Vigyázz, kész, ..kész? és a rajt?

Néha a kötelékek meglazulnak, esetleg néhány pillanatra elszakadnak, de a nyomuk mindig ott marad. Mindenki tisztában van azzal, hogy előbb, vagy utóbb eljön a pillanat, mikor hagyni kell a dolgokat úgy, ahogy lenniük kell, s nem szabad a változás útjába lépni. Igaz, hogy nehéz, fájdalmas, s eleinte nem megértett, de ha az ember jobban belegondol egy kicsit, akkor rájön, hogy vele sem volt annak idején másképpen. Nehéz igen, de nem kell ezért megsértődni. Szeretteink mindig is azok maradnak, a család része, akikre számíthatunk, fontosak nekünk, s rengetegszer gondolunk rájuk, de már nem a mindennapos életünk részei. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, nem tudom, hogyan lehetne könnyebben kezelni és átvészelni, de az biztos, hogy ilyen formában ez nem megy. Ha mindenki a másikra haragszik, és még beszélni sem hajlandóak egymással, akkor a konfliktus nem fog feloldódni. Kommunikációt csatornát kellene nyitni, s azon elsimítani a dolgokat, mindenki elmondaná, hogy mi fáj neki a legjobban, esetleg kompromisszumot is lehetne kötni.

Á, hogy egy szép nap csak így el tudjon tűnni a meleg éjszakában, azt nem kívántam senkinek sem..de ez van, nincs mit tenni.

Megszoksz, vagy megszöksz, vagy mi....

Inkább eszem egy kis mandarint, az felvidít, tanulok és csinálom tovább apu ajándékát..ha még örülni fog neki..