olvasáshoz zene:
(másik ablakba nyisd)
Érezted. Ha csak egyszer is, de ott volt az az érzés, ami sosem enged, és sosem hagy felejteni.
Elengednéd, örökre. Bezárnád a szívedet. Próbálnál élni, magányosan, csak a környezetet, a világot kémlelve. Írni és írni…ez az, aminek az életedet szeretnéd szentelni.
Meg akarsz szabadulni mindentől, mert az csak a keserűséget hozza magával.
Nem kell több, már nem – mondogatod.
Majd egyszer csak elkezded élvezni az életet, észrevenni annak másik oldalát is. Kezded úgy érezni, mintha ez jó lenne. Legalábbis próbálod elhitetni magaddal.
De…
de valahogyan más minden.
Egyedül vagy.
Nem csaphatod be önmagadat…
s mikor csak te vagy, rájössz.
Nem változhatsz.
Ember vagy.
Érzésekkel.
Gyűlölettel és szeretettel,
és nem zárható ki semelyik sem!
S majd meghallasz egy dallamot, mely ringat és röptet, akárcsak egy hosszú kötélre erősített hinta, mely a legidősebb fa kiálló ágára van felerősítve. És csak szállsz, repülsz a levegő és a dallam szárnyán csukott szemmel, már nem is hallgatod, hanem érzed a zenét, amely először elbűvöl, majd elvarázsol.
Elkezdesz mosolyogni.
Eleinte csak fél mosollyal.
Előre és hátra – közben így ringatózol a magasban.
Még egy dallam, még egy szó,
mely mint egy kulcs, kinyitja szívedet.
És akkor érzed újra a levegőt, hallod újra a nyuszik apró lábainak szapora lépteit, látod, hogy a belső szemhéjad világosodik.
Onnantól kezdve mosolyogsz,
egyre jobban.
S majd észreveszed:
sugárzol!
Egy rég elvesztett érzés, ami a felszínre tör, oly sebesen és oly hírtelen, mintha csak egy törtető patak bukkanna elő egy sötét barlangból, vagy mintha csak a kis szerencsét és védelmet hozó hóvirág bújna ki a fehér és hideg hótakaró alól.
S mind csak egyet suttognak:
Élet!
Mely nem létezik szeretet nélkül.
Akkor kinyitod a szemedet, és tudod hogy nem állhatsz a változás útjába. Nem akadályozhatod meg azt, ami a megtörténésre törekszik:
nem törölheted el a szerelmet!
és örökre emlékezni fogsz : 'when you tought me how to dance! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése