az őrület határán..

Csak kellene egy ház. Ahova akárki eljuthat, akármikor és akárhonnan. Olyan iwiw féleség....Kivéve azt, h ez a ház nem cyber lenne , hanem igazi és valóságos,benne velünk, hús vér emberekkel.
Meg lenne szabva egy időkorlát (mert valljuk be, az időt sehonnan sem sikerült még kiszorítani), h meddig tartozkodhatnánk ott...
ÁÁ, nem, nem is, ez hülyeség... végülis én vagyok az egyik azok közül, akik pampognak annak kibírhatatlanságáról..
Oké, akkor kezdjük előröl. Nos..legyen egy olyan szerződés (kicsit hasonlít Faust és Mefisztóéra), melyben, hogy ha elértük a kívánt boldogsági szintet, visszakerülnénk az életünkbe..
hm... ez most meg így egy paradoxon lett..
szóóval..akkor ez mégsem valóságos, csak annyira, h mi mi vagyunk teljes életnagyságban és minden ami körülöttünk van... csak a hely van - hmm...- mondjuk egy párhuzamos idősíkon.
Nha, szupi, eddig egyezik.

Nos, mire lehetne használni ezt a fantázia-lakot?

1. Billentyűk nyomogatása helyett a szánkat használhatjuk a kommunikáció csatornájaként
2. Lenne idő, és alkalom h mindenkivel megbeszélhessünk mindet, és hogy egy kicsit együtt legyünk
3. nem kéne pénzt költeni arra, h ilyen időben vmi meleg helyen együtt lehessünk
4. mivel bizti lenne több szobája is, egyszerre lehetne eszmecserét folytatni, enni, edzeni és a legfontosabb: táncolni!
5. az összes nemkívánt személytől mentes lenne
6. és nem utolsósorba hátrahagynánk betegségünket, és végre lenne egy órácska, amikor nem köhögöm ki még a tüdőmet is, és kapnék egy szusszanásnyi időt..
7. jha, és persze a kövi tz vagy feladat végrehajtásának a fontossága sem búgna a már amúgy is zsúfolt agyunkban

Komolyan, ez a hülye gép tesz mindannyiunkat antiszociálissá...