Katona Klubbos írásom: Dodi és Cicus

Dodi és Cicus

Kerékgyártó István Rükverc című műve nyomán

Átdolgozta: Hadusovzky Petra

Szereplők:

VIDRA ZSOLT

VIDRÁNÉ

CSAPOS

BODÓ

RAB

KISFIÚ

LÁNY

BIZTONSÁGI ŐR

VENDÉGEK

I. JELENET

Koszos, ápolatlan agglegény lakás. Bal elől a sarokban régi franciaágy, alatta megannyi gyűrött tört fehér rongydarab. Szemben zuhanykabin félig elfüggönyözve, mellette egy sütő és egy zöld kredenc. Középen kétszemélyes asztal, jobb elől dobozokon fénycsöves, poros tévé.

Jobb oldalt nyílik a bejárati ajtó, Vidra és egy lány lép be. Mindkettő részeg.

VIDRA          Üdvözöllek szerény otthonomban! (Széttárja két karját a lakást mutatva)

LÁNY             Oh, hát meglepően takarékos (Csuklik) Nem azt mondtad, hogy van inasod is? (Felületesebben néz körbe)

VIDRA          Hát, persze, hogy van! Hogy ne lenne!

Odalép az ajtó melletti szobainashoz, meghajol, megemeli a kalapját.

VIDRA          Köszöntelek, kedves Inasom! Kérlek, vedd el a kabátom, és majd a kisasszonyét is! (Hátranéz a lányra, megbillen, majdnem előreesik) Hoppá-hoppá, rakoncátlankodik, mint mindig!

A szobainas felé hajítja kabátját és kalapját, de mindkettő a földre esik.

VIDRA          (A lányhoz) Segítsek levetkőzni, Marikám? (Megpróbálja átölelni a lányt a kabátja alatt)

LÁNY            Bea! Beának hívnak, és azt hiszem, ez még menni fog. (Csuklik)

VIDRA          Akkor máshol venné hasznát kezeimnek? (Elkezdi taperolni, kezét egyre lejjebb viszi)

A lány elfordul Vidrától, és a szoba közepére sétál.

LÁNY            Kaphatnék egy italt? Azt hiszem, kezd kimenni a fejemből az alkohol. (Csuklik)

VIDRA          Azt bizony nem szeretnénk! Befőttet vagy nápolyit? Szart se tudok velük mit kezdeni!

LÁNY            Hát, azt most inkább nem.

Vidra elindul a kredenc felé, de közben csörög a fekete vezetékes telefon. Vidra odasétál az

ágy mellé, felveszi a földről a készüléket.

VIDRA          (Azonnal beszélni kezd a telefonba) Köszönöm a figyelmességét, és jókívánságát, de az apám már meghalt! (Leteszi a telefont. Csönd)

LÁNY            (Suttogva) Talán mennem kéne.

Vidra kinyújtja a mutatóujját a lány felé, kissé előrehajol, vár egy pillanatot, a szeme csukva.

VIDRA          Hozom az italát. Dupla jéggel, esernyővel?

LÁNY            Oh, hát ha van..

A lány leveszi a kabátját, az egyik szék támlájára rakja, leül. Megint csörög a telefon. Vidra keresztül fekszik az ágyon, úgy nyúl a telefonért.

VIDRA          (Telefonba) Az apám továbbra is halott (Lerakná a telefont, de visszarakja a füléhez és figyel. A lányt nézi. Csönd) Rendben, holnap leutazom, és ránézek. (Lerakja a kagylót, szó nélkül indul a kredenchez.)

LÁNY            Meghalt az apád?

VIDRA          (Hátra se nézve) Jha, kinyírta magát egy fúróval.

LÁNY            (Maga elé bámulva) Hát, az szívás..

Sötét.

II. JELENET

Lepukkant falusi kocsma. Középen pult, csapos csak könyököl, egy egeret néz, ami a helyiségben futkos. Jobb elől négy rozoga asztal néhány csálé székkel. Három figura ül egy-egy asztalnál maguk elé meredve. Dohányoznak. A fal régi, cirádás mintával hengerezett, a padló olajos. Se plakát, se nyerőgép. A csapos mögött két darab Csongor cigaretta vár eladásra. A Balaton szeletes dobozok üresek.

Vidra belép, már nincs rajta kalap, felül a szakadt bárszékre, körbenéz. A csapos továbbra is az egeret figyeli.

VIDRA          (Csaposhoz) Egy deci rumot!

A csapos nem felel, csak kitölti. Odaadja a felest, és megtörli a kezét egy fekete, ragacsos rongydarabban.

CSAPOS        Nem szoktak errefelé átutazni.

VIDRA          Látogatóba jöttem.

CSAPOS        Kit látogat?

VIDRA          Anyámat. Talán ismeri, Vidráné, innen nem messze lakik.

CSAPOS        Nem ismerem, biztos városi.

VIDRA          Már vagy tíz éve itt él.

CSAPOS        Á, gyüttment az! Látja azt a kalapost ott túlfélen, aki úgy pöfékel, mint egy gyárkémény? Tízkét éve ül itt, és már vagy harminc éve él a városban, de akkor is csak gyüttment marad. Igaz-é, Bodó?

A Bodónak nevezett biccent, de nem néz feléjük, nagyot szív cigijéből.

VIDRA          De talán mégis ismeri anyámat. A polgármester szeretője.

CSAPOS        Hát azt hogy tud ilyen dolgokról, mikor nem jár errefelé?

VIDRA          A maguk polgármestere hívott fel, hogy aggódik anyámért. Három napja, hogy nem látták őt a vegyesboltban. A polgármester meg gondolom nem ott dolgozik, hogy minden nap népszámlálást tartson.

CSAPOS       (A csapos elgondolkozik, majd elismerően bólint.) Igaza lehet. De ha meg úgy aggódik érte, akkor mér’ ül itt?

VIDRA          Bátorságot gyűjtök.

CSAPOS        Az életmentéshez?

VIDRA          Lehet, már nem kell.

CSAPOS        Akkor minek gyütt ide? Majd csak hívná a hullaház.

A sarokban épp kifújja a füstöt sárga szájából Bodó, de nem néz rájuk.

BODÓ            Úgyse találnak majd ott semmit se! Megeszi a macska a dögöt is!

VIDRA          (Bodó felé) Anyámnak nincs macskája, csak egy kutyája, Dodi. Ő meg inkább éhen halna, mintsem lakmározzon belőle. Hűséges egy korcs. (Csaposnak) Még egy rumot!

Lehúzza, majd nehéz léptekkel távozik. A csapos könyökölve utánanéz, és fejét csóválja.

Sötét.

III. JELENET

Előszoba, öt teli szemeteszsákkal. Legyek mindenhol. Vidra be, de rögtön hátralép egyet, kezét orra elé kapja.

VIDRA          Anya! Anya! Itt vagy? Nyitva volt az ajtó!

Vidra leveszi a kabátját és a sálját, felakasztja az előszobában lévő fogasra, majd bemegy a konyhába. Ekkor szűrődik csak be egy kis fény a helyiségbe az ablakon keresztül. Két másik ajtó nyílik a konyhából, mindkettő csukva. Az ablak olajtól zsíros, a függöny félig leszakadva, macskakarmolásoktól szaggatva. Alatta helyezkedik el a pult, amin százával hevernek az üres vajas- és fagylaltdobozok, műanyag edények. Jobb elől négyszemélyes étkezőasztal halványsárga terítővel, ami egykor fehér volt. Az asztalon 8-10 nyitott üveg állott vízzel teletöltve, közepén félig elszáradt növény, földje nagy részben a terítőre kiszórva. A konyha közepén egy hintaszék, abban hintázik előre-hátra Vidráné. Csöpög a csap, az Anya az ütemére dudorászik. Vidra meglátja anyját.

VIDRA          Isten szerelmére, nem tudsz válaszolni? Szia egyébként.

VIDRÁNÉ     Szia Zsoltikám, kis Zsoltikám, mi járatban errefelé? Rég tiszteltél meg engem. Már nem vagyok olyan fontos neked?

VIDRA          Persze, hogy fontos vagy, te vagy nekem a legfontosabb. Csak tudod, az üzlet, az üzlet. Tegnap este is sokáig dolgoztam, mikor képzeld ki hívott engem?

Vidráné nem válaszol, tovább dudorászik.

VIDRA:           A polgármester hiányol már. Biztos beütemezett téged a menetrendjébe, és most mindent felborítottál. Cccc! Mi ez a nagy kupleráj? 

Körbenéz, odamegy a pulthoz, a dobozok között turkál. Közben egy macska ugrik le a 

konyhaszekrényről, rá a vállára, majd a földre, és Vidráné ölébe kuporodik. Vidráné simogatja.

VIDRA          (Üvöltve) Szent szar, mi volt ez?!

VIDRÁNÉ     Ő Cicus. Cicus, ő Zsolti, a fiam. ( Megfogja a macska talpát, és azzal integet Vidrának. A macska nyávog egyet)

VIDRA          Cicus? Mióta van neked macskád? Dodi nem elég neked? És a tyúkok? Már miattuk is kihagytad Apa temetését, és most egy macska miatt nem jársz a vegyesboltba?

VIDRÁNÉ     A tyúkokat már megfőztem. Cicus éhes volt.

VIDRA           Nagyszerű! (Benéz a spájzba, onnan szól ki) Ha már itt vagyok, főzöl valami finomat? Én is éhes vagyok, nem csak az a dög ott az öledben. Egyébként, hogyhogy macskát tartasz? Régen utáltad őket. Azt mondtad, hogy csak kihasználnak minket, és nem képesek szeretni. (Matat, majd kijön) Te, Anya, nincs itt semmi kaja. Mindent odaadtál annak az átokverte macskának? Ha látogatóba jövök, mindig főzöl nekem. (Semmi válasz, sóhajt) Hát jó, akkor lemegyek a boltba, legalább közlöm a szomszédsággal, hogy életben vagy. Ha már nem szólsz egy szót sem, nem érdeklődsz felőlem.

VIDRÁNÉ     Hogy vagy, Zsoltikám? Cicus és én is szeretnénk tudni, hogy megy sorod. Milyen üzletet is csinálsz, Zsoltikám?

VIDRA          Hát, olyan üzlet félét. Fontosat. Alaposan ki kell ismernem az embereket.

VIDRÁNÉ     Hmmm… (Simogatja a macskát, és tovább dúdol)

VIDRA          (Egy ideig nézi az anyját) Látom, érdekel. Na, mindegy. (Hátat fordít neki, és keresgélni kezd) Hova is raktad azt a kerekes bevásárlószatyrot, amit még anno vettem neked?

VIDRÁNÉ     Látod a pracliját? Itt megnyomom, és akkor előjönnek a karmocskák. (Arcával simogatja meg a macskát)

VIDRA          (Anyjához) Mi van veled?! Teljesen meghibbantál? Rád sem ismerek. Mintha Apát látnám.. (Tovább keresgél) Hol van az az istenverte szatyor?!

Vidra bemegy a másik ajtón. Csönd. Nem hallani mást, csak a csap csöpögését, a szék nyikorgását, és az anya dúdolását. Pár perc múlva Vidra kijön Dodi holttestével a kezében.

VIDRA          Mit tettél, te Átok? Megölted! Megölted Dodit!

VIDRÁNÉ     Kit is, drága Zsoltikám?

VIDRA          Dodit! A kutyánkat! Elment az eszed?

VIDRÁNÉ     Nem tettem én semmi rosszat. Ha meghalt, akkor azt magának köszönheti.

                      Tudnád mit tett drága Cicusommal!

VIDRA          Mégis mit tett volna? Él és virul az a rusnya dög, Dodi viszont halott! Kinyírtad!

VIDRÁNÉ     Ne mondd ezt! Látod, Cicus, hogy bánik velem?

VIDRA          Ééééén??? A kurva életbe!

Könyökével lesöpri a virágot az asztalról, a cserép darabokra törik, a föld szétszóródik. Dodi

élettelen testét az asztalra teszi. Vidra leül a székre, fejét két kezébe temeti, lábával idegesen

dobol, megtörve az eddigi lassú ütemet.

VIDRA          ( Fojtott, hisztis hangon.) Nem hiszem el! Egyszerűen nem értem! (Anyjára néz) Te  
                       könyörögtél, hogy Dodi veled maradhasson, ne vigyem magammal. Az állatok miatt maradtál 
                       itthon, mikor Apától kellett volna elbúcsúznod. Mi történt? Válaszolnál valamit? (Csönd)

Vidra feláll, két kezét homlokára teszi, közönség felett elnéz. Gondolkozik. Csönd. A konyha

elsötétül, a színpad elején egy kis rész van megvilágítva. Egy asztal, két oldalán székek.

Egyiken egy kisfiú, másikon egy rab ül, keze bilincsben.

RAB               Eljössz majd máskor is? Hiányzol!

KISFIÚ          (kezét babrálja, nem néz a rab szemébe) Nem szeretnék.

RAB               Félsz tőlem? Vagy a hely rémít meg?

KISFIÚ          (suttogva) Tolvaj vagy.

RAB               Ártatlan vagyok, Zsolti.

KISFIÚ          Nem akarok!

Odajön egy biztonsági őr. A kisfiú feláll.

RAB                (hevesen) Nem én voltam, Zsolti, nem én tettem! Anyád kényszerített, hinned kell nekem!

KISFIÚ          (üvöltve) Haza akarok menni!

A kisfiú átöleli a biztonsági őrt, és sírva fakad.

A fények újra a régiek: félhomály, csak az ablakon keresztül jut be némi világosság. Vidra

ugyanott áll. Anyjához fordul.

VIDRA          Most már értem. Hazugság volt az egész. Ügye?

Vidráné nem felel, a macskát babusgatja. Vidra odamegy a nőhöz, lehajol, két kezét a

hintaszék karfáira teszi, úgy támaszkodik. A két fej pár centire van egymástól.

VIDRA          Nem Apa volt. Nem ő tette tönkre a családot. Nem ő lopott, te használtad ki őt! És ebbe  
                      őrült bele! Bárkit, aki hű volt hozzád, ellökted magadtól! S lám.. (Meglöki a széket, és az 
                      gyorsabban kezd hintázni. A macska leugrik, a nő utánanéz. Vidra felegyenesedik) 
                      …most fordult a kocka! (keserédesen nevetve) Megtaláltad az egyetlen élőlényt a világon, 
                      amelyik téged használ ki. És ebbe most te őrülsz bele!

Vidra felkapja a kutya testét az asztalról, és elmegy.

Sötét.