicsit az volt :D
Azért jó bejegyzés :D
nem megy a verselés, nem is szeretem, de azért vicces volt :P nekem legalábbis ;)
Megjegyzés küldése