Tudom, nem írtam egy ideje, de betegszabadságot vettem ki, ami még most is tart, és egyébként kiterjed az írásra is.
De van úgy, hogy az emberrel történik vmi,amit muszáj leírnia.
Igazából ehhez az eseményhez nem kellett sokat totyognom (sajnos,igen úgy járok most,mint egy kisbaba, lépésről lépésre megfontoltan és lassan,h ne csábítson el a padló a láz és a szédülés közreműködésével.)
Minap arra bátorodtam, hogy hosszabb és erőteljesebb munkát végezzek. Megmostam a hajamat, igaz, csak apró mozdulatokkal, kb egy óra alatt, és a kád elött térdelve, de óhajom teljesült: hajam újra egészségesnek mondható.
Azonban a másik feladatom a lényeges, ami miatt rászántam magamat, h köhögőrohamok között és égő testtel megpróbáljak normális, érthető és nem bonyolultan fogalmazó mondatokat írni.
Elbattyogtam a nappaliba,és be raktam egy filmet
hm...
nem
ez már nem csak egy film
hanem Ő is társult az A -hoz.
Habár már láttam a Napsütötte Toszkánát,és akkor is elnyerte tetszésemet, de csak most tudott mélyebb érzelmeket megindítani bennem,hiszen életem hasonló a főszereplőjével.
Ma délig csak egy alkotásról mondhattam, h igen, ez a kedvencem, azonban, mint minden, ez is változik.
Kicsi gyerekkoromban láttam először a Titkok kertjét, és azóta is megvan még a régi, elhasznált kazetta,hiszen vagy milliószor megnéztem.
Azt hiszem mindkettő azért van ilyen hatással rám, mert saját magamat vélem felfedezni a két film főszereplőjében.
A Titkok kertjében a Mary kisasszony a visszahúzódó,szótlan és búskomor bácsikájához költözik. Egy nagyon nagy házba. Az óriási ház kihalt, a bácsi sosincs otthon, menekül, mert elvesztette feleségét,és otthonában minden fal,minden bútor ráemlékezteti. A csöndet csak az időnkénti szapora lépések kopogása töri meg, ami a szolgáéktól származik. Sürögnek forognak a gazda fia körül, aki a sok fal és a sötétség miatt évekre lebetegedett,és megbénült deréktól lefelé.
Mary azonban megtöri a csendet,és színet,életet visz, mind egy kertbe, amit a birtokon talált,és mind a házba. Megtanítja bácsikáját nevetni, és a kis Colinst járni.
A Napsütötte Toszkána azonban teljesen más.
Egy írónőről szól, aki Toszkánába költözik mert, férje megcsalta. Vesz magának egy gyönyörű nagyobbacska villát,de még ő maga sem tudja, hogy mire kell neki az a három másik üres szoba.
Az ország, a táj, a nyelv lehet h változó, de a férfiak nem......
Egy igen romantikus, tipikus olasz fiatalemberhez fűzik mély érzelmei. Már első alkalommal, mikor egymásba botlanak gyengéden éreznek egymás iránt, és még aznap mezítláb a meleg homokban, a tengerparton sétálnak, majd csak csókolóznak, látják a naplementét, és az éjszaka előbukkanó csillagokat.
Hogy mi lesz a kapcsolatuk vége? egyszerű.. a nő elmegy egyik nap a férfihoz meglepetésként, olyan ruhában, amiben állítólag a férfi álmaiban látta, de az erkélyen egy lepelbe öltözött nőt lát meg. És férfi csak ennyit mond..:
-Mire számítottál?- hát igen..meg említeti azt is, h messze laknak egymástól, de a nő már meg se halja a mentegető szavakat.
A film majdnem végig a szerelem okozta csalódásokról szól.
Azonban az írónő álma végül teljesült: van kire főznie, volt esküvő a házában, és lett családja is.
Persze ez nem sikerülhetett volna a gyermeki énük feltörése és a katicabogarak nélkül.
E kettő film különlegességéhez még az is hozzájárul, hogy egy-egy könyvet filmesítettek meg, és tudniillik, én mindig a könyvet olvasom el előbb, mert az a valódibb, és szárnyalhat a képzeletem, és csak utána jön a film.
De e kettőnél, nem tudtam, h könyvek is léteznek ezekkel a címekkel, és a filmek után már vhogy nem szeretném azokat elolvasni.
A másik, h e kettő, mintha az életutamat mesélné el, igazából két naaaagy pontban.
És, lehet h nem is az újságírás felé vezet majd az utam, hanem írónő leszek?
Kitudja, az élet kifürkészhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése